Az okostévé nem csinálja meg helyettünk az adóbevallást vagy a gyerek matekleckéjét, de rendelkezik egy olyan operációs rendszerrel, ami nagyjából úgy működik, mint a Windows a számítógépen, vagy az Android a telefonon.
Tehát kontrollálja az egész működést, így befolyásolja, hogyan lehet tévéadásokat nézni, műsorokat felvenni, növelni a hangerőt, YouTube-ozni, szörfözni a neten, módosítani az egyes beállításokat, rádugni a házimozit vagy a pendrive-ot, amin olyan filmek vannak, amiket meg akarunk nézni.
Bár az tény, hogy egy tv megítélése szempontjából alapvetően
még mindig a képminőség a legfontosabb
(még jó hogy), de azért az sem utolsó szempont, hogy egy modell milyen kiegészítő szolgáltatásokat kínál, egyáltalán, hogy stabilan, biztonságosan működik-e. Épp emiatt nem szabad az ilyen smart platformokat egy legyintéssel elintézni. Jelenleg a magyarországi boltokban jellemzően öt különféle ilyen rendszerrel találkozhat a vásárló, amelyek sok mindenben különböznek egymástól. Ezeket tekintjük át röviden, kitérve az esetleges előnyökre vagy hátrányokra.
Három évvel azután, hogy irgalmatlanul nagyot hasaltak egy hasonló projekttel, a Google 2013-ban kezdett foglalkozni egy saját okostévé rendszer kifejlesztésével. Így született meg az Android Tv, amely, mint a neve is mutatja, elsősorban az androidos okostelefonoknál megismert tapasztalatokra épít. Ennek megfelelően a fő hangsúly az elérhető és letölthető applikációkon van, amelyek közül rengeteget integráltak ebbe a rendszerbe. Az tény és való, hogy ezen a téren az Android TV legtöbb vetélytársát lefőzi, hiszen a kínálat kifejezetten óriási. Értelemszerűen az elérhető appok között rengeteg olyan van, amelyek a mobilokról már ismerősek, ami nyilván vonzó lehet a felhasználók számára.
Azonban ez még önmagában nem elég. Az egyik fő probléma, hogy ha egy szoftvert kényelmesen lehet kezelni az érintőképernyőn, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a tévén is ugyanilyen jól fog működni, sőt... Mondjuk ki bátran! Az appok egy hányadának vezérlése távirányítóval, egérrel vagy akár kontrollerrel is egy kész rémálom. Szóval az előny egy része már itt elolvad. Ráadásul az Android TV évekig katasztrofális hibákat produkált, megakadt, lefagyott vagy váratlan önújraindításokat produkált, ami egésze egyszerűen tolerálhatatlan. Azt ígérték, hogy idén ezeket a hibákat kiküszöbölik, és tényleg sokat javult a helyzet, azonban az új, Android 7.0 Nougatra épülő verziónál sem sikerült az anomáliákat teljes mértékben likvidálni.
A Google az évek során rengeteg nagy céggel kötött együttműködési megállapodást, így az Android TV rendszer fut a Sony, a Philips, a TCL, a Xiaomi, vagy a Sharp televízióin.
Előnyök: Rengeteg applikáció, ami ugyan nem mind használható a tévén rendesen, de mégiscsak ott vannak.
A Tizen a Samsung házilag kifőzött, exkluzív, azaz senki más által nem használt okostévé rendszere, amely jelenleg a harmadik generációnál tart. E téren az egyébként piacvezető dél-koreai gigakonszern elmaradt a közvetlen élvonaltól, hiszen az ő megoldásuk egy kicsit nehézkesen kezelhető, kicsit komplikált, tehát nem tökéletesen felhasználóbarát. Nincs semmi különösebb gond vele, kellően stabil is, tehát nem omlik össze, nem kapcsol ki magától, de különösebb extrát nem kínál. A tévén keresztül letölthető internetes alkalmazások köre kellően széles, a legfontosabb programok (YouTube, Netflix, Facebook stb.) nem hiányoznak.
Azt viszont mindenképpen meg kell jegyezni hogy a Tizennek az év elején komolyan nekiment egy izraeli kiberbiztonsági szakértő, és megállapította, hogy a védelmi rendszer nagyjából annyira szilárd, mint a vattacukor. Ipari mennyiségű sebezhetőségi pontot tárt fel, azaz olyan hibát, amelyen keresztül feltörhető a készülék, és most már állítólag együtt dolgozik a Samsunggal a problémák kijavításán.
Előnyök: A Tizen rendszer legnagyobb előnye, hogy a Samsung tévéken fut. Egyrészt a készülékek is rendben vannak általában, hiszen a kép- és hangminőség korrekt, a dizájnjuk sok szériánál kiemelkedő, és ami a legfontosabb: Rendszeresen igen komoly akciókkal támogatják meg őket, ami a különösen árérzékeny hazai piacon nagyon fontos tényezőnek számít.
A Panasonic egészen tavalyig, egyedüliként a tv gyártók közül, a Mozilla által fejlesztett Firefox OS rendszer mellett tette le a voksát. Azonban a Mozilla tavaly feladta a harcot, és így a japán holding ott állt megfürödve. Végül úgy határoztak, hogy saját kézbe veszik a dolgokat, és a Firefox OS-t csiszolgatják tovább, így született meg a Home Screen 2.0, amellyel tehát a Panasonic tévékben lehet találkozni.
A HS 2.0 nem kínál sok extrát, a fő fegyvere az egyszerűség.
Borzasztóan könnyen használható, semmit nem lehet elrontani benne, iszonyú gyors, és a felhasználó gyakorlatilag a saját maga által favorizált funkciókat, szolgáltatásokat pakolhatja ki a bekapcsolás után jelentkező főképernyőre. Azaz, amit sokat használ, azt azonnal elérheti. Internetes alkalmazások terén ez a rendszer csak a kötelező minimumot nyújtja, hiszen a kínálat nagyon karcsú.
Előnyök: Egyszerűség, egyszerűség, egyszerűség! A Home Screen 2.0-val még az is biztos elboldogul, aki életében nem látott még tévét.
Az LG már az első saját fejlesztésű okostévé platformjával a Netcasttal is nagyot gurított, hiszen az abszolút etalon volt a maga idejében (sőt, sokak szerint ma is), köszönhetően letisztultságának, egyszerűségének, és könnyű kezelhetőségének. A 2014-ben bemutatott, teljesen új alapokra építkező webOS-szel pedig még ezt is sikerült megugrani. Idén már a negyedik generációnál és a 3.5-ös verziónál tartunk, és talán ki lehet jelenteni, hogy ez a valaha volt legjobb, tévékbe épített smart rendszer.
Gyors, átlátható, stabil, minden elérhető pillanatok alatt, és még személyre is szabható, hiszen a felhasználó a számára fontos funkciókat, szolgáltatásokat, appokat, de még akár a bemeneteket is kirakhatja a nyitóképernyőre. Ez pedig azt jelenti, hogy a bekapcsolást követően azonnal megnyitható mondjuk a YouTube, kezdődhet a filmezés, zenehallgatás, játék, fellapozhatóak a híroldalak, a programajánló magazinok, vagy akár a nyakkendő megkötésében segítő app. A webOS 3.5 egyik nagy fegyvere az a Magic Mobile Connection névre hallgató opció, amely által a Ha telefonunkat párosíthatjuk a televízióval,és a mobilon található appokat futtathatjuk a tévén. Ezáltal pedig könnyedén elérhetővé válik az Android több milliós alkalmazáskínálata.
A rendszer további előnye a riválisokhoz képest, hogy a vezérelhető a mozgásérzékelős, légi egérként funkcionáló távirányítóval. Ezzel tehát csak kaszálni, mutogatni kell a levegőben, és ezt követi a képernyőn feltűnő kurzor, ami rendkívül kényelmes navigálást szavatol.
A webOS 3.5 okostévé rendszerrel, csak az LG televíziókban találkozhatunk. A vállalat érthető okokból nem adja oda senkinek a technológiát.
Előnyök: Felhasználóbarát kezelés,személyre szabhatóság, hatalmas alkalmazás kínálat, gyerekek és felnőttek, laikusok és profik is könnyen elboldogulhatnak vele.
Ez igazából kilóg a sorból, mert egyrészt iszonyú régi rendszer, amely csak az internetes tartalmak igen szűk körére, egészen pontosan néhány alkalmazás elérésére korlátozódik. Ráadásul kegyetlenül lassú, és iszonyú körülményes, ami borzasztóan idegesítővé teszi a használatát már néhány perc után. Hogy mégis mit keres itt?
A noname, saját márkás vagy az igen olcsó készülékekben még mindig feltűnik a Net TV, ami miatt előszeretettel nevezik az adott modellt „okos tévének”.
Előnyök: Nincsenek, ezt a rendszert a legjobb messziről kerülni.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!