Ezért becsüljük meg a merevlemezt

Vágólapra másolva!

Meglehetősen macerás VHS-re menteni az állományokat.

Origo

Vágólapra másolva!

adattárolás VHS adatmentés videomagnó

A merevlemez manapság olyan, mint a toalettpapír: csak akkor becsüljük meg, ha nincs kéznél a szükség órájában. Persze a vécépapírhoz hasonlóan a nagy kapacitást olcsón kínáló merevlemez sem volt mindig magától értetődő természeti jelenség: a mikroszámítógépben egyáltalán nem volt még HDD, az IBM PC-kben pedig a 90-es évek közepe táján kezdett el megfizethetőbb áron elégséges kapacitást nyújtani.

Éppen ezért az IBM PC-k esetében is sokáig problémát jelentett a felhasználók számára az adatok kimentése. A többség kénytelen volt beletörődni, hogy a néhány megabájtos merevlemezével, és legfeljebb pár tucat floppy-val ki kell valahogy elégítenie az adattárolási igényeit.

Ezen a helyzeten próbált változtatni a brit Danmere Technologies: a mikroszámítógépes érában bevált koncepcióból ötletet merítve megpróbálta meghonosítani a

videokazettára való adatrögzítést.

Ehhez tervezett egy számítógépekbe szánt bővítőkártyát. Az 1996-ban piacra került terméket egyszerűen rá kellett dugni a videomagnóra, majd a szoftverének telepítése után máris indulhatott a VHS-re való adatmentés. Az ötlet önmagában jó volt, hiszen a Danmere Backer olyan 60 dollárba került, videomagnója sokaknak volt otthon, a VHS darabját pedig 2 dollárért hajigálták a vásárlók után.

A beállításoktól függően a Danmere Backer legalább 1,5 GB adatot tudott rögzíteni egyetlen VHS-re, ami a 90-es évek közepe táján igencsak komoly tárolókapacitás volt.

Kontextusként: akkoriban 400 dollárt is elkértek a gyártók egy másfél gigabájtos merevlemezért.

Ismeretlen oknál fogva a Danmere Backer igencsak nagy bukás lett, pedig a vállalat később kiadott belőle egy bárki által könnyen beüzemelhető, párhuzamos porton keresztül a PC-re rádugható változatot is. A Danmere Backer iránt érdeklődőknek érdemes végignézniük a videót.

Extra érdekesség: a szalagos adattárolás nem halott, sőt!