A 2000-es évekre a japán technológiai óriások, és így a Sony is lépéshátrányba került. Míg régen a vállalat diktálta a technológiai divatot az olyan termékeivel, mint a Walkman, ezt a szerepet mára teljesen átvették az olyan amerikai vállalatok, mint az Apple és a Google. Nem más a helyzet a mesterséges intelligencia terén sem, ahol a Google és az Amazon érezhetően messze járnak mindenki más előtt.
Talán sokan emlékeznek még rá, hogy a Sony még 1998-ban bejelentett, majd 1999-ben piacra is dobott Aibo néven egy robotkutyát. És habár ezt az otthonokba szánták, tulajdonképpen haszna nem nagyon volt, így leginkább egyetemek használták kutatási és oktatási célokra a robotika, és a robot-ember interakció területein.
A Sony egy ideig évente adott ki újabb Aibo-verziókat, azonban később a vállalat vezérigazgatója, Howard Stinger elkezdte lenyesegetni a vadhajtásokat az egyre veszteségesebb vállalaton belül,
aminek áldozatául esett az Aibo is.
Ez egyébként egy általános jelenség volt Japánban: a szigetország vállalatait nagyon súlyosan érintette a 2000-es dotcom lufi kidurranása, a 2008-as pénzügyi válság, valamint a 2011-es földrengés.
Az Aibo-projektet 2006-ban szüntették meg, és a fejlesztésén dolgozó mintegy 200 főt szétszórták a hasznosabbnak vélt divíziók között, jelentős részük például a PlayStationhöz, vagy a kamerákat és lencséket tervező részlegekhez került, míg a vezető Satoshi Amagai kilépett, és egy saját vállalkozást alapított, amely az ujjban futó vénák letapogatására épülő biometrikus azonosítási rendszeren kezdett el dolgozni.
Nem ez volt egyetlen áldozat a Sony robotikai törekvései közül: a vállalat dolgozott egy autószerű, együléses masinán is, amit aztán teljesen eladtak a Toyotának. Később a Sony új, immár ismét japán származású elnöke, Kazuo Hirai elkezdte feltérképezni annak a lehetőségét,
hogy az otthoni felhasználásra szánt robotok helyett inkább ipari robotokat készítsen a Sony.
Úgy látszik azonban, hogy egyelőre erről a törekvésükről lemondtak, ugyanis hatalmas költségvetésre lenne szükség ahhoz, hogy betörjenek egy olyan piacra, ahol már régen kialakultak az erőviszonyok, és a legfontosabb szereplők ráadásul japán vállalatok.
Úgyhogy a Sony ismét inkább az otthoni robotika irányába fordulna. Az Aibo bukásának egyik legfontosabb oka a mesterséges intelligenciában keresendő,
ami egész egyszerűen akkor még közel sem volt eléggé fejlett.
Az utóbbi évek azonban a gépi tanulásról, a mesterséges intelligenciáról szólnak, a legtöbb nagy technológiai vállalat ennek a kutatásával és fejlesztésével foglalkozik, és az általános vélekedés, hogy aki nem kapcsolt időben, az nagyon súlyosan le fog maradni, az MI ugyanis hamarosan mindent át fog szőni.
A Sony azt tervezi, hogy a robotikában szerzett nagyon komoly tapasztalatait kamatoztatná egy új generációs Aibo képében, ebben a tekintetben ugyanis kétségtelenül jóval több szakértelem áll rendelkezésükre, mint bármelyik amerikai konkurensüknek.
A mesterséges intelligencia kutatásában azonban jelentősen le van maradva a cég, de az új Aibo-projekt talán ebben is segíthet.
Az újonnan összerakott csapat ugyanis nemcsak a cégen belül legjobb, robotikával foglalkozó szakembereit egyesíti, hanem a mesterséges intelligenciával foglalkozó agyakat is, akik közül Masahiro Fujita például a világon egyik leginkább elismert szaki a területen. A probléma azonban, hogy a Sony egész egyszerűen nem rendelkezik annyi adattal a gépi tanuláshoz, ami az olyan online vállalatoknak értelemszerűen megvan, mint a Google és az Amazon.
Ráadásul a Sony nem csak ebben versenyezne az amerikai konkurenciával:
az új Aibót egyben okosotthonkütyünek is szánják, ami a lakásban mászkálva figyel a hangutasításokra, és adott esetben irányítani tudja a különböző eszközeinket.
Márpedig a Sony ezen a téren is nagy lemaradásban van, hiszen mind az Amazon, mind pedig a Google éppen most árasztja el termékekkel ezt a piacot.
Hogy az okoshangszórókhoz, vagy ezekhez hasonló készülékekhez képest egy mozogni képes robot mennyi hozzáadott értéket képvisel, az legalábbis egyelőre kérdéses. A Sony azonban még nem is véste kőbe a specifikációkat, hanem fejlesztés közben, a felmerülő lehetőségeket kiaknázva döntenek majd arról, mit is fog tudni a kutya.
A cél mindenesetre egyértelműen az, hogy többet nyújtson, mint egy mezei okosotthonközpont.
Az viszont biztos, hogy a Sony egy nyílt operációs rendszert szeretne készíteni a robotkutyához, amihez bárki készíthetne kiegészítéseket, hozzáadhatna új funkciókat. Csak aztán nehogy valaki feltörje, és arra érjünk haza, hogy szétszedte a lábtörlőnket.
Ha szeretne még több érdekes techhírt olvasni, akkor kövesse az Origo Techbázis Facebook-oldalát, kattintson ide!