Kipróbáltuk az év talán legjobban várt játékát

Gondolt már rá, hogy milyen lehetett két és fél ezer évvel ezelőtt az ősi Egyiptomban kalandozni, felfedezni a sivatagot, feltárni a rég elveszett sírkamrákat, megküzdeni a rablókkal, megdönteni a basáskodó kiskirályok hatalmát, igazságot szolgáltatni egy egész népnek? Nem? Én sem, pedig nagyon jó móka!

Befutott ugyanis az újkori videojáték-történelem egyik nemes dinasztiájának legújabb tagja, az Assassin's Creed Origins, amely pont ebbe a misztikus világba kalauzol el minket. Mi pedig amint lehetett kipróbáltuk, hogy megtudjuk, joggal várta-e a fél világ vált visszafojtott lélegzettel, és hogy az ígéreteket beteljesítve tényleg visszaemeli-e a legendás szériát a trónra.

Az elvárásaink mindenesetre szolidak voltak, nem kívántunk mást, mint nagyszerű történetet, hatalmas, szabadon bejárható területet, szimpatikus szereplőket, izgalmas csatákat, korrekt kihívást, normális kezelést, változatos küldetéseket, egy jó adag misztikumot, magával ragadó hangulatot, no meg persze pazar látványt.

Lássuk mi jött ebből össze!

Az alapok, a játékmenet

Az Assassin's Creed Origins a már megszokott módon harmadik személyű nézetet alkalmazó (azaz úgynevezett 3rd person shooter) játék, amelynél tehát a főszereplőt kívülről, nyakmagasságból látjuk. A kaland Egyiptom Ptolemaiosz korszakában játszódik időszámításunk előtti 300 környékén. A játékos feladata pedig, hogy egy Bayek nevű, különleges képességekkel megáldott úr bőrébe bújva lépésről lépésre haladjon előre, felgöngyölítse a fő történetszálat, küldetéseket teljesítsen, missziókat oldjon meg, közben folyamatosan fejlődjön, hogy a végére gyakorlatilag félistenként, a problémákat intelligens, kulturált módon kezelve csapjon szét (nyilazzon le, tűzgolyóval robbantsa atomjaira, stb., ez már szabadon választott) mindenkit, aki az útjába áll, tegyen rendet az országban, és álljon bosszút az elnyomókon.

Forrás: Origo

Úgynevezett Open World játékról van szó, tehát az ember hatalmas területen kolbászolhat saját tetszése szerint, akár órákat vagy napokat tölthet barlangokban mászkálva, vagy egy szikla árnyékában hűsölve, a kecskéket bambulászva senki sem fog rászólni. Azaz a szabadság óriási, és ez így is van jól,

nehogy már egy menő harcos-bérgyilkosnak elkezdjen kolompolni egy program, hogy ezt meg azt csinálja!

Élővilág

A nagy szabadságnak sok értelme nem lenne, ha kizárólag a kopár pusztaságban lehetne bandukolni, ám erről itt szó sincs! A teremtett világ ugyanis már-már zavarba ejtően valóságosnak tűnik. A sivatagba ékelődött településeken a szoftver által vezérelt karakterek ezrei éli mindennapi életét, teszi a dolgát. A gyerekek rosszalkodnak, az anyák pörlekednek, a kereskedők alkudoznak, a férfiak a mezőn dolgoznak, vagy a szamarukat hajtják, a kovácsok kovácsolnak, a rablók rabolnak, a katonák röhögnek, a kardjaikkal parádéznak a hölgyek előtt, a helyi hatalmasságok pedig palotáikban pöffeszkednek, és számolgatják aranyaikat. A környékbeli hegyeken kecskék és farkasok kószálnak, a magasban pedig keselyűk várnak a lakomára, a mélyben pedig vélhetően vakondokok ásnak, bár velük sajnos nem lehet találkozni.

Forrás: Origo

A városok, falvak, oázisok kellően kaotikusnak tűnnek, a barlangok sziklásak, a tavak nedvesek, és még az időjárás változására is odafigyeltek. Egyszer például Bayek épp egy kifeszített kötélen produkálta magát a sakálok előtt, mikor egyik pillanatról a másikra tomboló homokvihar támadt, én pedig csak forgolódtam a homályban, mint kezdő hippi a goafesztiválon. Egyszóval a világ él, lélegzik, és bár azért olyan sok fogalmam nincs az ókori Egyiptom mindennapjairól, kellemesen hitelesnek is tűnik.

Történet

A digitális játékok lassan negyvenéves múltra visszatekintő történelmében már MINDEN lehetséges irányt, fordulatot, csattanót, stb. előtt valaki. Így a sztoriban ma különösebben nagyot nem lehet gurítani, pláne nem egy ilyen kaliberű, tömegeknek szánt termék esetében. Az Origins is a már bevált panelekre épül, van itt családirtás, bosszú, barátság, románc, árulás és ezek mindenféle kombinációja.

Az egészet pedig megfejelték az Assassin's Creed-sorozatból már jól ismert misztikummal, meg háttérből a szószt kavaró titokzatos erőkkel.

Teljesen rendben van ez a mix így egyébként, ennél többre nincs is szükség. Lássuk be, hogy egy ilyen proginak az ember elsősorban az adrenalinlökettel felérő kaszabolás, meg a trükkös gyilkolászás miatt ugrik neki, és hajlamos elnézni cserébe a logikai bakugrásokat, a banális párbeszédeket, valamint a kissé kiszámítható történetmesélést.

A főszereplő, Bayek egyébként a szerethető figura, könnyen lehet vele azonosulni, a barátait szívbe zárni, az ellenségeit pedig értelemszerűen úgy gyűlölni, ahogy csak lehet!

Kezelés

Egy ilyen játékot kiválóan haza lehet vágni az elbarmolt kezeléssel, de szerencsére ettől nem kell tartani! Az irányítást hamar meg lehet szokni, a betanítós rész is jól sikerült, és az egész épp megfelelő sebességgel indul be ahhoz, hogy mikor az első komolyabb, tétre menő afférhoz elérünk, már magabiztosan tudjunk hentelni. A stabilitással nincs gond, fagyást, akadást nem tapasztaltunk, idegesítő bugokba sem futottunk bele. Vannak apróbb hibák persze, például hogy beleakad a teve az ajtófélfába, de ezekkel bőven együtt lehet élni.

A harcrendszert a korábbi epizódokban sokat kritizálták, némiképp joggal, ám ezen mostanra rengeteget változtattak.

Eltűnt az unalmas statikusság, nem lehet rutinból lenyomni senkit, sokkal több szerep jut az ügyesen kivitelezett kombinációknak és a taktikázásnak. E téren mindenképpen előrelépést jelent az Origins, tehát ha valaki a régebbi részeket az idétlen és idegesítő csatározások miatt dobta félre, az most nyugodtan tehet ezzel is egy próbát!

A tesztnek nincs még vége, lapozzon!