Olyat csinált az Apple a legújabb csúcsprocesszora tervezésekor, ami korábban elképzelhetetlen volt

Kétségtelen, hogy a tabletektől a laptopokon keresztül most már az Apple asztali gépeiben is feltűnő, teljesen saját fejlesztésű M1-es processzor egy mestermunka. Az elkészítése azonban nem volt egyszerű, ráadásul a koronavírus-járvány is nagy kihívást jelentett, pont a véghajrában.

Az Apple már Steve Jobs vezetése alatt is hírhedt volt a rendkívül szigorú biztonsági intézkedéseiről, hiszen a cég nem csak üzleti titkok kiszivárgását szeretné elkerülni, hanem azt is, hogy idő előtt jussanak ki információk a fejlesztés alatt álló készülékeikről. Ez utóbbi persze nem igazán szokott sikerülni, hiszen ha máshonnan, hát a kínai gyártópartnerektől azért rendszeresen hónapokkal korábban képet kaphatunk, mivel is készül az Apple.

Hasonló szigorú titoktartás övezte az Apple új fejlesztésű processzorát, az M1 nevű chipet is, aminek a különböző verzióit azóta már beépítik az iPadtől kezdve a MacBook laptopokig lassan már mindenbe. Az M1-et fejlesztő csapatot egy bizonyos Johny Srouji nevű úriember vezette, aki még 2008-ban csatlakozott a céghez, és egy darabig az iPhone-okhoz készülő saját processzorok megtervezése volt a feladata.

Mondani sem kell, ez egészen jól sikerült neki, így 2015-re már bekerült a vállalat vezetőségébe, és onnantól kezdve alelnökként közvetlenül Tim Cook vezérigazgatónak jelent.

A kezdetben 45 fős csapata pedig mostanra több ezresre hízott, akik a világ több pontjáról dolgoznak az Apple legújabb chipjeinek tervezésén. Belsős források szerint Srouji sikere abban rejlik, hogy nagyon jól tudja összeegyeztetni a mérnöki szükségleteket az üzleti igényekkel, és emellett határozott vezető, aki nem szereti fölösleges meetingekkel megszakítani a munkát. Ahogy különböző források fogalmaznak, ha van is meeting, az mindig hatékony, és nem egymás hátbaveregetésével és a sikerek ünneplésével zajlik, hanem a problémák megoldásával.

Johny Srouji vezette az M1 tervezéséért felelős csapatot. Forrás: Apple

Srouji elmondása szerint az M1-es processzor megtervezése különösen nagy kihívás volt, hiszen először is azt kellett egyértelművé tenniük, hogy ettől ténylegesen jobbá fognak válni az Apple termékei - enélkül bele sem fogtak volna, hiszen, mint mondja, az Apple alapvetően nem egy chipekkel foglalkozó cég.

Amint kiderült, hogy egyértelműen szükség van saját processzorra, újabb kihívást jelentett, hogy a "jövőbe kellett látniuk", nem csak abban az értelemben, hogy merre fog haladni a technológia, hanem hogy az elkészült chip később aztán skálázható legyen úgy, hogy többféle termékbe is be lehessen építeni. Mondhatjuk, hogy ez jól sikerült, hiszen az alap M1 tabletekbe és laptopokba is kiváló, aminél jóval erősebb az M1 Max, amit gyakorlatilag "egyszerűen" megdupláztak, hogy kijöjjön az elképesztően erős M1 Ultra.

Mindezt azonban az alap M1 befejezése előzte meg, ami pedig nem várt nehézségekbe ütközött a koronavírus-járvány miatt, ugyanis a mérnökök jelentős része kénytelen volt otthonról dolgozni.

"Amit megtanultam az életben, hogy vannak dolgok, amiket tudunk irányítani, azonban amikor nem a terveknek megfelelően alakulnak a dolgok, akkor rugalmasnak, alkalmazkodónak és erősnek kell lenni ahhoz, hogy megoldjuk a helyzetet. Erre egy jó példa a koronavírus" - mondta Srouji.

Apple M1 processzor Forrás: apple

Ebben az időszakban az Apple már éppen az M1 elkészítésének legvégső fázisaiban tartott, amikor a legyártott prototípusok átmennek az utolsó ellenőrzési folyamatokon. Ez még úgy is egy rendkívül kemény időszak, ha mindenki jelen tud lenni, erről azonban az adott helyzetben szó sem lehetett.

De arról sem lehetett szó, hogy emiatt késsen az M1 bevezetése, így Srouji és csapata végül telepakolta kamerákkal a különböző laborokat, ahol a végső tesztelés folyt.

A mérnökök ezeken keresztül tudták megfigyelni a chipeket és lefolytatni az ellenőrzést, azonban ez egy olyan dolog, amire korábban még az Apple-nél sem számított senki, hiszen a korábban már említett biztonság és titkolózás miatt ez meglehetősen kockázatosnak tűnt. Végül a megoldásban az segített, hogy Srouji és csapata már egyébként is kialakított egy rendszert a távoli együttműködésre, hiszen az M1-en nem csak Amerikából, de többek között Németországból is dolgoztak mérnökök.