Tükörreflexes gép csúcsra járatva

Vágólapra másolva!
Számtalan újítás, számos, eddig csak komolyabb felhasználásra szánt gépekben megtalálható extra funkció. Ez jellemzi leginkább a Canon 300D utódjának szánt új gépcsodát, a Canon EOS 350D-t.
Vágólapra másolva!

Még nincs két éve, hogy a Canon berobbant a piacra EOS 300D jelű "olcsó" digitális tükörreflexes fényképezőjével. A típus premierjét követően az amatőrfotós célközönség szája tátva maradt, hiszen a nagyjából egy komolyabb kompakt géppel azonos áron piacra került új típus hasonló felépítést s képességeket kínált a fotóriporterek által is használt profi fényképezőkhöz.

A folytatás természetesen nem maradt el, az új, EOS 350D típus megjelenése főként a gyártók közötti verseny fokozódásával indokolható. Komolyabb fejtörést csak az okozhatott a Canon marketingszakembereinek, hogy a folytatásnál mennyire tegyék magasra a mércét, azaz mekkora távolság maradjon az új középkategóriás típus, valamint a következő kategóriát képviselő, profi felhasználóknak szánt Canon 20D között.

És bizony magasra került a léc! Olyan magasra, hogy tényleg csak néhány aprónak tűnő különbség maradt a jóval drágább 20D modell, és az alsó szegmens 350D-je között. Ez a kis differencia - ami napjainkban nagyjából 100 ezer forinttal megváltható - sok esetben nem is játszik valós szerepet az átlagos vásárlói szempontok között, de ezt persze mindenkinek magának kell eldöntenie.

Bár a 20D bizony jóval nehezebb és testesebb fiatal konkurensénél, magnézium váza jobban ellenáll a környezeti hatásoknak, mint a 350D - igaz minőségi - műanyagja. Az előd 300D fogása, markolatának ergonómiája ugyanakkor nagyságrendekkel jobb az új géphez képest, ami kis termetének köszönhetően igen kényelmetlenre sikeredett egy átlagos férfifelhasználó számára, bár ugyanez egy kecses női kéznek kifejezetten előnyös és pontosan kézre álló lehet. Az erőteljes méretcsökkentésnek az eddig alkalmazott akkumulátor is áldozatul esett, helyére egy kisebb méretű és kapacitású energiaforrás került. A használat során azonban kiderült, a mérnököknek a gép fogyasztását is sikerült mérsékelni, mivel a teszt során, átlagos használat mellett négyszáz felvételt sikerült készítenünk anélkül, hogy a fényképező kimerülten feladta volna.

Forrás: [origo]


A hátlapon két LCD is található: a kisebbik a státuszkijelző, melyen az aktuális beállításokhoz tartozó paraméterek olvashatók, alatta pedig a szokásos 1,8 collos színes képernyő kapott helyet, melyen az elkészült felvételeket lehet visszanézni, valamint a menürendszerben bogarászni. A kijelzőkön lévő információk olvashatóságával még sötétben sem lehet gond, mivel a státusz-LCD itt is narancsszínű világítást kapott. Ennek kapcsolója elüt a környező kezelőszervek formájától, így akár csukott szemmel is könnyen kitapogatható. Az LCD monitoron megjelenített képek általában jól láthatóak, elég kontrasztosak és színeik megfelelően telítettek. Az erős napsütés zavaró, mivel ekkor enyhe tükröződéssel kell számolnunk. A finombeállításokra (9 pontban) lehetőséget biztosító Custom Function közkívánatra a 350D-ben már fellelhető a menüpontok között. Itt lehet bekapcsolni a tükörfelcsapást, így megelőzve egy hosszabb állványos expozíció esetén a gép tükrének felcsapódásából eredő berázkódását. A kereső egyébként megmaradt pentatükrösnek a világosabb képet adó prizmás helyett.

A komolyságot és tudást sugárzó fekete burkolaton sorakozó kezelőszervek elrendezése némiképp megváltozott a 300D-hez képest. Az új, fémből készült üzemmód-választó tárcsa kezelése határozott mozdulatokat igényel, mivel nehezen forgatható el, de ez talán az előnyére is válik. Nem mondom, hogy zsebre vágva elforogna a helyéről, de mindenképpen stabilabb pozícionálással bír, mint a korábbi családtag gumírozott felületű tárcsája. Általában elmondható, hogy jól irányítható a gép, a legfontosabb beállítások mind saját gombot kaptak. Ilyenek a fénymérési és az autofókusz üzemmódokat állítására szolgáló kezelőszervek is, amelyek a fehéregyensúly és az érzékenység mellé a négyirányú billentyűkre kerültek ki. Nem kell tehát ujj- és csuklópróbáló mozdulatokat véghezvinni egy-egy beállítás gyors megváltoztatásához, s a gyakran használt funkciók eléréséhez a menü behívása sem szükséges.

Forrás: [origo]


A 350D-be a 20D képérzékelőjénél valamivel kisebb, egészen pontosan 22,2x14,8 miliméteres, de hasonlóan 8 millió pixeles CMOS szenzor került, a géppel készíthető legnagyobb képméret így 3456x2304 pixel felbontású. Az új DSLR gépben a Canon DIGIC II processzora található, amely igen gyors sebességet biztosít minden művelet során. A 300D-hez képest javult a CompactFlash memóriakártya írási és olvasási sebessége, a gép villámgyorsan reagál minden kérésünkre. A gyári adatok szerint 0,2 másodperc alatt ébred fel kikapcsolt állapotából, ami a gyakorlatban szinte észrevehetetlen késleltetést jelent. Az új rendszernek köszönhetően felgyorsult a képek rögzítése is: sorozatfelvételi módban 3 kép/másodperces sebességgel készülnek a felvételek 14 JPEG képig. Ez egész jó eredmény, tekintve, hogy a versenytársak hasonló készülékei mind gyengébben muzsikálnak. Nem csak a képrögzítés, hanem azok számítógépre töltése is sebesebben oldható meg, mivel a 350D rendelkezik USB 2.0 szabványt támogató csatlakozóval is. Nem túl gyakori megoldás ebben a "géposztályban" a közvetlen nyomtatás támogatása, de erre is felkészítették a fényképezőt: ismeri a PictBridge-et és a Canon Direct Print szabványokat is.

Forrás: [origo]
Összegzés

A Canon EOS 350D tartalmazza a legtöbb olyan funkciót, amely az előd típusból, az EOS 300D-ből kimaradt. A képminőség tekintetében a 350D hozza a tőle elvártakat. Természetesen - ahogy egy ilyen rendszerű géptől elvárhatjuk - a képeken keletkezett zaj mértéke még a legmagasabb ISO-érték esetén is elenyésző egy kompakt kategóriájú gépéhez képest. És ami ennél talán még fontosabb: a működési sebesség minden fronton erőteljesen javult, gyakorlatilag bármilyen műveletről is legyen szó, a végrehajtáshoz szükséges idő a töredékére mérséklődött.

A Canon 350D tehát egy még okosabb, még szebb, még ügyesebb, ám sajnos elődjénél kényelmetlenebb fogású fényképező, amelyet viszonylag alacsony ára és szolgáltatáskínálata tesz igazán eladhatóvá. A bruttó 200-220 ezer forint körüli összegért megvásárolható gép azok számára ajánlható, akik komolyabban kívánnak a fotózással foglalkozni, s esetleg kinőtték korábbi fényképezőgépük képességeit, valamint távlati céljaik között szerepel, hogy objektívgyűjteményük gyarapításával tovább tágíthassák saját és fényképezőjük határait.

Száler György