Sony Reader: a papírkönyvek gyilkosa

Nem vibrál, nem fárasztja a szemet, mint a számítógép monitorja, kijelzője piszkosfehér, mint a tiltott gyümölcsként a buszon vagy villamoson olvasott ponyvák papírja. Mindent meg lehet vele csinálni, amit egy igazi könyvvel, épp csak papírillatot nem áraszt. Kipróbáltuk a Sony Reader villanykönyvet.

Igencsak meglepő élmény kézbe fogni a Sony PRS-505-ös típusszámú e-könyv-olvasóját. A letisztult, szemet gyönyörködtető dizájnnal rendelkező eszközeiről ismert cég kütyüjén ugyanis első pillantásra látszik, hogy kitalálás alatt lévő, kísérleti technológia. A készülék anyaga remek, tapintása - ne feledjük, könyvpótlékról van szó, ott ez fontos - kellemes, ráadásul vékony, mint egy ponyvafüzet, eddig nincs is hiba benne. Azonban a készülék előlapját 18 darab gomb díszíti, ami inkább a pilótafülke érzést erősíti, nem a könyvet juttatja eszünkbe.

Gombok garmadája segít lapozni

Pár perc ismerkedés után már nem annyira rémisztő a billentyűk erdeje. A kijelző jobb oldalán található számozott gombsort a különböző menüpontok kiválasztására, illetve a pontos oldalszámhoz lapozásra lehet használni. A tőlük jobbra eső két apró billentyűvel lehet az előző és következő oldalra ugrani.

Az elsőre kényelmetlennek tűnő elhelyezést az magyarázza, hogy ezeket a készülékeket kicsit máshogy kell tartani, mint egy papírkönyvet. A már olvasott oldalak nem akarnak visszahajlani, eltakarva a történet folytatását, így a Readert kényelmesen meg lehet fogni az egyik oldalánál-sarkánál. A jobbkezeseknek ekkor a számbillentyűk melletti lapozó gomb a hüvelykujjuk alá esik, a balkezesek a kütyü bal alsó sarkában találják meg a lapozás funkciót rögtön a nagyítás és a könyvjelzőzés között.

Karcsúságban a villanykönyv vezet

Az általunk tesztelt Sony és a vele egykorú készülékek valószínűleg az utolsóak, amelyeknél a felhasználó kénytelen megtanulni a maréknyi gomb funkcióját. Az újabb kütyük már érintőképernyővel, és ennek köszönhetően egyszerűbben kezelhető menüvel érkeznek.

Olvasni az utcán, olvasni a liftben

A Sony olvasója ugyanazt a fajta elektromos papír megjelenítőt használja, amit a többi e-könyves kütyü, illetve amit a Motorola is választott az F3-as típusjelű nagyimobiljához. A speciális képernyő fehér és fekete pigmenteket tartalmazó, áttetsző folyadékkal töltött kapszulák ezreiből áll. Elektromos áram hatására a színezőanyag feljebb emelkedik vagy lejjebb süllyed a folyadékban, megjelenítve vagy eltüntetve a képet.

A kijelző alapszíne piszkosfehér, olyasmi, mint az olcsóbb kiadványokhoz használt papír, ezen jelennek meg az éles, jó minőségű könyveket idéző szép betűk. A betűk bája persze viszonylagos, a tipográfia igazi tudói valószínűleg nem lennének elégedettek azzal, hogy a hazánkban nem is forgalmazott készülék csupán kalapos Ő és Ű betűket tud megjeleníteni, szabályos ékezeteket nem.

Nem az igaziak még az ékezeztek

Az e-papíros eszközök legnagyobb előnye, hogy kijelzőjük egyáltalán nem vibrál. A CRT monitorok és LCD panelek másodpercenként hetvenszer-százszor rajzolják újra a képet, az elektromos papír azonban kizárólag akkor frissül, ha lapozunk. Amíg nem kell lapot váltani, addig ugyanazt a képet nézzük, ezért e-könyvet nézni pont annyira fárasztja a szemet, mintha papírról olvasnánk. Sajnos a hasonlósággal az is együtt jár, hogy az e-könyv csak ott olvasható, ahol van fény. A készülék nem rendelkezik háttérvilágítással, így a lépcsőházban a liftre várva már igencsak hunyorogva lehet kisilabizálni, hogy kit gyanúsított meg Maigret felügyelő, vagy mire gondol Andrej Bolkonszkij.

A lassított felvételen látszik, hogy lapoz a készülék

A vibrálás nélküli kijelzők persze teljesen újfajta hátrányokkal rendelkeznek az ismert technológiákhoz képest. Frissítési idejük rendkívül lassú, egy érdekesebb regényt olvasva akár zavaróvá is válhat, hogy egy bő másodpercet kell várni az új oldal megjelenésére. A lapozás ráadásul két frissítéssel is jár, előbb feketére váltja a készülék az e-papírt, majd kirajzolja fehér alapra a következő oldalnyi szöveget. A kijelző viselkedéséhez nem nehéz hozzászokni, az első novellányi szöveget olvasva azonban még biztos fel fog tűnni a laponkénti villanás.

Nem mindenevő, de könnyű jóllakatni

A dicshimnuszokat félretéve be kell vallanunk, hogy eddigi tapasztalataink alapján a villanykönyvek az új vadnyugat, ahol minden bizonytalan. Az elérhető fájlformátumok között vannak szabványosak, elterjedtek, olyanok, amiket a készülékek gyártói kedvelnek, sőt még olyanok is, amit a felhasználók régen ismernek. A négy jellemző viszont a legritkább esetben található meg egy könyvfajtában. És akkor még a különböző szerzőijog-védelmi megoldásokról szót sem ejtettünk. A fajták erdejében könnyű megkeveredni, azonban az biztosan elmondható, hogy amit egyszerű szöveggé vagy Rich Text fájllá lehet alakítani, azt el lehet olvasni a Readeren.

Három betűméretet tud a Reader (kattintson a nagyobb képért)

A PRS-505 a Sony megoldásnak számító BBeB formátumot, a nyílt szabványon alapuló, ám problémáktól nem mentes EPUB formátumot, valamint a PDF-et, Word dokumentumokat illetve RTF fájlokat tudja megnyitni. Az elvben nyílt EPUB-bal rögtön az elején pórul jártunk, a teljesen legális, másolásvédelmet sem tartalmazó könyvünket nem tudta megjeleníteni a készülék, valószínűleg a készítő által beleágyazott zenék miatt. A hiba azonban mégis a mi fájlunkban lehetett, mert a többi hasonló formátumú könyvvel remekül boldogult a készülék. A Word fájlok megnyitása az első alkalommal viszonylag lassú, ám másodjára-harmadjára már villámgyorsan nyílnak ezek a dokumentumok. Meglepő módon a másolásvédett PDF fájlokkal sem volt gondunk, tökéletesen megjelenítette őket a Reader.

Kevés a magyar könyv, sok a klasszikus

Megjósolható, hogy a villanykönyv-megjelenítőt vásárlónak nem a formátumproblémák okozzák majd a legnagyobb fejfájást, hanem a magyar nyelvű olvasnivaló szinte teljes hiánya. Áprilisi körképünkben arra jutottunk, hogy magyar regények főleg kalóz forrásokból, torrentoldalakról és a Harcosok Klubjához hasonlóan titkos e-könyvtárakból szerezhetőek be. A helyzet azóta sem változott jelentősen, a magyar könyvpiac még mindig a kalózoknak kedvez.

eBook Library: mint zenéknek az iTunes

Idegen nyelvű irodalmat azonban könnyű venni vagy letölteni a Readerre. Elvben a különleges funkciókat nem tartalmazó EPUB fájlok nem okoznak problémát a kütyünek, több bolt kínál PDF villanykönyveket, a klasszikusokat pedig ingyen is be lehet szerezni. Amennyiben a vásárlás véget ért, és a fájlok a számítógépen vannak, már fogja a technológia a felhasználó kezét. A készülékhez járó eBook Library segítségével egyesével lehet felmásolni a Readerre a frissen megvásárolt olvasmányokat, sőt arra is képes a program, hogy automatikusan szinkronban tartsa a számítógépen és az olvasón lévő könyvtárunkat. A szoftver emellett a kötetek rendszerezésére is alkalmas, gyűjteményekbe rendezhetjük vele könyveinket, hogy könnyebb legyen a lassan frissülő kijelzőn megkeresni a megfelelő olvasnivalót. A szoftverrel zenéket, hangoskönyveket, illetve képeket is lehet a Readerre másolni, ám ezek megtekintéséhez nem a Sony kütyüje a legjobb készülék.

Külföldről kell rendelni

A Sony Style oldal szerint az általunk kipróbált Reader verziót már nem lehet megvásárolni, azonban az internetes kereskedőházak még tele vannak a PRS-505-ösökkel. A kütyü átlagosan 275 dollárba - azaz 52 ezer forintba - kerül, ehhez adódik még hozzá a szállítás ára. A nem csak hazai könyveket olvasó vásárlók a bőséges kínálattal rendelkező nyugati digitális könyvesboltokban elvégzett az első öt-tíz vásárlás után már megtakarították azt az összeget, amibe a készülék került. A magyar könyvekre vágyók azonban csak a klasszikusokra és kalóz forrásokra hagyatkozhatnak, így ők kénytelenek más ürügy után nézni vásárlás előtt.

Érintőképernyővel kényelmesebb lenne a készülék

A PRS-505-ös nem a Sony legfrissebb könyvolvasója, a kütyü kiadása óta PRS-300 és 600 típusszámú eszközökkel frissítette termékvonalát a cég. A 199 dollárba kerülő, szerényebb képességekkel rendelkező, még zenét sem játszó Reader modellre egy kisebb városi könyvtár állományával vetekedő mennyiségé (440 megabájtnyi) könyvet lehet felmásolni. A PRS-600-as csúcsmodell pedig a bővíthető memória mellett az eddigi megoldásoknál jóval kényelmesebb érintőképernyős kezelést kínál.

Verdikt: kéne

A Sony Reader PRS-505-ről látszik, hogy fejlesztés alatt lévő technológia. Az interneten már meg lehet nézni az utódait, a szerencsések kezében még működnek az elődei. Nem minden jellemzőjében tökéletes, de a Sony ergonómiai szakemberei azt már megoldották, hogy ugyanolyan kényelmes legyen olvasni, mint egy papírkönyvet. A készülék beépített akkumulátora a cég állítása szerint 7500 lapozást bír ki, ebbe majdnem pontosan ötször fér bele Tolsztoj rövidnek a legjobb indulattal sem mondható - ám olvasmányos - Háború és békéje. Ha a kütyü mégis lemerülne, a saját tápja mellett USB kábelen keresztül is tölthető. A készülék által kínált tárhellyel sincs probléma: a csekélyebb mennyiségű beépített memóriát összesen 10 gigabájttal lehet bővíteni memóriakártyák segítségével. Persze a közel 60 ezer forintos ár nem olcsó, de remek élmény megvásárolni az interneten egy könyvet, és a szállításra való várakozás helyett abban a pillanatban el is kezdeni az olvasást.