Az eljárás egyelőre még nem olcsó eléggé, a bevezetőben felvázolt házibuli költségvetését ugyanis nagyon megdobná a háromezer dollár körüli, azaz mintegy 650 ezer forintot kostáló 3D-nyomtató. Maguk a villák azonban már nem lennének drágák, már most is lehet nyomtatóval készült étkészletet rendelni az internetről alig több mint egy dollárért.
A manapság kapható speciális printerek vékony PVC-rétegeket raknak egymásra, gyorsan száradó, olcsó műanyagból alkotják meg a tárgyakat. A készüléket ugyanúgy a számítógépre kell rákötni, mint egy hagyományos printert, ám nyomtatnivalót nem a Wordből, hanem 3D-s tervezőprogramokból kell rá kiküldeni.
Fab@Home: a jövő kicsiben
Otthonra még drága a technológia, a legegyszerűbb Fab @ Home berendezésre vágyóknak is legalább 3700 dollárt kell leperkálniuk a boltban, ha nem akarják maguk megépíteni a gépet. Egy kisebb labor, hackerműhely esetén ez utóbbi sem kivitelezhetetlen feladat, a darabokban érkező kivitelt már 2700 dollárért meg lehet venni.
A készülék egyelőre a szenvedélyes barkácsolóknak lehet igazán hasznos: a régi, már nem gyártott kütyüket restaurálók, pótolhatatlan apró műanyag alkatrészeket keresők, veteránautó-tulajdonosok minden bizonnyal örülnek annak, ha nem Japánból vagy Amerikából kell megrendelni egy-egy régóta hiányzó fogaskereket, hanem házilag le lehet gyártani azt.
A 3D nyomtatót, lézervágót vásárló közösségek a készülékkel remek ötleteket is kapnak. Tucatnyi olyan oldal van, ahonnan terveket, kivágható mintákat tölthetnek le a barkácsolók. A minták között akadnak jópofa tárgyak - például robotos könyvtámasz - de további masinák megépítéséhez szükséges terveket is be lehet szerezni a hálóról.
Kevés a hétköznapi tárgy
A science fiction-jövő még messze van. A nyomtatható tárgyak terveit gyűjtő Thingiverse oldalon több a játék, vicces figura és a gépalkatrész, mint a mindennapi használati tárgy. Éhen azért nem marad, akinek kanálra vagy villára van szüksége, mindkét tárgyból van néhány verzió az oldalon. Az azonban látszik, hogy a tervek evolúciója még nem indult el, a letölthető modellek sokszor elég kezdetleges kivitelűek.
Bonyolult terveket is elkészít a nyomtató
Nagyobb változatosságot mutatnak az érdekesebb témának számító poharak. A hagyományos boros- és vizespohár mellett egészen bonyolult, csak 3D-nyomtatóval előállítható formák is előfordulnak. A fent látható újratervezett Shotglass, Redux (újragondolt felespohár) nevű terv például már tartalmaz játékosságot is. Ezen a tárgyon látszik, hogy tervező nagyon meg akarta mutatni, mire képes az otthoni nyomtatója, és milyen szokatlan formájú használati tárgyat tud kigondolni.
Otthonra drága még a barkácsrobot
Nem csupán egymásra húzott vékony műanyagrétegekből lehet használati tárgyakat készíten: a fabrikálni kedvelők gyakran használnak szuperpontos, számítógéppel vezérelhető lézeres vágókat és gravírozókat is, hogy legószerűen összeépíthető tárgyakat rakjanak össze. A lézervágók még drágábbak, mint a 3D-nyomtatók, ezért az otthoni felhasználók a legritkább esetben engedhetik meg maguknak a beszerzését. A kezdőknek szánt 30 wattos, a plexit vágni, ám a fémeket csak gravírozni tudó Epilog Zing berendezés űra például több mint másfél millió forint.
Egy nagyobb közösség, például az alkotás, barkácsolás szeretete köré szerveződő hackerspacek tagjai azonban már össze tudják rájuk dobni a pénzt. A vágógép pedig amellett, hogy minden tagnak legyártja olcsón megvehető plexilapokból álmai notebook-állványát, arra is jó, hogy a egy kisebb csapat pénzt keressen vele. A lézervágót az elsők között beszerző NYC Resistor klub tagjai például notebookok és iPhone-ok kidekorálását vállalják némi készpénzért cserébe.
Önmagát gyártja le a RepRap
A nyomtatókon dolgozó feltalálók közül a RepRap-ot készítő csoport rendelkezik a legnagyobb ambíciókkal. A készülék a saját terveivel együtt érkezik, és elvben képes arra, hogy a legtöbb alkatrészt elő is állítsa. A kütyü még messze van a Csillagkapu világának replikátor fajától, akik bármely nyersanyagból képesek voltak legyártani saját klónjaikat, de jó úton haladnak, hogy önmagukat újraépítő gépekké váljanak. Az új eszköz legyártásán fáradozó tulajdonosnak még kézzel kell levágnia megfelelő hosszúságúra a gépet tartó rudakat, illetve az áramkör szerelését sem ússza meg, a műanyagból készült mechanikát azonban már magától megcsinálja a high-tech nyomtató.
Magát másolja a RepRap Darwin
A RepRap-ből csak az első példány alkatrészeit kellett a tervezőcsapatnak megrendelnie. A prototípust már fel lehetett használni az első, Darwin becenevű széria gépeinek műanyag alkatrészeinek kinyomtatására. A neves biológus után Mendelnek nevezett második generációs egységet pedig egy Darwin masina segítségével készítették el két hét alatt a projektnek otthont adó Bathi Egyetemen.
Nagyban gondolkodnak a tudósok
A kanadai McGill egyetem robotikával és intelligens szerszámokkal foglalkozó tanszékén azonban arra is rá tudták venni a Fab@Home készüléket, hogy jégből nyomtasson ki bonyolult tárgyakat. A kutatók célja olyan robot létrehozása, amit jégkunyhókat és egyéb hóból készült épületeket tud építeni. Az eljárással azonban egy söröskorsó vagy egy jégnyúl előállítása 12 óráig tart, a ház méretű építményeket összerakó robot tervezése pedig csak most kezdődik.
Míg a kanadaiak csak gondolkodnak azon, hogy a jéggel dolgozó fúvókával felszerelt igluépítő robotot egyszer megépítik, az olasz Enrico Dini már tud épületet is nyomtatni. A feltaláló gépe homokból és magnézium-alapú kötőanyagból húz egymásra nagyon vékony rétegeket. A nyomtatás befejeztével a két anyag kő szilárdságúvá dermed, így teljes, emberek által használt épületeket is fel lehet húzni az új módszerrel.
A szerkezet nem csak a földi építkezések - melyek közül a feltaláló álma a Sagrada Familiába történő besegítés - meggyorsítására lehet alkalmas, hanem az idegen bolygókon való megtelepedést is segítheti. Az Európai Űrügynökség egyik alvállalkozója már vizsgálja is a lehetőséget, hogy a Dini-féle nyomtató tudna-e holdkőzettel üzemelni.