Az idén tizenegyedik alkalommal megrendezésre kerülő esemény célközönségét leginkább a vájtfülű audiofil és házimoziőrültek jelentik, a meghallgatható és megnézhető hang- és vetítőrendszerek legtöbbje sok millió forintot kóstál. Tudósítóink azonban az átlagember pénztárcájához igazodó igényekkel fordultak a kiállításon részt vevő szakértőkhöz, hogy megtudják, hogyan lehet a lehető legolcsóbban egy olyan minőségű szettet összerakni, amelyet hallgatva egy hangmérnök talán nem, de az ismerősök biztosan elégedetten csettintenek majd.
Használt hifit jó most venni
A kiállító cégek általunk megkérdezett szakértői egyetértettek abban, hogy ha az ár elsődleges szempont, napjainkban érdemes használt erősítőt és hangfalakat vásárolni. Néhány éves modellt már jóval olcsóbban meg lehet venni, mint egy újat, noha a hangminőségben sokszor nincs is különbség: attól, hogy újabb egy hangfal, még nem feltétlenül szól szebben egy régebbinél, ráadásul a hazai kínálat bőséges ezekből: száz-százötvenezer forintból már minden igényt kielégítő szettet lehet összeválogatni.
Gyorsan veszít az árából az újonnan több milló forintos hifirendszer
A legolcsóbban azok úszhatják meg, akik megelégszenek egy jó minőségű sztereó erősítővel és két hangfallal. Utóbbiból kisebb lakásba elegendő lehet két utas példány, de jó pár éve léteznek mélysugárzóval szerelt példányok is, így a háziasszonyok által gyűlölt, többnyire méretes mélynyomónak sem kell foglalnia a helyet a szobában. Filkor József, független hifiszakértő szerint a hangfal mérete nem feltétlenül garancia a jó minőségre: lehet, hogy pont egy polcra rakható kivitelű bizonyul majd szimpatikusabbnak egy jókora földön álló példány helyett, s persze a szín sem mindegy, hiszen egy nagyobb hangfal gyakorlatilag ugyanúgy a lakás dísze lehet, mint egy drága szekrény.
Azért ne ősöreg hifit vegyünk
Abban már megoszlott a szakértők véleménye, hogy meddig szabad visszamenni az időben, ha hifirendszert választunk. Kiss László, a Kácsa Audio munkatársa szerint nem szabad félni a régebbi típusoktól. Míg a mostani, több százezres szériában készülő darabokból már gyakran hiányzik a lélek, az "emberi jóérzés", addig a régebbi berendedezéseket még nagyobb odafigyeléssel gyártották. Filkor József inkább öt-hat éves típusokat ajánlott a figyelmünkbe, amik már kellően olcsón beszerezhetőek, de még nem ősöregek. Azt persze ő is hozzátette, hogy érdemes a kilencvenes évek csúcstermékeit is keresni a hirdetésekben, mert mára már százezer forint körüli összegért is be lehet szerezni a rendszerváltozás körül még milliós nagyságrendbe kerülő egységeket.
A lényeg: ne vásároljunk se új, se régi hifiberendezést anélkül, hogy meghallgatnánk, miként szólnak rajta kedvenc zenéink - hangsúlyozták tanácsadóink. Lehet, hogy bár a témában jártas barátunk ajánl egy paraméterek alapján megfelelőnek tűnő típust, de nekünk valamiért mégsem nyeri majd el tetszésünket, ez ízlés dolga is.
Fejhallgató a megoldás, ha a szomszédot zavarja a hangos zene
Egyes hangfalakat úgy terveznek, hogy a fal mellé helyezve szólnak jobban, másokat épp ellenkezőleg, egy méterre a faltól kell elhelyezni, de vásárlás előtt azt is érdemes megbeszélni, hogy mekkora szobába szánjuk a hangfalakat, mert ha túl nagy teljesítményűt választunk, annak torz hangja lehet majd otthon.
Sztereót vagy 5.1-et?
Az összes általunk megkérdezett audioszakértő azt tanácsot adta, hogy ha leginkább pénzbeli korlátai vannak az otthoni hififejlesztéseknek, akkor érdemesebb egy jó minőségű - akár használt - sztereó erősítőt és két hangfalat venni, mint egy olcsóbb térhatású szettet. Ez a tanács persze csak akkor érvényes, ha valaki sokat szokott zenét hallgatni otthonában.
Általános megoldás nincs: dönteni kell a házimozi és a zenehallgatás között
Ha a zenei vonal valamiért háttérbe szorul, a térhatású hangfalszett és erősítő is szóba jöhet, de azt figyelembe kell venni, hogy az 5.1-es vagy még több csatornás rendszereken a zenék rosszabbul szólnak mint egy azonos árú sztereó berendezéseken - csak a legfelsőbb kategóriába eső házimozi rendszerek alkalmasak komolyabb kompromisszumok nélküli zenehallgatásra is. Egy kimondottan filmnézésre szánt, átlagember szemével komolyabbnak számító 5.1-es hangrendszert erősítővel együtt két-háromszázezer forintból lehet kihozni.
Bár a filmek, videojátékok által nyújtott illúziót kétségtelenül jóval élethűbbé teszi a térhatású hangrendszer, ennek kiépítése egy átlagos otthonokban kényelmetlenségekbe ütközhet, hiszen nehezebb elvezetni a kábeleket. Noha már kaphatók olyan univerzális - erősítőt, Blu-ray-lejátszót - tartalmazó hangfalrendszerek, amelyek vezeték nélküli kapcsolaton kommunikálnak a hátsó hangsugárzókkal, ezek minősége egyelőre még jócskán nem éri el az audiofil szintet, a vezeték nélküli továbbításhoz ugyanis digitális átalakításon esik át a jel, ami a minőséget rontó tényező.
Univerzális, azaz zenére és házimozira is alkalmas, és megfizethető árú megoldást a kiállításon senki nem tudott ajánlani nekünk. Áthidaló megoldásnak az egyik szakember azt ajánlotta, hogy a filmnézéshez használt térhatású hangrendszer mellé vegyünk olcsón egy régi, de márkás sztereó erősítőt és hozzá hifi hangfalat használtan.
Kerüljük a műanyag hangfalat és a gagyi kábeleket
Kérdezősködésünk során néhány alapszabályt mégis sikerült megtudnunk. Mindegyik szakértő óva intett a műanyagból készült hangfalaktól, legyen bármilyen szép formatervük, és viseljék bármelyik ismert gyártó márkanevét. Hangfalból különösen nagy bűnnek számít a műanyag használata, de más egységeknél sem ígér jót, ha a fát vagy fémet kispórolva az olcsóbb megoldást választotta a gyártó.
Márkás csatlakozók is kellenek a jó minőséghez
A másik fontos tanulság, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a kábelekre, mint az átlagvásárló szokott. Egy alapvetően jól összeválogatott hifi lánc hangját is tönkre tudja tenni az olcsó kábel, sőt búgásával még a házimozis filmélményt is el tudja rontani. A minőségi hanghoz nem fontos a legdrágább, méterenkét súlyos tízezer forintokba kerülő drótot választani, ám a túl olcsó is gyanús kell legyen. A kábelekre is igaz, hogy a szupermarketek helyett célszerűbb szakboltban vásárolni, ahol még az eladó segítségét is ki lehet kérni, hogy ne essünk túlzásokba se, de ne is a megspórolt ezer forint miatt szóljon rosszul a zene.
Mit hallgassunk, CD-t, bakelitet, fájlokat?
Körkérdésünkből kiderült, hogy még a hifiipar szakértői között sincs egyetértés abban, hogy miről érdemes zenét hallgatni: vannak, akik a magnószalag természetesebb hangzását preferálják, mások szerint kizárólag CD-n szabad zenét hallgatni. Igazi lemezfanatikussal nem találkoztunk, ám a berendezések helyett zenét áruló standokon bakelitek is voltak bőven.
A lemezjátszóval vagy kazettás egységgel nem rendelkező, digitális zenét hallgató olvasóknak azonban tudtak javaslatokat adni a szakemberek. Először az alaplapra integrált vagy a laptopba szerelt hangkártyát érdemes kiváltani egy tisztábban szóló példánnyal. Az audiofil hangkártyákat nem csak itthon érdemes keresni, a külföldi aukciós oldalakon gyakran olcsóbban lehet megkapni ugyanazokat a típusokat.
Ha ez megvan, akkor már csak megfelelő minőségű, például .flac formátumú veszteségmentesen tömörített zenét kell beszerezni az mp3 helyett, ez gyakorlatilag a CD-vel azonos minőséget jelent. Ilyen formátumban hazánkban a dalok.hu-ról vagy a deep.hu lemezboltból lehet vásárolni, a külföldi előadók esetén pedig az audiofil kiadók oldalától (például Linn Records) a le nem szerződött művészeknek kitalált Bandcamp-ig sokfelé érdemes keresgélni.