A fentiek közös jellemzője, hogy nap mint nap használjuk őket, emlegetjük őket, vagy legalábbis hallunk róluk: aki pedig nem, az is minden bizonnyal hallani fog. Hogy miért? Mert ezek az internet legelterjedtebb, leghasznosabb eszközei, amelyek segítségével szórakozunk, kommunikálunk, informálódunk - vagy mindezt egyszerre. Nem árt tehát, ha egy kicsit jobban megismerjük őket.
Google, avagy a webkeresés
Mi ez? A Google nem egyszerűen egy webkereső: neve mára egyenesen egyet jelent a webkereséssel, olyannyira, hogy már a köznyelvben is meghonosodott a "guglizni" kifejezés. A világon a felhasználók kétharmada ezt a webkeresőt használja, Magyarországon pedig kilencven százalékos a cég piaci részesedése, már ami az úgynevezett szabad szavas keresőket illeti.
Miért futott be? A korábban széles körben elterjedt keresési algoritmusokkal ellentétben a Google nem azt veszi figyelembe, hogy a keresett kifejezés hányszor szerepel egy dokumentumban, hanem azt, hogy az oldal mennyire kapcsolódik a keresett témához. Ehhez a Google osztályozza a weboldalakat: amelyikre többen linkelnek, az többet ér, és az értékesebb lapok linkjei is többet érnek (persze a teljes képlet ennél jóval bonyolultabb). Az oldalak rangsorolási rendszerét nevezik PageRanknek.
A módszer olyan sikeresnek bizonyult, hogy a két stanfordi egyetemista, Larry Page és Sergey Brin által alapított cég pár év alatt letarolta a keresési piacot. Az első algoritmust 1996-ban fejlesztették ki, a kereső 1998-ban indult el, és 2004-ben már nyolcvan százalékban részesedett az összes internetes keresésből. Ez az arány csak azért esett vissza a napjainkban érvényes hatvanra, mert a második legnagyobb kereső, a Yahoo ugyanabban az évben megszakította vele a partnerséget.
Érdekességek:
Nincs többé magány - az iWiW és a közösségi oldalak
Mi ez? Az iWiW (International Who is Who, vagyis Nemzetközi Ki Kicsoda, bár a nemzetközi terjeszkedésről egyelőre lemondtak az üzemeltetők) egy magyar fejlesztésű közösségi oldal, amelyen az ember az ismerőseit gyűjtögetheti. A szájt egyedisége abból származik, hogy sok más hasonló webes szolgáltatástól eltérően itt a valódi nevével regisztrálhat az ember, és eleve nem "magányos farkasként", kezd, hanem valakinek az ismerősként kerülhet be - meghívóval.
Miért futott be? A kilencvenes években az internetezők weboldalt készítettek, ahol írtak egy pár sort magukról, összeszedték a kedvenc linkjeiket, és rendszerint összegyűjtötték a kedvenc vicceiket is. Az ezredforduló után blogolni kezdtek azok, akikben volt némi hajlandóság az online naplóírásra. Az elmúlt években pedig az jött divatba, hogy az ember közösségi szájtokon belül tölt ki magáról egy adatlapot, ami a leghatékonyabb módja annak, hogy kapcsolatba lépjen és kapcsolatot tartson másokkal.
Hogy miért? A felhasználók a saját magukról megadott "paraméterek" alapján találnak egymásra, legyenek volt iskolatársak, régi kollégák, vagy ugyanazon hobbi megszállottai. A közösségi oldalak ráadásul egy sor változatos eszközt kínálnak a kommunikációra, és megőrzik a kapcsolatot - amíg valaki nem törli magát a rendszerből.
MySpace: tinik és sztárok gyűjtőhelye
Az iWiW ezt a divathullámot lovagolta meg sikeresen: ami pedig a fő vonzerejét jelenti, az egyszerűen pszichológia. A felhasználók leginkább rég nem látott ismerőseiket fedezik fel újra rajta keresztül, vagy a nap mint nap látott embereket "kukkolják" új nézőpontból.
Érdekességek:
Írj MSN-en! - azonnali üzenetküldők
Mi ez? A Messenger egy azonnali üzenetküldő (eredeti nevén Instant Messaging, vagyis IM) szolgáltatás. A szövegablakba begépelt üzenetet azonnal eljuttatja a címzetthez, és a beérkezett üzenet egy felpattanó ablakban jelenik meg, és a partner is azonnal vissza tud írni. A szoftverrel lehet fájlokat, képeket küldeni, sőt, akár webkamerán, mikrofonon keresztül beszélgetni is.
Fájlküldés a Windows Live Messengerben
Miért futott be? A "Messengerezés" főleg a fiatalok körében népszerű: előnye, hogy sokkal gyorsabb, mint az e-mail, hiszen rövidebb üzenetet lehet vele egy kényelmes szoftverrel továbbítani. A Messengerben - és a hasonló IM-szoftverekben - az ember csak az ismerőseivel léphet kapcsolatba, a kontaktoknak ugyanis kölcsönösen vissza kell igazolniuk egymást, ezért a spammerektől is viszonylagos védettséget biztosít.
Az üzenetet a címzett akkor is megkapja, amikor nincs a gép előtt, és a beszélgetés tempója is a partnerektől függ: az ember akár egyszerre tucatnyi Messenger-ablakot is nyitva tarthat, és maga dönti el, kinek milyen intenzitással válaszol. Bár nálunk a legtöbb munkahelyen "időrabló" mivolta miatt tűzzel-vassal üldözik, a Microsoft már irodai szoftvercsomagjába is beépítette az azonnali üzenetküldőt, mivel ha a dolgozók nem a barátaikkal csevegnek rajta, hanem a kollégákkal tartják így a kapcsolatot, akkor a munka is hatékonyabb. Az ember egyszerűen megkímélheti vele magát attól, hogy át kelljen kiabálnia az iroda túlsó végébe, vagy fel kelljen állnia, hogy megkeresse a pár szobával arrébb lévő kollégát, hogy megkérdezze tőle, kész van-e már a jelentés, vagy lefőtt-e a kávé.
Az MSN-ben található három betű a "Microsoft Network Services" rövidítése, és a redmondi szoftveróriás 1995-ben elindított online szolgáltatáscsomagját kell érteni alatta. Ebből az MSN Messenger üzenetküldő lett a legnépszerűbb, ami azonban csak a szoftver "leánykori" neve: a cég két évvel ezelőtt bevezette a Live elnevezést, és a Live.com gyűjtőportált a webkettes eszközei számára. A Messenger hivatalos neve így "Windows Live Messenger", azonban a legtöbbem mind a mai napig MSN-ként vagy Messengerként emlegetik.
Érdekességek: