A teljes mértékben szimulátornak kikiáltott Assetto Corsá-t az olasz Kunos Simulazioni fejlesztette, és a játék köré már nem egy gépet építettek, amik egy pilótafülkét formázva valós vezetési élményt garantálnak, sőt, bizonyos helyeken már a virtuális valóságban is nyomhatjuk a gázt, ami tényleg lélegzetelállító dolog.
Többszöri csúsztatás után végre konzolokra is elérhető a játék, bár a fejlesztők már csak az aktuális generáció masináira, PlayStation 4-re és Xbox One-ra portolták át a PC-re 2014 decembere óta elérhető programot.
Kezdjük rögtön azzal, hogy ez valóban egy szimulátor, nem a Need for Speed-sorozathoz hasonló árkád típusú autóverseny, itt tényleg nem elég csak a gázt nyomni a körök teljesítéséhez, ezúttal
az autók minden mozdulatát, rezdülését ismerni kell a tökéletes kör összerakásához.
Verda ráadásul rengeteg van a játékban, amelyek a különböző kategóriák révén sokféle erőt képviselnek. A játékban a legtöbb nagy és egyben versenymárka szerepet kap, legyen az a pici Abarth, KTM vagy Lotus, a már komolyabban ficánkoló Mazda, Nissan, Toyota, vagy éppen a szélsebesen száguldó Pagani, RUF, Mercedes, nem beszélve a Forma-1-es négykerekűekről.
Egy szimulátor persze mit sem érne, ha nem lenne elég helyszín, ahol kiélvezhetjük az említett gépszörnyetegek képességeit.
Szerencsére a fejlesztőket ezért sem érheti kritika: csapathatjuk olyan klasszikus pályákon, mint a Nordschleife, az Imola, a Mugello vagy a Zandvoort, de birtokba vehetjük az amerikai pályákat vagy a driftre szolgáló aszfaltcsíkokat is.
A helyszínek gyönyörűen kidolgozottak, és kifejezetten érdekes élmény ugyanott száguldani, ahol már tizenöt éve is zúztunk egy korabeli játékkal – elképesztő, hogy mennyivel valósághűbb élményt kapunk, mint egy évtizede, egy hasonló programban.
Mivel PC-n már lassan két éve hódít az Assetto Corsa, így konzolon egy teljesen kiforrott, tartalmas játékot kapunk: egyszerűen csak be kell rakni a lemezt a gépbe (vagy letölteni a játékot), és már mehet is a móka.
A kezdőképernyőn kapásból három módba léphetünk be, és mindegyik többféle izgalmat rejt. A Special Eventsen belül közel száz kihívással találjuk szembe magunkat.
A legtöbb esetben egy előre megadott kocsival kell minél jobb köridőt futni, és az a durva az egészben, hogy az arany és a bronz szint között mindössze néhány másodperc különbség van, és utóbbihoz olyan precizitás szükséges, amihez foghatót nem nagyon igényel más játék a (konzolos) piacon.
Aki nem csípi az időmérős köröket, az akár driftelhet is az erre kialakított verdákkal, vagy éppen nyomhat egy gyors versenyt, ahol jó pár kör áll rendelkezésre ahhoz, hogy a rajtrács végéről a mezőny elejéig kapaszkodjunk fel. Szerencsére szinte az összes gépet megülhetjük, többnyire úgy lettek összeválogatva az események, hogy minden kategóriában kipróbálhassuk magunkat.
Ha csak a Drive-ban kutakodunk, akkor az ott található lehetőségekkel is órákra leköthetjük magunkat. Itt is van időmérő és azonnali futam,
ha pedig valaki komolyabb kihívásokra vágyik, már egy egész versenyhétvégét is teljesíthet.
Itt már bármilyen pálya és autó választható, szerencsére (vagy inkább sajnos) minden azonnal elérhető, tehát az újdonságokat már nem karriermódban kell feloldani. Régen ez nem így volt, és személyes vélemény, de az szerethetőbb megoldásnak számított, igazi kihívás volt eljutni a legjobb négykerekűig. Persze a mai, "mindent azonnal"-világban a játékosok jelentős része nem erre vágyik, és a vevőnek ugye mindig igaza van.
Kissé kellemetlen, de lassan már megszokott dolog, hogy nincs osztott képernyős mód, különféle ismerősökkel beszélve sokan már nem is tartják annyira jó megoldásnak, hiszen nem látszódik annyi minden a pályából, ráadásul a kép is torzul.
Ehelyett az online haverokkal vagy ismeretlen pilótákkal mérhetjük össze a tudásunkat. Utóbbiak között akadnak egész ügyetlen versenyzők, de összefutottam olyanokkal is, akiknél egyszerűen nem értettem, hogy mehetnek olyan fantasztikus köröket.
Végül, de nem utolsósorban külön élményt garantál a karriermód, ahol tényleg a legegyszerűbb szerkezetekkel kezdünk, a cél pedig az, hogy a Forma-sorozattal zárjunk,
de addig rengeteg verseny, megannyi bosszankodás és öröm várja a játékost.
Ez a szekció különösen élvezhető, van olyan, ahol már egy futam teljesítésével fel tudjuk oldani a következő szintet, ám vannak bajnokságok is, ahol hibátlanul kell teljesíteni ahhoz, hogy a dobogó tetejére léphessünk.
Az Assetto Corsa legfontosabb eleme az irányítás. Mivel PlayStation 4-en teszteltünk, ezért a kontroller képességeit használtuk ki, de korábban volt lehetőségünk kormánnyal és pedálokkal is kipróbálni a játékot. Akármelyik megoldást választjuk,
felejtsük el, amit az eddigi autós játékoknál megtanultunk. Semmi sem lesz ugyanolyan.
A fejlesztők ugyanis arra koncentráltak, hogy a lehető legjobban szimulálják az akár több száz lóerős gépszörnyek viselkedését. Ugyan be lehet kapcsolni egy csomó olyan segítséget, mint a kipörgésgátló, a fékrásegítés, vagy éppen a menetstabilizáló, de még ezek aktiválása esetén sem lesz pofonegyszerű a vezetés. Itt nem az a lényeg, hogy mindenki már az első körben rekordidőket menjen, hanem hogy megtapasztaljuk a vezetés minden csínját-bínját.
Némi gyakorlást követően a kontroller analóg karjaival már egész korrekt és finom kormánymozdulatokat lehet tenni, irányításunk alatt tudjuk tartani az autónkat, ám ahhoz nagyon sokat kell játszani, hogy megközelítsük azt az időt, amit magunk elé tűztünk ki, vagy amit egy adott feladat során elvár a szoftver.
Az eredményességben az ellenfelek sincsenek a segítségünkre, néha már túlságosan is agresszíven próbálnak megelőzni, vagy rosszabb esetben tartani a pozíciójukat: kilöknek és leszorítanak – ezen azért még lehetett volna egy kicsit javítani.
A másik problémás pont a start: hiába állítottam feljebb a nehézségi szintet, rajtnál a többiek szinte mindig lassabban indultak, majd ezt villámgyorsan leküzdve úgy tapadtak rám, mint légy a légypapírra. Ennek is megvan az oka, valamiért automatikus váltásnál minden fokozat előtt üresbe rakja magát a kocsi, ami mondjuk a Forma-1-es szinten már komoly tizedeket jelent kigyorsításnál.
"Jöttem, láttam, győztem" – mondta annak idején Julius Caesar, de lehetne ez a Kunos Simulazioni szavajárása is. Az Assetto Corsá-val kétségtelenül letették a névjegyüket az asztalra, és
egy olyan szimulátort dobtak piacra, ami jó ideig etalon lehet, főleg a széles körű perifériás támogatás miatt.
A játékmódok bőséges szórakozást rejtenek, tényleg elmondható, hogy nemcsak azért lehet hosszú órákat eltölteni vele, mert autós játék révén mindig lehet jobb kört menni, hanem a rengeteg mód és kihívás is hozzájárul ehhez, nem beszélve a kellemesen hosszú karriermódról.
A sok-sok autó és pálya még egy szinttel feljebb emeli a játékot, ami azért a túl durva ellenfelek és a fura váltás miatt nem teljesen hibátlan. Ettől viszont még mindenképpen érdemes kormányt, vagy éppen kontrollert ragadnia azoknak, akik az eddigiektől eltérő autós élményre vágynak, és rendelkeznek PC-vel, PlayStation 4-gyel vagy Xbox One-nal.