Ezek a hackerek mindent tönkretesznek

A Watch Dogs első részét elképesztő felhajtás előzte meg, a lelkesedésnek viszont koppanás lett a vége, hiszen a játék csak hellyel-közzel tudott megfelelni a játékosok elvárásainak. Bár közel sem sikerült annyira rosszra, mint amilyennek sokan gondolják, de a Ubisoft üdvöskéje nyomába sem ért a sandbox trónon csücsülő GTA-nak. A folytatásba is felemás érzésekkel vágtunk bele, de a visszafogottan reklámozott második részbe lényegesen többet adott, mint amennyit vártunk tőle.

A fejlesztők szerencsére hallgattak az első rész miatt felháborodott felhasználókra, így lecserélték a korábbi főszereplőt, és helyette Marcus Holloway-t – alias Retr0t – fogjuk alakítani. Újdonsült főhősünk rátermett fickó, járatos a közelharcokban, imádja a parkourözést, és van egy speciális fegyvere: egy gumira kötött biliárdgolyó.

Minden kezdet kemény

A játék beszippantós felvezetéssel indul: főhősünket ártatlanul vádolják meg egy bűncselekménnyel, így a világ legjobb hackereként nem csinálhatunk mást, mint hogy kitöröljük a kompromittáló információkat.

Mindezt a továbbfejlesztett, az egész várost behálózó informatikai rendszerben, a ctOS-ben tesszük, ami nem mellesleg veszélyt jelent a napsütötte San Francisco lakóira, mivel minden fontos adatot összegyűjt, tárol, és így kereshetővé tesz velük kapcsolatban. Ráadásul a mindaddig feltörhetetlennek hitt rendszerbe egy backdoor programot is telepítünk, ami később jó szolgálatot fog tenni.

Chicago után ezúttal San Franciscóban kell meghackelnünk mindent, ami az utunkba kerül Forrás: Ubisoft

Párját ritkító tehetségünkre a híres-neves hackercsapat, a DeadSec is felfigyel, és egyből le is csapnak ránk. Sajnos ez a banda súlytalan, jópofizó, de nem jópofa karakterekből áll, akik egyáltalán nem szimpatikusak. A csapat megalkotásánál a készítők rengeteg sztereotípiát használtak fel, amitől az egész kifejezetten izzadságszagúvá válik.

Nincs más hátra, mint előre

Természetesen adott egy nagy feladat is: döntsük be a városlakókat monitorozó rendszert és a mögötte álló Blume céget. Ezen a ponton mindenkiben világossá válik, hogy

a történet igencsak bugyuta, de a tálalás szerencsére képes izgalmassá tenni a sztorit.

Csapatunk főhadiszállására egy szerepjátékklub belsejéből juthatunk el, ahol – a modern kor jegyében – 3D-nyomtató segítségével hozhatunk létre új fegyvereket. Nem maradtak ki a szokásos kozmetikai cuccok sem, úgyhogy ha valaki arra gerjed, hogy a főhősét a lehető legextrémebb ruhákba bugyolálja, az itt kiélheti minden vágyát.

Ezúttal is az okostelefonunk lesz a legnagyobb fegyverünk, de már bevethetünk különféle drónokat is Forrás: Ubisoft

Ahogy a való életben, úgy ebben a részben is nagy szerepet kap az okostelefonunk, amivel csekkolhatjuk, hogy milyen fő-, illetve mellékküldetések várnak ránk, a Google Maps fiktív megfelelőjével útvonalat lőhetünk be a célhelyszínekhez, továbbra is fosztogathatjuk a járókelők bankszámláit, és kedvünkre hackelhetünk meg különböző berendezéseket.

Újra nyitott a virtuális homokozó

Jó sandboxjátékhoz híven feladatokban nem szenvedünk hiányt, hiszen a fő küldetések mellett számtalan opcionális misszió vár ránk, és adottak az előző részből ismerős online lehetőségek is, ahol más játékosokkal vagy más játékosok ellen játszhatunk. Ami kellemetlen, hogy a játékon belüli feladatokat nem sikerült elég változatossá tenni, ezért

egy idő után erősen önismétlővé válik a játékmenet.

Érdekes újítás, hogy a küldetések teljesítéséért már nem tapasztalati pontot kapunk, hanem a mai trendeknek megfelelően követőket gyűjtünk csapatunknak, vagy pénzt és kutatási pontokat kaphatunk, és ezekkel könnyedén fejleszthetjük képességeinket.

Rajtunk múlik, hogy miképp oldjuk meg a feladatokat: keresztüllőhetjük magunkat az ellenfeleken, de ha úgy tartja kedvünk, a háttérben is meghúzódhatunk Forrás: Ubisoft

A fejlődési rendszer alapos ráncfelvarráson esett át, a nagyobb feladatok elvégzését követően lehetőséget kapunk a képességeink kibővítésére vagy erősítésére. A képességfán négy kategóriát találunk, amiken belül hat-nyolc hasznos és kevésbé hasznos lehetőség kapott helyet.

A küldetéseket eltérő módokon teljesíthetjük, így csak rajtunk múlik, hogy miképp ugorjuk meg az elénk állított akadályokat. Rátermett cybergyerek módjára pusztán hackeléssel is megoldható az előrehaladás, de

akár fegyvert is ránthatunk, addig sorozva a ránk támadó ellenfeleket, amíg el nem fogynak.

Apropó ellenfelek: szegények pont annyira ostobák, mint a korábbi részben, de mellé legalább elég agresszívak is. Néha kiszámíthatatlanok, előfordul, hogy egyből szagot fognak, de utána nagyon könnyen elvesztik a nyomunkat, ha kicsit elbújunk az általuk nem „ismert” útvonalon.

A bűn nem kifizetődő

A bűnözők útja viszont nem kifizetődő, hiszen a játék virtuális bíróként ítélkezik felettünk, pillanatok alatt a körözött személyek listáján találjuk magunkat, és ha meglát egy önjelölt házmesterként funkcionáló járókelő, azonnal értesíti a rendőrséget.

A fakabátok pedig sokat fejlődtek az előző rész óta: már sokkal taktikusabban és hatékonyabban állják utunkat, ami igencsak jót tett a játékélménynek.

Ezúttal is visszatér a multiplayer: játszhatunk másokkal szövetkezve, vagy akár egymás életét megkeserítve is Forrás: Ubisoft

A fejlődés viszont nem érintette a járműveket. A legtöbb gép hangja egy teli porszívó duruzsolására emlékeztet, az irányítás nem túl kényelmes, viszont a kocsik legalább rengeteg ütközést kibírnak. Érdemesebb egyébként motorra pattanni, hiszen

a két keréken száguldás az autós üldözéseket leszámítva mindig hatásosabb megoldásnak bizonyult.

Virtuális homokozónk szerencsére hatalmas, nem csak rengeteg feladat vár ránk, de emellé a város összes része élő környezet benyomását kelti. Ez hatalmas előrelépés az első részhez képest, hiszen itt mindig találni olyan látnivalót, amiért egy pillanatra megállsz és elmerülsz kicsit a San Francisco nyújtotta élvezetekben.

Összedolgozni jó móka, ilyenkor sokkal többet kihozhatunk a játékmenetből, mint ha egyedül oldanánk meg a küldetéseket Forrás: Ubisoft

Mivel főszereplőnk fülében egyfolytában szól a zene, bíztunk benne, hogy megfelelő hangzásvilágot kapunk a fejlesztőktől – szerencsére ez a játék egyik legnagyobb erőssége. Olyan számokat kapunk, amik garantáltan megfelelő kedvet és atmoszférát teremtenek számunkra, illetve kellően változatosak ahhoz, hogy egyhamar ne tudjunk ráunni.

Kihívásból közepes

Az viszont komoly probléma, hogy a készítők teljesen hülyebiztossá tették a játékot a végtelenül leegyszerűsített opciókkal. A hackelést már egy kattintani képes bébi is megcsinálná, és ugyanez a helyzet a pusztán egy gomb lenyomásával megelevenedő csapdákra és figyelemelterelésekre is, amiket szerettünk az előző részben, ráadásul akkor még némi kihívást jelentettek számunkra.

A Watch Dogs 2 mindenkinek meg akar felelni, éppen ezért hiányzik belőle az egyediség, amitől igazán különleges lehetne Forrás: Ubisoft

Korunk trendjeihez igazodva bevethetünk hordozható eszközöket is: akad a Rainbow Six-ből már ismerős gurulós drón, valamint repülő változata, és ezek valóban képesek feldobni a játékmenetet, de a használatuknál sokkal egyszerűbb és gyorsabb megoldás, ha lövöldözve vagy lopakodva szedjük le az ellenfeleket.

A Watch Dogs 2 egy igazán fura hibrid lett: hasonlít az előző részre, de azért újít is, hogy maga mellé állítsa a régi rajongókat, miközben próbál a fiatalabb játékosgeneráció felé nyitni, igencsak esetlen módon.

Kellemes szórakozás, ami több ponton meghaladja elődjét, de érződik rajta a fejlesztőcsapat biztonsági játéka, ami egy hackerek uralta világban nem túl célravezető megoldás.

A Watch Dogs 2 2016. november 15-én jelent meg Xbox One-ra és PlayStation 4-re, tesztünk a Sony konzolján futó változat alapján készült. A PC-s változat november 29-től lesz elérhető világszerte.