Még legalább egy hónap, mire a PS4-tulajdonosok kezükbe vehetik a Killzone-játékokkal ismertté vált Guerrilla Games legújabb munkáját, de mi meghívást kaptunk a fejlesztők amszterdami bázisára, ahol kipróbáltuk a Horizon Zero Dawn közel végleges verzióját.
A holland csapat alkotása egy posztapokaliptikus környezetbe ültetett, sztoriközpontú akció-kalandjáték, megspékelve mindenféle szerepjátékelemekkel. Habár a civilizáció bukása után játszódó programokkal (Fallout-sorozat, Mad Max, Rage stb.) Dunát lehetne rekeszteni, a Horizon Zero Dawn mégis képes kicsit frissíteni a sokszor látott alapszituáción.
A Guerrilla Games jövője (hál' istennek) nem egy újabb sivár pusztaság, hanem egy gyönyörű, burjánzó, élettel teli világ, ahol már nem mi vagyunk a tápláléklánc csúcsa: a bejárható vidéket rejtélyes robotok uralják. Rejtélyes, mert az ugyan nem titok, hogy a Föld távoli jövőjében járunk, a gépek eredetére viszont nem kapunk magyarázatot, és az sem világos, hogy emberiség miért él ismét kőkori szinten, apró törzsekre tagolódva –
erre nekünk kell rájönnünk.
A Horizon Zero Dawn egyik legfontosabb és legszórakoztatóbb része pont a történet, minket legalábbis kifejezetten kíváncsivá tett. Miképp jutottunk ide? Honnan jöttek, és mi célt szolgálnak a különböző kasztokba tartozó, nemegyszer hatalmas robotok? Mi a kapocs köztük és a szintén homályos múltú főszereplő között?
A kérdéseinkre csak a végigjátszás ad választ, és az ügyesen induló sztori mellé remek játékmenet társul: dinamikus akció, rengeteg feladat, hatalmas, szabadon bejárható terület, ráadásul mindez tényleg szemkápráztató látvánnyal párosítva.
A Guerrilla Games korábban a belső nézetes lövöldözős játékok műfajában gurított nagyot, a Killzone-sorozatot rengetegen imádják, ám a munkáik sosem a sztorijukról voltak híresek, így először kicsit félve ültünk le a Horizon elé, hiszen
motiváló történet nélkül egy sandbox-akciójáték könnyen monotonitásba fullad.
Azzal persze a holland fejlesztők is tisztában voltak, hogy ismeretlen terepre tévedtek, így az új területen már magabiztosan dolgozó emberekkel bővítették a csapatukat. Többek között felvették John Gonzalezt, aki a Horizon előtt olyan játékok sztoriján dolgozott, mint a Fallout: New Vegas vagy a Middle-Earth: Shadows of Mordor.
A narratív rendezőként dolgozó Gonzalez pedig jó munkát végzett, hiszen az írókkal nemcsak egy izgalmas és rejtélyekkel teli világot hoztak tető alá, de ráadásként megalkottak egy olyan főhőst,
aki már a játék első tíz percében belopja magát a szívünkbe.
Aloy egy vörös hajú szépség, akit még csecsemőként ismerünk meg: szüleinek kiléte kezdetben rejtély, csupán annyi biztos, hogy a törzs egy száműzött férfira bízza a felnevelését. Hősnőnk kitaszítva cseperedik fel, és egyik legfontosabb célja visszakerülni az övéi közé, hogy végre megtudhassa, mi történt a családjával.
A játék első fél óra teljes egészében a leányzóra koncentrál: átvezető videók peregnek, és az ismerkedés közben elsajátítjuk az irányítás és a Horizon világának alapjait.
Ez persze majdnem mindenhol így van, de a nyitány itt olyan ügyesen van összerakva, hogy nemcsak megkedveljük a szemünk láttára nővé érő Aloyt, de akadnak olyan kifejezetten libabőrös pillanatok, amiknek hála kötődni kezdünk hozzá, és alig várjuk, hogy segíthessünk elérni a céljait. És ennél jobb kezdést egyetlen videojáték sem kívánhat magának.
Lévén a csapat még kezdőnek számít a sandboxjátékok világában, így játékmenet szempontjából a Horizon Zero Dawn hatalmas meglepetéseket nem tartogat. Kicsit érződik a biztonsági játék: kísérletezés helyett a fejlesztők inkább a főhősre, továbbá a világ és a robotok egyediségére koncentráltak, na meg arra, amihez a legjobban értenek: az akcióra.
A játék legelején Aloyjal közösen fedezzük fel a tiltott területnek számító „régi világ” egy kisebb szeletét, ahol az ekkor még aprócska kislány szert tesz egy olyan különleges szerkezetre, aminek hála mindenkinél hatékonyabban száll szembe a Horizon világát benépesítő robotokkal –
kifürkészi a gyenge pontjaikat, sőt még azt is látja, hogy a gépek milyen útvonalakon mozognak.
A történet szempontjából fontos, hogy az emberek nem ellenségei a gépeknek, csupán a túlélésük záloga, hogy néha lecsapjanak rájuk, és a leterített fémbestiákból gyűjtsék be az életben maradáshoz szükséges alapanyagokat. Aloy már kicsi korától vadásznak készül, ráadásul a törzs is csak akkor fogadja vissza, ha jól szerepel egy speciális kihíváson, ahol szükség is lesz minden tudására.
A vadászat és a harc a játék központi eleme, és pár órányi betekintő alapján bátran állíthatjuk, hogy a program ezen része aligha válik majd unalmassá. Ahogy feltárul előttünk a Horizon világa, úgy bukkan fel egyre több, egyre nagyobb, nem mellesleg eltérő megközelítést igénylő géptípus, és ezzel párhuzamosan az arzenálunk is folyamatosan bővül.
Az emberek eszköztára kissé primitív,
de ez nem azt jelenti, hogy a különböző típusú nyílvesszőkkel felszerelt íjjal, dárdával, a különböző csapdákkal, bombákkal és egyéb okosságokkal nem lehet kárt tenni a robotokban. A legyőzött ellenfelekből ráadásul értékes nyersanyagot gyűjthetünk, amivel folyamatosan fejleszthetjük a fegyverzetünket és a ruházatunkat, sőt, a gépekből származó cuccok szükségesek ahhoz is, hogy muníciót tudjunk készíteni magunknak.
És nemcsak az eszköztárunk változatos, de a tanulható képességek is. Az előrehaladás, a feladatok teljesítése és az ellenfelek legyőzése tapasztalati pontokat eredményez, amit három képességfán összesen 36 lehetőségre lehet elkölteni.
Az eltérő fegyvereknek és a különböző bónuszokat biztosító képességeknek hála mindenki kialakíthatja a számára szimpatikus játékstílust, legyen szó lopakodós, csendes vadászatról vagy frontális, mindent egyszerre bevető durva támadásokról.
A harc látványos, változatos, rendkívül dinamikus, összességében kifejezetten élvezetes, és nincs híján kihívásnak sem. Kezdetben akár egy nyílvesszővel is leteríthetők a kisebb gépek, de a ház méretű monstrumoknál már fel kell kötni az alsóneműt, keresni kell a gyenge pontokat, és ki kell sakkozni a leghatékonyabb támadási módokat.
És ez még nem minden! A rejtélyes történet és a mozgalmas akciók mellett a fejlesztők arra is figyeltek, hogy egy olyan program kerüljön ki a kezeik közül, ami játékórák tekintetében akár napokra képes lekötni a játékosokat. A Guerrilla bázisán mi nagyjából öt órán át nyüstöltük a programot, és még így is csak egy apró szeletét láttuk a teljes egésznek.
A játék első órái egy viszonylag zárt helyszínen játszódnak, a program itt még fogja a kezünket, de amint teljesítjük a már említett törzsi kihívást, a világ egyszeriben kitárul előttünk, és
rengeteg lehetőség szakad a nyakunkba.
Adott a fő szál, ami a fejlesztők által elhintett információk alapján nagyjából 25 óra alatt teljesíthető, de emellett rengeteg mellékküldetés, megannyi apró feladat és kihívás várja, hogy foglalkozzunk velük, és az aktuális trendeknek megfelelően a Horizon sem szenved hiányt a gyűjtögethető tartalmakban.
A játék ráadásul nem csupán a megoldandó missziók tekintetében számít tartalmasnak. A fegyverekről és a képességek széles skálájáról már volt szó, de emellé tényleg kapunk egy hatalmas bejárható területet (ahol akár robotok hátán is barangolhatunk), váltakozó napszakokat és időjárási elemeket, és ahogy haladunk előre,
a méretes térkép folyton más-más arcát mutatja.
A paradicsomi állapotú buja erdők mellett havas csúcsok, vad folyók és csendes tavak, a „régi világ” felszíni és föld alatti romjai, továbbá a különböző törzsek apró falvai várják, hogy felfedezzük őket – és ez még közel sem a teljes kép, csupán az, amit az első pár órában láttunk.
Az emberiség ráadásul a civilizáció bukása után sem változott sokat: a szétszóródott törzsek sokszor nem szívlelik egymást, sőt minket sem, így a robotok eliminálása mellett olykor a saját fajtársainkat is kénytelenek leszünk célba venni. Azt pedig már csak halkan mondjuk, hogy a próbakörünk végén felfedeztünk egy, a gépeket támadó „rontást” is, amiről egyelőre fogalmunk sincs, hogy kinek a műve lehet...
A Guerrilla Games 2011-ben kezdett neki a Horizon Zero Dawn fejlesztésének, és a közel hatéves munka gyümölcse egy hónap múlva végre beérik. Amszterdamban ugyan még mi is csak egy kis ízelítőt kaptunk az egészből, de a kóstoló kifejezetten meggyőzőre sikeredett.
Ha a történet még tizenöt óra után is képes lesz fenntartani az érdeklődést, és a harc sem laposodik el, akkor idén tavasszal a PlayStation 4-en egy olyan játékot köszönthetünk, ami után a többi platform (PC, Xbox One) tulajdonosai nyálcsorgatva fognak epekedni.
A Horizon Zero Dawn ugyan tényleg nem reformálja meg a nyitott világú akciójátékok műfaját, de az átlagosnál jóval szimpatikusabb főhősnek, a gyönyörűen kidolgozott és rejtélyes világnak, továbbá a kimondottan szórakoztató és látványos harcnak köszönhetően minden esélye megvan arra, hogy a kategóriáján belül a 2017-es év egyik legemlékezetesebb játékává váljon.