Útmutató torrentezéshez

Torrentezne, de nem tudja, hogyan? Bemutatjuk a legnépszerűbb fájlcserélő használatának alapjait: megismerheti a legismertebb szoftvereket és a legfontosabb beállításokat.

Napjaink egyik legnépszerűbb fájlcserélő rendszere a bittorrent. Maga a név a hivatalos szoftvert és magát az alkalmazott technológiát is jelöli: előbbit a hivatalos írásmódnak megfelelő BitTorrent, utóbbit a kisbetűs bittorrent kifejezéssel jelöljük. Fájlcserélő rendszer lévén a felhasználók adják egymásnak a tartalmat, és a rendszer lényege és hatékonysága abban rejlik, hogy már a letöltők is egyidejűleg feltöltővé válnak. Ahogy a felhasználó gépére megérkezett egy adatcsomag, az máris megosztásra kerül, vagyis minél többen töltögetnek egy állományt, az annál gyorsabban terjed.

A technológia népszerűségét az magyarázza, hogy ennek segítségével lehet a leghatékonyabban tartalmakat terjeszteni az interneten. Mivel nincs a rendszerben központi szerver, hanem az egyes letöltők (peerek) a rendelkezésre álló elszórt forrásokból csipegetik össze az adatcsomagokat, a rendszert nem lehet túlterhelni. Ez nagy méretű fájlok átvitelénél bír kiemelkedő jelentőséggel, a bittorrentet nem véletlenül használják a Linux-disztribúciók akár több CD-s telepítőlemezeinek terjesztésére.

A legtöbben persze filmek, zenék, nagy méretű multimédiás állományok terjesztésére és beszerzésére használják a technológiát, amely így a szerzői jogvédők első számú célpontja. Ne felejtsük el azonban, hogy ezzel a módszerrel sok olyan tartalomhoz is hozzá lehet jutni, amelyhez máshogy - hivatalos forrásból - nem (ilyenek például egyes népszerű filmek vagy tévésorozatok). Emellett bőséggel állnak rendelkezésre letorrentezhető legális tartalmak is, amelyekkel korábban már foglalkoztunk.

Hogyan töltsünk le?

A bittorrentes letöltés menete leírva egy kicsit bonyolult, a végrehajtani már annál egyszerűbb. A letöltéshez egy kliensprogramra lesz szökségünk, amelyben megnyithatjuk a .torrent kiterjesztésű torrentfájlokat. Ezek az állományok tartalmazzák a letöltés koordináló szerver (tracker) címét, és a megosztott állományok nevét, az adatcsomagok (pieces) számát, méretét, és egy hibajavító-ellenőrzőkódot, az úgynevezett hash-t. A torrentfájlokhoz rendszerint a tracker- vagy torrentkereső oldalakon keresztül juthatunk hozzá: magán "az interneten" rendszerint csak ezek találhatók meg, mivel a megosztott állományok, mint arra utaltunk, elosztott forrásból érkeznek. Az internetre csatlakozott felhasználók gépein kívül a hivatalos tartalomterjesztés során van központi szerver is, mint az állományik első számú forrása, de a többi torrentező ilyenkor is segíti, gyorsítja a folyamatot.

Magát a le- és feltöltést a tracker-szerverre csatlakozott kliensprogram végzi a számítógépünkről. A tracker tartja nyilván, hogy melyik (általa ismert) torrentet melyik peer tölti, és rendszerint statisztikát is vezet a letöltésekről. A statisztikának a felhasználó szempontjából rendszerint azért van szerepe, mert sok oldalon elvárják a felhasználóktól, hogy egy bizonyos le-feltöltési arányt tartsanak fenn. Ez értelemszerűen a közösség érdekeit szolgálja: ha mindenki csak lefelé töltöget, majd leállítja a folyamatot, akkor a többiek számára nincs elegendő kapacitás.

Mivel az otthoni ADSL- vagy széles sávú kapcsolatok rendszerint nagyobb letöltési sebességet adnak, mint amivel feltölteni lehet, ez azt jelenti, hogy miután végeztünk egy fájl letöltésével, általában a letöltési idő többszörösét kell feltöltéssel töltenünk, hogy az arányunk ne legyen 1.0-nál kevesebb - vagyis jó sokáig járatni kell a számítógépet. A letöltést a torrentes terminus technicus leech-nek nevezi, ha pedig már az egész állomány megvan, és még mindig aktív a kliensünk, akkor vagyunk seederek.

Torrentkliensek

Mivel a bittorrent-technológia nyílt forráskódú, ezért számos különböző szoftver áll rendelkezésünkre a torrentezéshez. Hogy ki mit használ, az rendszerint megszokás kérdése, de mint annyi más dologban a számítógépezők körében, ezt illetően is rendre fellángolnak hitviták a felhasználók köreiben. Az alábbiakban néhány közkedvelt windowsos bittorrent-klienst veszünk számba.

BitTorrent és BitComet: Hasonló séma, hasonló felületek

BitTorrent: A hivatalos bittorrrent kliens minden lényeges alapvető funkcióval rendelkezik, megbízhatóan fut, és az erőforrás-igénye sem jelentős. (Letölthető innen.)

uTorrent: A uTorrent (eredeti nevén µTorrent, vagyis MicroTorrent, de a µ karaktert a neten leginkább az u betűvel helyettesítik) azzal vívta ki népszerűségét, hogy nagyon kicsi a mérete. A szoftver egy ideje a BitTorrent fejlesztőinek tulajdonában van, és szinte teljesen megegyezik a hivatalos klienssel, viszont jóval kisebb helyet foglal annál. (Letölthető innen.)

BitComet: A fenti kettőhöz képest egy gazdag funkcionalitást nyújtó kliens, amely a böngészőprogramok beépített letöltéskezelőjeként és FTP-kliensként is használható, emellett a legnépszerűbb, gépünkre telepített alkalmazások frissítéseit is figyeli. A szoftverben megtaláljuk a legnagyobb torrentkeresőkre mutató hivatkozásokat, amelyek a belső böngészőjében is megnyithatók. Tapasztalataink szerint a szoftver kevésbé stabil, mint a fenti két kliens, ami bosszantó tulajdonsága lehet, amikor egy több órás letöltés közben omlik össze a magára hagyott gépen, a felhasználó távollétében. (Letölthető innen.)

Vuze: lejátszó és katalógus az ablakban, de innen más oldalakon is kereshetünk

Vuze (korábban Azureus): A Vuze egy Javában írt, platformfüggetlen kliens, amelyet ehelyütt inkább csak zárójelben említjük meg, ismertsége okán. A szoftver ugyanis nem csak torrentkliens, hanem egy videomegosztóhoz hasonló tartalomszolgáltató platform és médialejátszó is egyben, amelyben HD-tartalmakat nézhetünk, sok mindent ingyen, fizetős filmjei viszont az amerikai felhasználóknak szólnak. A torrentezés mellett közösségi funkciókat is építettek bele, és az ismerősök például extra sávszélességet adhatnak egymásnak a letöltéshez. A Vuze (főleg Azureus korában) azzal vívott ki nagy népszerűséget a felhasználók körében, hogy sok kiegészítő funkciót kínáló plugint írtak hozzá, a hátránya viszont, hogy igen erőforrás-igényes. (Letölthető innen.)

A különböző szoftverek nagy vonalakban megegyeznek egymással, a lényeges különbséget a finomhangolás beállítási lehetőségei, illetve egyes extra szolgáltatások jelentik, amelyeket a hétköznapi felhasználó nagy valószínűséggel nem használ ki. Az első indításnál a kliens rendszerint ellenőrzi, hogy alapértelmezettként ő kezeli-e a torrentfájlokat, és ha ezt jóvá hagyjuk, akkor a továbbiakban a segítségével megnyithatjuk őket. Amikor letölteni kezdünk, a torrentfájl letöltődik a gépünkre, és a legtöbb szoftverben beállíthatjuk, hogy ezek hol tárolódjanak.

A kliensekben a letöltés elindítása előtt kilistázásra kerül a torrent tartalma is, vagyis az, hogy milyen fájlok fognak érkezni a számítógépünkre. Ha egy gyűjteményes állományt szedünk le (például egy zenei albumot vagy képgalériát), akkor az ilyenkor megjelenő listából kívánság szerint mazsolázhatjuk ki, hogy mit szeretnénk letölteni, és mit nem.

Megnyílik a torrent, ilyenkor látjuk a file-listát

A kliensek központi ablakában kísérhetjük figyelemmel a letöltési folyamatot egy download-barhoz hasonló, százalékos arányt megjelenítő csík és egy sor egyéb adat formájában (ezekre lentebb még kitérünk). A hétköznapi felhasználás céljából még annak a beállítási lehetőségnek van fontos jelentősége, hogy hová kerül a letöltendő állomány. A szoftverek fejlécében a letöltést vezérlő gombokat találjuk: az első gombokkal rendszerint torrentfájlt nyithatunk meg vagy a gépünkről (ha már letöltöttük vagy megkaptuk), vagy egy internetcímről.

A legtöbb kliensben RSS-feedet is felvehetünk, amelyek az új letöltéseket hozzák be automatikusan (ilyen lehetőség rendszerint a keresőoldalakon van). A további gombokkal a letöltést indíthatjuk el, állíthatjuk meg, vagy törölhetjük a feladatot a listából. Ez utóbbi nyomógomb rendszerint csak a letöltési feladatot távolítja el, a már letöltött torrentfájlt és állományokat nem, azt magunknak kell törölnünk. A kezelőgombok egyike rendszerint hozzáférést biztosít a szoftver beállításaihoz is.

A letöltés gyorsaságát és sikerét alapvetően két adat határozza meg: az internetkapcsolatunk sebessége, és az, hogy hányan seedelik a letölteni kívánt állományt. Az eredményes letöltéshez egy tanácsot adhatunk: ha frissen került fel valami a netre, és sokan ugrottak rá éppen, akkor nem célszerű azonnal nekiállni tölteni, inkább várjunk egy kicsit, hogy alább hagyjon a leechelés, és minél több seeder jelenjen meg. (A torrentkereső, illetve tracker oldalak ezekről a számokról rendszerint tájékoztatnak minket.)

Seedek, peerek, download bar: infók letöltés közben

Vagy a weben, vagy a kliensünkben láthatjuk azt is, hogy a letölteni kívánt állományból mennyi van meg, előfordulhat ugyanis, hogy seederek híján nem áll rendelkezésre teljes egészében. Ezt az arányt a szoftverek egy százalékban kifejezett health vagy availability értékkel fejezik ki. Ha biztosra szeretnénk menni, akkor csak a 100 százalékos állományok letöltésének kezdjünk neki, ha viszont van türelmünk akár több napig is futtatni az aktív torrentet, akkor lehet, hogy szerencsével járunk, és visszatér a trackerre a szükséges seeder. (A jelenség oka az, hogy a türelmetlen feltöltők hajlamosak az indokoltnál korábban befejezni a seedelést, később azonban ismét felbukkanhatnak.)

Finomhangolás és hibaelhárítás

Ha a letöltés nem indul el, előfordulhat, hogy a tűzfalunk korátozza a programot. A Windows XP tűzfala erre egy felugró üzenetben figyelmeztet, ilyenkor egy gombnyomással feloldhatjuk a szoftver működését gátoló korlátozást, vagy még ezt megelőzően kivételként hozzáadhatjuk a szoftvert a tűzfalszoftver listájához. A tűzfalon a kliens által használt port számára is kaput nyithatunk a külvilág felé, azt pedig, hogy a kliensünk melyik porton kommunikál, rendszerint a Kapcsolat/Connection beállításai között olvashatjuk le. Ezt a portot meg is lehet változtatni egy gombnyomással, amire akkor lehet szükség, ha az internetszolgáltatónk vagy a rendszergazdánk korlátozza az alapbeállításban szereplő port használatát. Ha a tűzfalon való kijutás biztosítása után sem indul el a letöltés, akkor a portokkal érdemes játszadoznunk.

A kapcsolat beállításai: a porttal lehet, hogy variálni kell

A kliens működésének finomhangolási lehetőségei között rendszerint szerepel a le-feltöltés maximális sebességének megadása is. Ha böngészni is szeretnénk a géppel a töltögetés mellett, akkor érdemes korlátozni a letöltési sebességet, de egyébként nem. A feltöltési sebesség már befolyásolja a letöltést, mivel a kliens némi feltöltési sávszélességet is használ a többi peerrel való kommunikáció során. Ezt az elméleti maximális sebesség 80 százalékában célszerű meghatározni, de ha seedelünk, és minél jobb arányt szeretnénk elérni egy trackeren, akkor állítsuk vissza 100 százalékra.

Az egyidejű letöltések számát egy mai átlagos otthoni szélessávú kapcsolatnál 5-10 között érdemes megszabni. A kliensekben rendszerint megadható a maximális egyidejű kapcsolatok száma is, amit 50-100 között kell tartani. Ha a Windows XP-nél régebbi operációs rendszert használunk, az ennél több egyidejű TCP-kapcsolat a rendszer stabilitását is ronthatja.

Ha lehetséges, a kliensben célszerű beállítani a letöltés végeztével a hash-ellenőrzést. Minden torrent-állományhoz tartozik egy hash-kód, amelynek a hibajavításban van szerepe. Maga a hash egyfajta adattörmelék, amelyet egy meghatározott algoritmus állít elő a forrásként szolgáló állományból, és arra jó, hogy nagy vonalakban leírja az állományt. Ugyanarról az állományról mindig ugyanaz a hash generálódik, mint valami ujjlenyomat, és ha az ellenőrzés során a letöltött állományból leképzett hash nem egyezik meg a forrás hashével, akkor a kliens tudja, hogy valami hiba volt a letöltésben - és azt is, hogy melyik adatcsomagot kell újra letöltenie a hiba javításához.

Ne hagyjuk lekapcsolni közben a gépet

A kliensek praktikus opciója - amely a legtöbb szoftverben alapbeálltásban szerepel, de ez nem biztos -, hogy nem engedik a számítógépet energiatakarékos módba kapcsolni addig, amíg aktívak, ez ugyanis megszakítaná a le-feltöltést. (Ha energiatakrékosabb megoldást szeretnénk a torrentezéshez, akkor cészerű egy beépített klienssel rendelkező hálózati merevlemezt tartani otthon, az jóval kevesebbet fogyaszt, mint a folyamatosan járatott PC.) A szoftverekben megadható az is, hogy képezzenek-e .!bc kiterjesztésűre átnevezett ideiglenes állományt a letöltés alatt álló fájlokból, vagy ne. Ezt az opciót célszerű kerülni, mivel az átnevezett fájlokat nem tudjuk megnyitni, míg a saját formátumukban lévő állományokba esetleg már letöltés közben is bele lehet nézni. (A már említett gyűjteményes állományokból külön-külön megnyitható egy-egy kép vagy zene, amelyik már megérkezett, az okosabb videolejátszók pedig, például a VLC player már menet közben is meg tudják nyitni a hiányos videofájlokat.)

Töltöget a Vuze. Látványos felület, de eszi a memóriát

Ha folyamatosan használjuk a klieneseket, akkor beállíthatunk egy időzített sávszélesség-korlátot is a számunkra, igazodva a heti munkarendünkhöz (scheduler). A gyakori letöltések esetén a letöltési arány kordában tartását megkönnyíti a rendszerint a Queueing opció alatti beállítási lehetőség, amiben megszabhatjuk, hogy legalább milyen arány eléréséig seedeljük vissza a leszedett állományokat. Itt azt is meg lehet adni, hogy a seedelés magasabb prioritást kapjon, mint a letöltések.

Mivel a töltögetés rendszerint hosszadalmas folyamat, és a letöltés mellett gondolni kell a megosztásra is, a torrentkliensek az ablakuk bezárása után a háttérben futnak tovább, és a windowsos tálca jobb alsó sarkában található állapotjelző ikon segítségével férhetünk hozzájuk. Dolgunk, vagy seedelésünk végeztével a programok futásának a kilépés opcióval vethetünk véget.