Éjszaka a kertvárosban, a lakók villanyoltáshoz készülődnek. Hatéves forma, vörös hajú kisfiú fekszik az ágyban, nyakig betakarózva. Arcát csak az előtérből beszűrődő fény világítja meg. - Aludj jól, Jamie! - szól anya, majd becsukja az ajtót. A gyerekszoba elsötétül.
A Pink Floyd-os hangulatú, távolba révedős zongoraklimpírozás egyszeriben tempós rock and rollra vált. Jamie kipattan az ágyból, amely alól egy hálósipkás bobtail kutya mászik elő, szájában egy zseblámpával. Színes csillagok szikráznak fel, ahogy a kisfiú a lámpa fénykörével "lyukat vág" a padlóba, majd beugrik. Aztán csak csúsznak lefelé, körbe-körbe a hosszú színes csúszdán, stroboszkóp fények villognak, és szól a főcímdal: Jamie, Jamie, Jamie and the Magic torch.
1976-78 között összesen 39 epizódot vetítettek az angol Thames tévécsatornán, majd pár évvel később Magyarországon is. A csatornák örültek a különös és magával ragadó történetek sikerének, és nem gyanakodtak semmire. Utólag persze más a perspektíva: a Jamie sikerének titkát Kubiszyn Viktor így foglalja össze Drog és (kult)film című írásában: "a világok közti közlekedés látomásos bemutatása felkészíti a kisgyermekeket a felnőttkor kihívásaira: Kovács Attila kollégánk szerint a Jamie hatása az angol óvodásokra felért akkoriban egy 'LSD-t a kakaóba' kísérlettel is."
A Jamie and the Magic Torch cím jól rezonál a Lucy in the Sky with Diamonds című Lennon-dalra és a Paff, a bűvös sárkány-ra egyaránt. Amit pedig nem lehet nem észrevenni, a Jamie és a Sárga tengeralattjáró szinte csereszabatos pop-art látványvilága: élénk szivárványszínek, különös félszerzetek, a Fred kapitányt megidéző Szám bácsi a piros "földalattrepülő masinával".
Az abszurd Jamie-történetek megálmodói, Brian Cosgrove és Mark Hall producerek, Brian Trueman író és narrátor, illetve Joe Griffiths zeneszerző - mindennek ellenére - korántsem kábszeres művészek. A Cosgrove-Hall cég jelenlegi legismertebb sorozata a Minimaxon futó komputer-animációs Noddy kalandjai játékvárosban, ami a világért sem értelmezhető másnak, mint bájos és tanulásos mesének. A Jamie-vel egyszerűen csak leképezték az enyhülő 70-es évek (hamis) szabadságérzését, ami világszerte a levegőben lehetett. Lásd az 1973-ban készült, színmagyar Mézga Aladár különös kalandjai-t, ami szintén jó adag pszichedelikus tartalommal bír.