A mi mesénk úgy kezdődik, hogy réges-régen, egy messzi-messzi... még annál is korábban, a 70-es évek elején, amikor április 4. és november 7. nemzeti ünnep volt a Magyar Népköztársaságban. Farkas Berci és Magyari Béla még csak készülődött Bajkonurban, és az egyetlen magyar tévécsatorna is szünnapot tartott hétfőnként, élt akkor három űrhajós, akiknek a nevét minden kisfiú ismerte: McLane a német, Koenig az angol és Pirx, a lengyel-magyar.
Az Orion űrhajó, a Pirx kalandjai és az Alfa holdbázis voltak a gulyáskommunizmus meghatározó sci-fi sorozatai, főleg, hogy Star Trek-ről a nyilvánvaló klingon-orosz párhuzam miatt szó se lehetett. A XXI. század elején a három kapitányból ketten már visszatértek az évtizedes "hibernációból". Az átütő sikerrel reaktivált Orionból még mozifilm-változat is készült, szegény Pirx kadét pedig az MTV raktárában várja, hogy újra magára ölthesse a gumicsizma-bukósisak-porszívócső "űrruhát" - de róluk majd máskor.
Égszakadás, holdindulás
Az újévi koccintás után kezdődött és 24 órán át tartott az Alfa holdbázis-maraton a Filmmúzeumon. Az áprilisi bemutató óta már háromszor lement 24 részes első évad, de így 24 órába sűrítve nyújtott igazán tömény élményt Koenig kapitány és 330 fős legénységének űrbéli sodródása.
Az Alfa holdbázis történetét megálmodó Gerry és Sylvia Anderson korábban Barbie- és Ken-szerű figurák "főszereplésével" marionett-bábsorozatokat forgatott. Ilyen volt a Hihetetlen családanya Nyulkánka előképének számító, végtagjait végtelenségig nyújtani képes Twizzle, majd a Torchy, the Battery-Boy, a Supercar, Stingray, a Captain Scarlet és Thunderbirds sorozat. Utóbbi a Dire Straits Calling Elvis című vieójából lehet ismerős, noha 2004-ben mozi-remake is készült belőle Ben Kingsley és Anthony "Green doki" Edwards főszerepélésével. A szuper űrjárgányok csúnyán lerobbantak a mozipénztáraknál, persze az is jelzés értékű, ha a rendező Jonathan "Egyes" Frakes már menet közben le akarta vetetni a nevét a stáblistáról.
Nem csoda tehát, hogy Andersonék az eredetileg Space: 1999 címet viselő élőszereplős sci-fi sorozatban sem sokat lacafacáztak a fizika törvényeivel. Az alaphelyzet szerint 1999. szeptember 13-án - alig hat nappal az új bázisparancsnok, John Koenig kinevezése után - a Holdon felhalmozott nukleáris hulladék berobban és kilöki a Holdat a Föld körüli pályáról. Az atomhulladék komoly veszélyt jelenthet egészségre-környezetre egyaránt, de ilyen égszakadás-holdindulást azért nem okozhat.
De ha mégis, akkor is furcsa, hogy sodródó hőseink már a harmadik résztől rendszeresen távoli bolygók idegen lényeivel futnak össze (például a "Dooku/Saruman" Christopher Lee-vel vagy "Moff Tarkin" Peter Cushinggal) - függetlenül attól, hogy naprendszerünkön kívüli legközelebbi csillag, a Proxima Centauri fénysebességgel is bő 4 évnyi távolságra tőlünk. Azt pedig már minden scifi-sorozatfüggő rezzenéstelen arccal nyugtázza, hogy minden idegen életforma beszél angolul.
2006 - az Alfától kezdve
A rajongók így tényleg az Alfától kezdhették 2006-ot, bár egy nap alatt nem lehetett ómegáig jutni, csak lambdáig - az angol (nem amerikai) sorozatból ugyanis kétszer 24 epizód készült 1975-77 között, illetve egy különleges rész 1999-ben.
Az angolok már nem építettek be hétköznapi tárgyakat a futurisztikus díszletekbe, sehol egy vasaló-fül (Orion) vagy kenyérkosár-antenna (Pirx), sőt, a Sas-1 repkedése elég meggyőző filmtrükk így 30 év távlatából is. Igaz, az Alfán is vannak még megmosolyogtató furcsaságok: bő nyolc évvel az ős-PC (Sinclair ZX Spectrum) megszületése előtt a fedélzeti "kompúter" kellemes női hangon ÉS lyukkártyák segítségével kommunikál. Minthogy a saját monitorral felszerelt számítógép koncepciója is később alakult ki, a vezérlőben gömbölyded lámpabúrák előtt ülnek a személyzet tagjai, az ajtókat pedig övön hordható féltéglányi tévéképcső-távkapcsolóval működtették. De ki tudja, 2050-ben nem lesz-e röhejes a mában játszódó sci-fik technológiája...