Al Bundy
Mikor az Egy rém rendes család Al Bundyja hazaérkezik a cipőboltból, egyből beül a kanapéra a tévé elé, és általában csak a vacsora kedvéért hajlandó onnan felállni. Látszólag a családját sem szereti jobban a munkájánál: feleségével nem hajlandó szeretkezni (ellenben más nőkkel szívesen teljesítené férfiúi kötelességét), a gyerekeit, Kellyt és Budot pedig hülyének nézi - tegyük hozzá, némileg joggal, hisz előbbi amilyen szép, olyan buta, utóbbi pedig sokat képzel magáról, de a valóságban eléggé élhetetlen. Al szinte csak akkor mutat érdeklődést, ha valamelyik gyereke kitörési lehetőség előtt áll, azaz pénzt hozna a házhoz. Bár bizonyára nem kívánnánk ilyen embert a saját rokonságunkba, azért szeretjük a figurát: Al ugyanis a lehetőségekhez képest tisztességesen él, kész kiállni a jó ügyért, és ha úgy adódik, megvédi családja becsületét, akár ököllel is. És persze ki ne lenne büszke egy olyan apára, aki négy touchdownt szerzett egy meccs alatt?
Homer Simpson
A Simpson család feje sem az a kimondott mintaapa: legkisebb gyereke nevét folyton elfelejti, Bart torkának sokszor nekiesik, hogy "Te kis... te..." felkiáltással megfojtsa, Lisa valóban irigylendő teljesítményeiről pedig tudomást sem vesz, sőt olykor inkább rivalizál vele. Rengetegszer látjuk persze alsógatyában, sörrel a kezében a tévé előtt, miközben felesége nyakig a házimunkában. Homer Simpson gondolatai látszólag csak saját maga körül forognak, arra törekszik, hogy életét minél teljesebben megélje: ez elég jól megy is neki, minden különösebb erőfeszítés nélkül feljut az űrbe, fellép a Smashing Pumpkinsszal, szóval sok olyan dolgot tesz, amire normális esetben a gyerekei is büszkék lennének. Van, amit kifejezetten értük csinál, ha helyzetbe hozzák, hihetetlen dolgokra képes a családjáért, Marge-nak is rengetegszer bizonyította már szerelmét, a büszkesége vagy a testi épsége árán is. Csak épp soha nem tanul semmiből, de talán pont ezért olyan nagyon, nagyon emberi.
Mézga Géza
Rajzolt apák terén nekünk, magyaroknak sincs okunk szégyenkezni: Homernál kevésbé bohém, ám annál pestibb, annál inkább a miénk a Mézga család feje, Géza. Elsőre tipikus kisembernek tűnik, kicsit félős, kicsit aggodalmas, nehézkes a felfogása is ("Valamit elfelejtettem... Ja, igen, az ablak!"), ám ennek ellenére a tekintélyelvet szeretné gyakorolni a családban. Feleségével, két gyerekével, egy kutyával és egy macskával éldegél fővárosi lakásában, szomszédjával, Márissal pedig ellentmondásos a kapcsolata. Egy speciális adóvevőn keresztül sokszor beszél viszont a távoli jövőben élő leszármazottjával (akit frappánsan csak Öcsinek szólít), és ettől egy csapásra kilép a polgári létből, már csak az utódtól szerzett kütyükkel is, melyek a huszadik században még nem léteznek. Sőt a harmadik szériában a feleség egykori szerelmének, Hufnágel Pistinek a meghívására még egy világ körüli útra is el tudnak menni, ahol szintén nem mindennapi kalandokat élnek meg.
Veszprémi Béla
A magyarok közül meg kell emlékezünk még a Linda sorozat jópofa öreguráról, Veszprémi Béláról, aki Bodrogi Gyula jelenített meg zseniálisan. A színész Béla bá a címszereplő rendőrlány édesapja, aki cseppet sincs megelégedve lánya foglalkozásával - jobban szerette volna, ha Linda biológusnak tanul tovább, és azután kutató lesz. Az a típus, aki mindenkivel jól kijön, csak épp saját családjával nem sikerül mindig megértetnie magát: Linda udvarlójának, Tominak is ő árulja el, hogy a lány állandóan csak a "hülye szerelmes verseit" olvassa, Linda főnökével, Eősze őrnaggyal pedig egyetértenek abban, hogy a karatézó kishölgy egy "tömeggyilkos", hisz ahova csak beteszi a "32-es pici lábacskáit", ott elkezdenek hullani az emberek. A Linda a magyar sorozatgyártás egyik gyöngyszeme, az Ötvös Csöpi-filmek mellett a szocialista krimivígjátékok egyik emblematikus darabja - sikeréhez bizonyára nagyban hozzájárultak az olyan karakterek is, mint Béla bá vagy barátnője, Klárika.
Nathaniel Fisher
Richard Jenkins alakítja a Fisher család fejét az HBO ragyogó sorozatában, a Sírhant művek-ben, de nincs túl sok ideje kibontakozni, mert az öt évadot megélt dráma első részében tragikus autóbalesetet szenved. A halott azonban rendre visszajár, leginkább a volt családtagok képzeletében, így hol a nappaliban, a kanapén bukkan fel és osztja az észt, hol pedig a balzsamozóban tűnik fel egy igen rossz állapotban lévő holttest mellett, hogy az élet és a halál nagy kérdéseire adjon valamiféle választ. A pasadenai temetkezési vállalkozókról szóló történetekben van jó adag humor, rengeteg fantázia, jóllehet, a felütés nem igazán eredeti: számos telenovella, szappanopera vagy sorozat kezdődik azzal, hogy a családfő meghal, a kis birodalom, mit addig szorgosan épített, a nem mindig felkészült gyerekekre vagy a hol megzakkant, hol épp túl vidám özvegyre marad.
Charlie és Alan Harper
2003-ban indult a Two and a Half Men, magyarul Két pasi - meg egy kicsi, ami itthon a Viasat3-on látható, és egyike azon kevés szituációs komédiának, melyben tényleg jó adag humor bújik meg, és nem csak az idegesítő röhögés hallatszik. A 15 djat nyert, két Golden Globe-ra is jelölt sorozatban Charlie Sheen alakítja Charlie-t, Jon Cryer pedig Alant, ők ketten nevelgetik a nem túl jóképű, ellenben jópofa kis Jake-et. A legényke az elvált Alan fia, akinek konzervatív nevelési elveinek (már ha vannak egyáltalán elvei) tökéletesen ellentmond Charlie minden tette és szava: a menő, csajozós figura igyekszik - nőzés szempontjából praktikus - információkkal ellátni a kisiskolást, miközben a vér szerinti apja szörnyülködik, és gyakran bohócot csinál magából. Az egyik nem ismer határokat, a másik korlátolt. Az egyik végtelenül laza és cinikus, a másik görcsös és félénk. A tízéves kissrác nevelése nem egyszerű feladat, de ketten mégis megoldják valahogy.
Tony Soprano
James Gandolfini olyan apát alakít a 82 tévés díjat és még öt Golden Globe-ot is bezsebelt Maffiózók-ban, akinek számtalan problémája van, állandóak a pánikrohamai, és folyton aggódnia kell valamiért, ezért kissé szétesik néha. Nem lenne ennyi baja persze, ha nyitna egy olasz tésztabárt New Jerseyben és receptekkel foglalkozna, de ő inkább a lokális bűnbandát igyekszik elvezetni, ennek megfelelően nem jut elég ideje a szépséges Meadow-ra vagy a kis Anthonyra, A. J.-re. Előbbi még csak-csak rendes irányba megy, utóbbinak viszont sokkal nehezebb dolga van, hiszen az apa egy erős, nagyhangú olasz, aki szerfelett rosszul tűri, ha a gyerek nyápic, netán szerencsétlen. A fiú élete ennek megfelelően többször is kisiklik, és csak nehezen tudják újfent pályára állítani. Tony tehát apaként nem csillagos ötös, de lássuk be, sokan szerettek volna gyerekként olyan fatert, akinek rengeteg a pénze és akinek nevét a megyében mindenki csak félelemmel vegyes tisztelettel meri kiejteni a száján.