Tévés tévhitek: van az a pénz

Most, hogy a drága pilotok szezonja van, bepillantunk a hollywoodi bugyellárisokba. Sokan úgy hiszik, hogy a látványos technikai trükköket felvonultató sci-fi sorozatok dolgoznak nagy költségvetéssel - de ez nem így van. Még a Simpon-család egy-egy része is ötmillió dollárba, 750 millió forintba kerül, holott a rajzok viszonylag primitívek. Egyértelmű tehát, hogy az ismert színészt, rajzfilmnél pedig a már megszokott hang gazdáját kell nagyon megfizetni.

Ki tudja, miért, de míg a mozifilmek elkészítésének a költségeit, legyen szó hazai vagy külföldi alkotásról, általában mindig ismerjük, bárhol elolvashatjuk az interneten, addig a tévés produkciók, illetve a tévésorozatok költségvetését sokkalta inkább fedi homály, akár a külföldit, akár a hazai viszonyokat nézzük. Pedig nem arról van szó, hogy titkolóznának.

Itthon és külföldön is érdekes módon a sztárokkal és nagy nevekkel bíró produkciók költségvetése nem azért magas, mert az előállítási költségek az égbe szöknének, hanem azért, mert a sztárt, a nevet meg kell fizetni. Ha az amerikai tévésorozatok irányába indulunk, akkor azt vehetjük észre, hogy egy 45 perces epizód előállítási költsége 1-3 millió dollár között mozog, amit ha felszorzunk kettővel, akkor nagyjából megkapjuk egy hollywoodi mozifilmre fordított összeget. Költségben azonban még mindig csak egy filmes költségvetés töredékénél járunk jellemző módon, pedig mostanság bizony már nem egy tévésorozat van, amelynek részei játszi könnyedséggel kerülhetnének vetítésre multiplexben, és csak a született kritikusok vennék észre a differenciát.

A sorozatok esetében általában a pilótafilmek, a pilotok, vagyis az első részek a legdrágábbak, hiszen ezek alapján rendelik meg a csatornák a sorozatot, hogy azután a költségvetését is meghatározzák. Mivel a pilotokat nem csak a csatornák pénzelik, ezért ott sokan nagyban szoktak gondolkodni, ráadásul a pénzembereknek több kiadást is megérhet egy pilot, amely, ha megtetszik a tévétársaságnak, akár 4-7 évnyi fix bevételhez is juttathatja a készítőket, tehát megéri kockáztatni. A pilotcsúcs tartójaként mindig a Lost - Eltűntek első (dupla)részét szokták emlegetni a maga 10 millió dolláros végösszegével, de J.J. Abrams és az Orci & Kurtzmann duó idei nagy durranása, a Fringe is hasonló végösszeggel bír.

Fringe: nem olcsó

A fent említett sorozatok persze erősen látványorientáltak, viszont érdekes módon nem ezek a szériák kerülnek a legtöbbe. Egy szokásos tévés epizód költségvetésénél persze jóval többe került egy-egy Jóbarátok-rész, mivel a hat főszereplői alkalmanként egy-egymillió dolláros gázsija, valamint az írók átlagostól eltérő javadalmazása erősen megdobta a költségeket.

Érdekes módon, míg a komikus színészeket, akiken jobbára múlik is egy-egy sorozat sikere, mindig híresen jól megfizették (Ray Romano - 2 millió dollár/epizód, Kevin James - 500 ezer dollár/epizód), addig a drámai színészek jóval nehezebben jutnak el hét számjegyig, és még a legkiemelkedőbbek és legelismertebbek is félmillió környékén maradnak. William "CSI". Petersen a Helyszínelők-ből 500 ezret kasszírozott részenként, Hugh "House" Laurie 400 ezer körül tett zsebre. Az utóbbi évekből leginkább James Gandolfini és Edie Falco (Maffiózók) voltak azok, akik 1,2 millió dollárt tettek el hetente szereplésükkel, hiszen a 6. évad záró részeit nem kis alkudozás előzte meg a készítők és a színészek részéről - és végül ezekben az összegekben sikerült megállapodniuk a feleknek.

Simpsonéknál a hang drága

Ugyancsak kevéssé lárványorientált műfaj az animáció, főleg az olyan, amely a Simpson család-hoz hasonlóan inkább a szöveggel operál, és nem annyira a rajzok modernségével. Mégis a Simpson család - most, hogy a 20. szezonja következik - bizony majdnem ötmilliós részenkénti előállítási költséggel büszkélkedhet, többek között köszönhetően annak, hogy a fő szinkronszínészek majdnem félmillió dollárt vágnak zsebre epizódonként.

Általában a sorozatok esetében, epizódonként fix költségvetéssel dolgoznak, ettől alkalomadtán csak akkor szoktak eltérni, ha egy következő epizóddal képesek kompenzálni a megnövekedett költségeket. Az efféle pluszköltségek adódhatnak egy neves vendégszereplő, vagy nagyon sok beszélő szereplő alkalmazása, a tömegjelenetek miatt, esetleg több külső, eredeti helyszínen forgatott felvétel ürügyén, vagy egész egyszerűen azért, mert a rész külön speciális effektusokat igényel. Az ekképp elszállt költségeket nem egyszer úgy kompenzálják, hogy egy következő epizódot "bottle epizóddá" alakítanak, melyre az Alias-ban vagy a Jóbarátok-ban is láttunk példát: ezekben a részekben, költségcsökkentési célzattal csak fél vagy háromnegyed résznyi "új anyagot" forgatnak le, a játékidő többi részét visszaemlékezés tölti ki. Másik esetben pedig egy-két szereplővel, minimális számú helyszínen egy, a sorozat kontinuitásából kilógó részt készítenek.

Tévhit tehát, hogy azok a sorozatok a legdrágábbak, melyek tömve vannak különböző effektusokkal, s erre remek példa, hogy az RTL Klub által bemutatott Édes drága titkaink című családsorozatnál drágább első évados, országos terjesztésű széria nem volt még.