Akiknek mindig sötét a képernyő

Minden év október 15-én tartjuk a Fehér Bot Napját, ami szándéka szerint a vakokra és a gyengénlátókra hívja fel a társadalom figyelmét. Erre amúgy is remek eszköz lenne a televízió, de az év többi napján elég ritkán kerülnek képernyőre látássérültek - bár az utóbbi időben már javult az arány. A médiában tapasztalható helyzetről a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnökével, dr. Szőke Lászlóval beszélgettünk, aki tévézési szokásairól is mondott pár szót. 

"Az utóbbi időben nőtt a lehetőségünk" - mondja dr. Szőke László, arra utalva, hogy mostanában a média a korábbinál nagyobb teret biztosít a látássérültek számára. "Persze, aligha lehetünk elégedettek" - teszi hozzá, hisz a társadalmi előítéletek teljes feloldása még így is nagyon messze van. Ahhoz, hogy a látó emberek reális képet kapjanak vak társaik mindennapjairól, több ismeretterjesztő műsorra lenne szükség, sőt felvetésünkre Szőke elmondja, hogy ebből a célból hasznosnak tartana akár egy látássérültekkel forgatott reality-t is.

Szőke szerint emellett szükség lenne arra is, hogy a médián keresztül minél több speciális információ juthasson el a vakokhoz, akiknek - közlekedési nehézségeik miatt - különösen fontos hírforrás a rádió és a televízió. Abban a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének érdekvédelmi vezetője, Kroll Zsuzsanna is egyetért, hogy hatékonyabb médiatámogatásra lenne szükség, bár az 1%-os kampány során majd' mindegyik rádió- és tévéadó ingyenesen vagy kedvezményesen közölte a hirdetésüket. A szövetség más irányú tevékenységei (például a prevenciós szűrés) azonban nincsenek kellőképp hangsúlyozva a médiában.

A szervezetet - általános tapasztalat alapján - inkább a kisebb adók segítik, a honlapon is feltüntetett partnerei között találjuk például a Fix TV-t és a Domino TV-t: utóbbi forgatócsoportja éppen a múlt héten járt a szövetség székházában, hogy az ott folyó tevékenységről tudósítson, és hírt adjon a vakok számára kifejlesztett legújabb segédeszközökről. Persze a média segítőkészsége, illetve befolyásoló ereje leginkább akkor mérhető, ha a szervezet fordul hozzájuk valamilyen kéréssel - nem pedig akkor, ha a tévéadó keresi meg őket egy műsor tervével.

A látássérültek természetesen nemcsak az őket érintő információkra lehetnek kíváncsiak a tévében, bár szórakoztatásukat nyilván jobban szolgálja a rádió. Szőke László személy szerint politikai műsorokat és történelmi filmeket "néz" a legszívesebben, a manapság divatos sorozatokat nemigen követi. Igaz, egy részüket nem is nagyon tudná, hiszen, mint mondja, manapság egyre inkább a látványra helyezik a hangsúlyt a tévében, ráadásul a technika árnyaltságának köszönhetően annyi hangeffektet használnak, hogy azokból sem mindig lehet rájönni, mi történik éppen a képernyőn. A régebbi filmeknél ez még másképp volt, ott általában le lehetett követni az eseményeket.

A Vak igazság csapata

A vakok és a filmek kapcsolatáról egyébként mostanában bontakozott ki egy érdekes vita, miután José Saramago Vakság című regényét megfilmesítették. A mű ellen az Egyesült Államokban sok világtalan tiltakozott, mondván, hogy az sértő módon, "szörnyetegként" ábrázolja őket - a Nobel-díjas író megalapozatlannak tartja a megmozdulást, hisz, mint mondja, a vakok olyan alkotásról nyilatkoznak, amit nem is láthatnak.

Szőke László szerint ez korántsem gátolja a véleménynyilvánítást, sőt: a látássérültek az ábrázolt karakter megnyilvánulásaiból, gondolkodásmódjából vagy akár hanghordozásából sokkal több következtetést le tudnak vonni, mint az átlagember, éppen azért, mert a látvány hiánya miatt jobban figyelnek a többi csatornán érkező információkra.

Fiktív vakság

A vakság témája sok művészt, köztük több írót megmozgatott már, Saramago regénye mellett elég csak például H. G. Wells novellájára, A vakok országá-ra gondolni. A téma sok filmben is megjelenik, mind drámai, mind komikus formában: előbbire az Al Pacino főszereplésével készült Egy asszony illatá-t, utóbbira a vak-süket páros ügyetlenkedését bemutató Vaklármá-t lehetne felhozni példaként.

A fikciós tévéműsorok ezzel szemben eléggé mostohán bánnak a látássérültekkel, legalábbis nem sok vak karakterre emlékszünk sorozatokból. Elsőként említhetjük Esmeraldát, a mexikói telenovella hősnőjét, aki gazdag családból származik, mégis szegény körülmények között nő fel, így származása sok galibát okoz a történetben. Bár a széria színvonala megkérdőjelezhető, a vakságról mindenképp szimpatikus képet sugároz a nézők felé: Esmeralda kedvességével mindenkit elvarázsol, az őt alakító Leticia Calderón pedig Mexikó egyik vezető színésznőjévé vált a szereppel.

Geordi La Forge egy speciális gép segítségével lát

Kevésbé pozitív, sőt már-már nevetséges a vakság ábrázolása a Vak igazság című szériában. A krimisorozat középpontjában ugyanis egy zsaru áll, aki elveszti szeme világát, de ez cseppet sem zavarja abban, hogy tovább folytassa nyomozói tevékenységét, sőt, még fegyverét is megtarthatja. Annyit mindenesetre megtanulhatunk a szériából - és erre Szőke László is rávilágít -, hogy a vakok ugyanolyanok, mint látó társaik, csak épp minimális segítségre van szükségük a mindennapi életben. Ennek meglétével viszont ugyanúgy képesek a társadalom számára hasznos munkát végezni.

Visszatérve a vak sorozathősökre, megemlíthetjük még Geordi La Forge-ot, aki a Star Trek: Az új nemzedék-ben látja el a főgépészi feladatokat a USS-Enterprise-D-n - igaz, az ő látását úgy-ahogy helyrehozták egy VISOR nevű gép segítségével. Eszünkbe jutott még a Született feleségek Carlosa, aki a hurrikán pusztításakor, egy balesetben vesztette el a látását. A két sorozatban azonban nem központi problémaként jelenik meg a vakság, csupán egy-egy dramaturgiai fogásként, amely az első esetben a karakterek összetételét színesíti, a másodikban pedig újabb konfliktusforrást jelent Carlos és Gaby között.

Tévés színészek között még ennél is szűkebb a kínálat: míg az írók vagy a zenészek körében bőven találkozunk jónevű látássérültekkel (Homérosz, John Milton, Jorge Luis Borges, illetve Stevie Wonder, Ray Charles, Andrea Bocelli), addig a színészkedésre viszonylag kevés vak vállalkozik -, ami persze érthető is, hisz itt az arccal, a testtel kell játszani, ami természetszerűleg nem megy olyan könnyedén.

Mindenesetre kevés példaként megemlíthetjük a Drót egyik mellékszerepét, Butchie-t játszó S. Robert Morgant, valamint a MacGyver főnökét alakító Dana Elcart: utóbbi a sorozat ideje alatt vesztette el a szeme világát, amit aztán beleírtak a történetbe is.