South Park: itt a 12. évad

Március 13-án indul a Comedy Centralon a South Park tizenkettedik évadja, amit egy kissé provokatív, gyurcsányos reklámmal vezetett fel a csatorna - ami persze jól is van így, tekintve, hogy egy polgárpukkasztó, ám az aktuális történésekre mindig reagáló sorozatról van szó. Ismét itt van tehát Cartman, Kyle, Stan és Kenny, akik már tizenkettedik éve a képernyőn vannak.

Pontosabban tizenharmadik, hisz a legújabb évad a napokban debütált az Egyesült Államokban. De maradjunk egyelőre az odaát tavaly márciusban indult, tizenkettedik szezonnál, amely a jól ismert formulákkal, mégis új témákban dolgoztatja meg a rekeszizmokat. A South Park az évek során nem sokat veszített lendületéből, ami jórészt annak köszönhető, hogy mindig frissiben reagál Amerika és a világ történéseire: Obama megválasztásáról például már másnap (!) kilőttek egy epizódot, ami persze azt is jelenti, hogy valószínűleg két részt dobozoltak erre az alkalomra - vagy kockáztattak.

Akárhogy is, az aktualitás a tizenkettedik évadra is megmaradt, ami nemcsak a politikai viccekben nyilvánul meg, hiszen a négy kissrác ugyanúgy reagál a legújabb filmekre, zenékre is. Sokkot kapnak a legújabb Indiana Jones-mozi (Indiana Jones és a kristálykoponya királysága) láttán, majd az évad vége felé a South Park-i Általános Iskolát is eléri a High School Musical-, illetve az Alkony-láz - előbbi esetben az epizód címe (Elementary School Musical) is utal a zenés filmre, utóbbinál Buttersnek van egy olyan meggyőződése, hogy a darkos srácok igazából vámpírok.

Persze nem kell nélkülöznünk a tabukat döntögető, sokszor beteg humort sem, ami a South Park másik védjegyének számít. Rögtön a nyitóepizódban Cartman AIDS-es lesz, és addig nem nyugszik, amíg meg nem fertőzi azt a "rohadt zsidót", Kyle-t is. Egy másik részben Ms. Garrison (a korábbi Mr. Garrison) arra jön rá, hogy nemváltó operációja tévedés volt, és mindenáron vissza akarja szerezni a péniszét. Minthogy ez már nem lehetséges, az orvosok egy élő egéren növesztenek neki másikat, amely aztán idő előtt elszökik a laboratóriumból.

McCain és Obama a South Park-ban

A korábbi évadokban már néha előtérbe került, és itt is komolyabb szerepet kap Stan apja, az elvileg mellékszereplőnek számító Randy Marsh. Internetfüggőségét egy olyan részben figurázzák ki, melyben összeomlik a világháló, Randy pedig kétségbeesésében a Szilícium-völgybe zarándokol családjával, hátha ott akad még internet-hozzáférés. Jelentős feladat vár rá egy dupla epizódban is, melyben dél-amerikai pánsípegyüttesek lepik el a világot, South Parkot pedig megtámadja egy óriási tengerimalac.

Egy igazi sikertörténet

A South Park egy igazi sikertörténet, már csak azért is, mert tizenhárom évadot már megért, sőt az amerikai Comedy Central további kettőt is megrendelt. Az alkotók, Trey Parker és Matt Stone még egyetemista korukban kezdtek el animációs filmeket készíteni, első ismert alkotásuk az 1992-es Jesus vs. Frosty volt, melyben valamilyen szinten már a négy fiú is megjelent - csak itt még a Cartmanre hasonlító srácot hívták Kennynek, két gyerek pedig tök egyforma volt.

A kisfilm a Fox vezetőinek is felkeltette az érdeklődését, olyannyira, hogy pár évvel később egyikük meg is bízta a szerzőpárost, készítsen neki egy virtuális üdvözlőlapot, amit szétküldhet karácsonykor. Ebből született meg a Jesus vs. Santa, melyben Jézus a Mikulással vitatkozik a karácsony igazi szelleméről. A klip hamar népszerűvé vált, és innen már csak egy lépés volt a South Park, igaz, végül nem a Fox, hanem a Comedy Central jóvoltából valósult meg.

Butters és az egyik vámpírgyerek

Az talán a rövid leírásból is kitűnik, hogy a különböző vallások, kulturális különbségek már a kezdetektől fogva izgatták Stone-t és Parkert. Akárcsak a két korai rajzfilmnek, úgy a sorozatnak is rendszeres szereplője Jézus, aki itt egy tévéműsorban fogadja a hívők panaszait, a Super Best Friends (A legjobb szuper barátok) című epizódban pedig Buddhával és Mohameddel együtt szuperhősként osztja a gonoszokat. Nem ritka persze a heves zsidózás sem, és a muzulmánok vagy a mormonok is megkapják a magukét.

A sok tabudöntés, odamondogatás mellett csak az a kár, hogy az önirónia nincs meg az alkotókban - sokkal szimpatikusabbak lennének pedig, ha néha kicsit eltávolítanák maguktól a nézőket, mint teszik azt, mondjuk, a Simpson család vagy a Family Guy készítői. A közönség egy részéből bizonyára ellenérzést váltott ki például a néhai Isaac Hayes döntése, aki Séf bácsiként sokaknak odapörkölt, de amikor saját vallása, a szcientológia került terítékre, inkább kilépett a sorozatból - Stone és Parker kegyetlenül ki is végezte a következő részben.

Az alkotók kedvenc része, Az ostobenkó kurva videókészlet:

Az viszont feltétlenül dicséretére válik a South Park-nak, hogy a legnehezebb helyzetekben is meg tudja nevettetni az embereket - igaz, néha kissé ízléstelen eszközökkel. 2001. szeptember 11. után megmutatta az amerikaiaknak, hogy a terroristákat is ki lehet röhögni (amiért valószínűleg sokan hálásak voltak), a krokodilvadász, Steve Irwin halálán viszont kicsit korán viccelődött. Mindennel együtt a South Park ma már szerves része az amerikai (ellen)kultúrának, és szerte a világon rengeteg szállóige, póló vagy akár film és tévéműsor utal rá.