Ha egy találomra kapcsolgató magyar tévéző belebotlik a Kincs, ami nincs című, 1981-es olasz-amerikai vígjátékba a képernyőn, könnyen lehet dejá vu-érzése: a Terence Hill és Bud Spencer főszereplésével készült alkotást (melyek eredeti címe Aki barátot talál, kincset talál - Chi trova un amico, trova un tesoro) az elmúlt tizenkét évben ötvenkét alkalommal adták le a kereskedelmi csatornák.
A jóformán minden magyar tévéző által legalább egyszer látott, és sokak által változatlanul remeknek tartott film - MTV-s sugárzások után - 1998-ban az RTL Klubon bukkant fel, a csatorna pedig lelkiismeretesen vetítette (a csúcsot egy 1,82 milliós nézettség jelentette), tizenkét év alatt tízszer, legutóbb bő egy hete. 2008-ban és 2009-ben a Cool tévé is leadta négyszer, a biztonság kedvéért, de sokkal szorgosabb volt a Film+, amely 38 alkalommal küldte képernyőre, szűk három év alatt, 2007 és 2009 közt. Ezen a tévén is többször volt 100 ezres fölötti érdeklődés, de akadt olyan sugárzás, amely negyedmillió magyart ültetett a fotelbe. Egy ilyen régi film egyszeri ismétlési joga akár 3 ezer dollárért is megvehető, de más az ár egy földi sugárzású, nagy eléréssel rendelkező, és egy kisebb kábeltévé számára.
Az olasz sztárral készült alkotásokat a közeljövőben a Film+ csatornán és a Filmmúzeumon csípheti meg a tévéző. A Tv2 kimarad a jóból: jelenleg egyetlen Bud Spencer-filmre van élő joga (azt nem sikerült megtudnunk, melyikre), mindenesetre a nápolyi születésű pofonosztót a következő három hétben nem küldi képernyőre a csatorna. Korábban a Különben dühbe jövünk és a Piedone, a zsaru többször is szerepelt a Tv2-n, volt, hogy előbbit 2,33 millió magyar nézte egyszerre.
Egyszerre több tévén is mehet
Általában a tévéknél az újabb filmek jogai hároméves időtartamra szólnak, egy hagyományos, földi sugárzásra szóló, kereskedelmi tévés szerződés szerint három vetítés engedélyezett ezen idő alatt (Bud Spencer 20-30 éves filmjei esetében nyilván más a helyzet). Mégis elképzelhető, hogy akár ugyanazon a napon más-más csatornán is megnézhetjük ugyanazt a filmet, ha erre van gusztusunk, ugyanis a forgalmazó számon tartja, mely terjesztési módra történik a jogok eladása: megkülönböztet földi, műholdas, kábeles és internetes jogokat. Így fordulhat elő, hogy egy kis kábeltévé által leadott alkotás másnap épp egy földi sugárzású, kereskedelmi csatorna délutáni vagy éjszakai sávjában látható újfent.
A magyar nézők - a programigazgatók már kitapasztalták - kiszámíthatóak, és gond nélkül megnéznek filmvégeket is: ha az RTL Klubon vége a kedvenc műsoruknak, átkapcsolnak a Tv2-re és úgy nézik meg az ott futó film utolsó tíz percét, hogy egyáltalán nem tudják, mi történt az előtte lévő 80-100 percben. Ez este, főműsoridőben jellemző, amikor azért jó eséllyel találkozik a néző számára ismeretlen alkotással.
Kis tévék nagy esélye
A számok alapján úgy tűnik, nem is kell feltétlenül új tartalmat, drága sorozatokat vásárolni, elég folyamatosan ismételni a régi kedvenceket. A Film+ ezen elképzelés mentén indult el, ebből profitált, annyira, hogy 2010-ben, a pünkösdi hétvégén már a harmadik volt az ötven alatti felnőtteknél, megelőzve az MTV-t, a Viasat3-at, a Cool TV-t. A májusi hétvége legnézettebb filmjei közé tartozott a Jet Li-féle Félelem nélkül, közel tíz százalékos közönségaránnyal, de a Bud Spencerrel felvett Az ördög jobb és bal keze, illetve a Vadiúj Vadnyugat-ot is sokan úgy nézték, mintha tényleg vadiúj lett volna.
Nyárra egyik csatorna sem töri össze magát, egyre több, költségkímélő ismétlés lesz a televíziókban, és nem is szabad csodálkozni azon, ha megint csak Jackie Channel, Steven Segallal, Terence Hill-lel és Bud Spencerrel futunk össze - hiszen a Kincs, ami nincs ötvenkettedik ismétlése is közel 700 ezer nézőt érdekelt, a Reszkessetek betörők idén áprilisban megint, sokadszorra is hozott 1,37 millió nézőt, ahogy a Különben dühbe jövünk sokadik ismétlését is végignézte 1,34 millió tévéző 2009 decemberében.