"Soha nem néztem a sorozatot" - interjú Halász Gáborral, Barátok közt egykori Hoffer Misijével

A Barátok közt egykori Hoffer Misije, a Tv2 hajdani reggeli műsora, a Lazac vezetője, Halász Gábor 2010-ben már a második polgármesteri ciklusát kezdte a Zala megyei Kiskutason: faluházat és könyvtárat hozott létre, jelenleg pedig a település fennállásának 800. évfordulójára készül. A celebvilágból nem kér többet, tévét sem nagyon néz, a képernyőre is legfeljebb egy jó reggeli műsor kedvéért térne vissza - egykori kollégái közül viszont többekkel tartja a kapcsolatot, sorozatbeli édesapját rendszeresen hívja falujába is. Budapesten, a Puskin kávéházban beszélgettünk vele.   

Miért pont itt találkoztunk?

- Nagyon szeretem a kávéházakat, és ez a kevés kávéház egyike, amely még nem lett presszó, megmaradt a békebeli hangulata. A magánéletemről nem szeretek beszélni, de itt ismerkedtem össze a párommal is, nemrég pedig hévízi festők képeiből rendeztem itt egy kiállítást. Még az önkormányzati választások során kerültem kapcsolatba Hévízzel, ahol - miután elég sokat foglalkozom kommunikációval - felkértek egy kampány koordinálására. A kampánynak egyáltalán nem volt politikai felhangja: Hévíz tekintetében áttereltem szakmapolitikára, a gyógyvizekkel kapcsolatos intézkedésekre, illetve a turizmusra és a művészetekre. Mivel Budapest is egy gyógyvízhatalom, próbáltam kulturális hidat képezni a két város között, ennek egyik eleme volt, hogy idehoztuk tizenkét hévízi festő képeit.

Ön viszont szegedi, ott fordult a színház felé.

- Huszonöt évet töltöttem Szegeden, végül is a színházzal ott találkoztam tizenhárom éves koromban. Gyerekszereplőként rengeteg darabban játszottam, például a Koldus és királyfi-ban vagy a Légy jó mindhalálig!-ban - utóbbi talán négy évig ment, több száz előadással. Volt, hogy egy nap háromszor játszottuk, igazi nagyüzem volt.

A szegedi színházból került az RTL-hez is?

- Igen, ott nézett meg egy színházi előadást egy angol producer, aki annak idején elindította ezt az egészet. Felfigyelt rám, úgyhogy kaptam egy levelet, hogy menjek egy próbafelvételre - de ez még korántsem jelentette azt, mint ma. 1998-at írtunk, és ha valaki előjött azzal, hogy napi sorozatot szeretne készíteni Magyarországon, szélhámosnak gondolta az ember. Én is így mentem el a meghallgatásra, tét nélküli nyugalom volt bennem. Egész más volt ez nekem, mint annak, aki ma kapcsolódik be egy ilyen szériába. A képernyősök társadalmi megítélése is változott szerintem, mert akkor még nem is használták azt a szót, hogy celeb. Ma a sorozatszereplőknél benne van a pakliban, hogy celebeknek kell lenniük - aminek van egy negatív felhangja is, miután sokan úgy vannak csak a nyilvánosság előtt, hogy az a munkájukból nem következne.

Ezért is döntött úgy annak idején, hogy abbahagyja a televíziózást?

- Ezt is átgondoltam, amikor befejeztem a televíziózást, és fel tudtam dolgozni, hogy az akkori életem együtt járt azzal, hogy annak darabjait kiteregetem a bulvármédiában - aminek akkor és ott meg is volt a helye. Ha viszont nem vagyok a képernyőn, akkor az én megítélésem szerint szigorúan tilos a celebvilágban pörögnöm, azzal csak önmagamat keseríteném meg, folyamatosan rá kellene jönnöm, hogy nincs ott keresnivalóm. Tudni kell, hogy mi mihez párosul. Tudatosan döntöttem úgy, hogy kiszállok, és szerintem ez egy nagyon jó döntés volt.

Sokan viszont így is összemossák a dolgokat: amikor először megválasztották polgármesternek, a hír - Hoffer Misi meleg karakterére utalva - a pride.hu-n is megjelent.

- Érdekes, hogy ez legjobban egy olyan kis településen ütközne ki, mint amilyen Kiskutas, de nem ütközött ki. Az emberek ezzel együtt ismertek, és tudták, hogy ezt hogyan kezelem - egyébként egyáltalán nem tabutémaként. Én magammal szemben sokkal merészebben vicceltem ezzel kapcsolatban, mint azt szabad lett volna, de miután viccet csináltam belőle, soha nem volt téma. Sokan kérdezik egyébként, hogy a településen származott-e előnyöm abból, hogy korábbról ismertek. Erre azt kell válaszolnom, hogy nem, de hátrányom sem.

Miért pont Kiskutast választotta lakhelyéül?

- Családi kötelék miatt. 2003-ban a család egyik része - megunva a városi létet - Zalaegerszegről költözött ki Kiskutasra; nyaranta egyre többet jártam hozzájuk, megszerettem a falut. Elkezdtünk aztán ott egy kulturális missziót is, aminek végül nagyon pozitív eredménye lett. Legelőször akkor jutott eszembe, hogy polgármester legyek, amikor harmadéves közgazdász hallgató voltam és szakirányt kellett választanom. A vállalkozási és a pénzintézeti szakirány mellett az államháztartásira mentek a legkevesebben, én csak azért is oda jelentkeztem. 2010-ben pedig már másodszorra választottak meg polgármesternek, 72 százalékos szavazati aránnyal. A képviselő-testülettel együtt sokat tettünk a faluért, többek között faluházat és e-ponttal rendelkező könyvtárat hoztunk létre, valamint helyrehozattunk egy műemlék kápolnát. Egy fillér adósság nélkül vészeltük át az elmúlt négy évet, a képviselők pedig nem kapnak javadalmazást, én is csak egy társadalmi megbízatású tiszteletdíjat.

Miből él akkor?

- Két rádiót igazgatok, a keszthelyi Helikon Rádiót és a Kanizsa Rádiót Nagykanizsán. Ezeken kereskedelmi rádiótól szokatlan módon oknyomozó és tényfeltáró riportok is helyet kapnak, és van műsorunk tiniknek is - ezt két tizenéves rapper vezeti, akiket egy keszthelyi tehetségkutatón fedeztem fel. Az időseknek szóló műsorunk is van, és már a médiatörvény megjelenése előtt felvittük a magyar számok arányát ötven százalékra. Műsorom nincs: nem szeretnék olyan műsorvezető lenni, aki mellékesen igazgatja a kollégáit.

Tévében tudnának olyan műsort ajánlani, amire igent mondana?

- A nagy szerelem nekem mindig a reggeli műsorvezetés volt. Sokan kényelmetlennek tartják, de nekem a legjobb két évem volt a Tv2-nél, amellett nagyon jó iskola is volt, hisz négy-öt percben kellett egy-egy témát kibontani, úgy, hogy a - közben öltöző, fogat mosó, munkába induló - néző is odafigyeljen. Egy jó reggeli műsort ma is bármikor elvállalnék, képes lennék bepasszírozni a napomba: a Tv2-é nekem most kifejezetten tetszik. Még Kékfény-es korából volt egy kis ellenérzésem Kárász Robival, de ez teljesen elmúlt, sőt pozitív irányba változott. Kicsit hasonlít a stílusa a francia reggeli műsorok vezetőire: elég sokat vagyok kint Franciaországban, és úgy láttam, hogy ott megy ez a típusú ébresztés. Van a műsorban egy kis politika, de nem fürdik benne, nem ugraszt egymásnak politikusokat.

Ha már a képernyős kollégáknál tartunk, a Barátok közt-ből kikkel tartja a kapcsolatot?

- A legjobb barátságban vagyunk Somorjai Tibivel, hiába is írnak rengeteget arról, hogy milyen rossz a viszonyunk - a Hal a tortán-ban is mindenki tudta, hogy az egy bohózat, amikor balhézunk. Konta Barbival (Hoffer Eszter volt a sorozatban - a szerk.) évente egyszer találkozunk, mivel ő most Oroszországban él a focista párjával; de amúgy is sokat sms-ezünk és e-mailezünk. Körtvélyessy Zsolt (Hoffer-apuka volt a sorozatban - a szerk.) mindig hivatalos a Kiskutasban rendezett színházi fesztiválokra, vele ugyanolyan jó maradt a viszonyom. Szinte apa-fiú kapcsolat alakult ki köztünk a forgatás során, nagyon sok mindent tanultam tőle, emberséget, kitartást és azt, hogy hogyan kezeljem a lobbanékonyságomat. Nagyon szeretem Fodor Zsókát és Ábrahám Editet is, akit egy rendkívül jólelkű embernek tartok, valamint Váradi Zsoltival szoktam még találkozni a városban.

A producerrel, Kalamár Tamással rendeződött a viszony? Eléggé összezördültek annak idején.

- Kalamár Tamással az elején nagyon jó volt a viszonyom, csak később változott meg. Volt egy nagy nézetkülönbségünk, amit viták sora követett, de bennem azok az indulatok már régen elmúltak, nem is találom a nyomát sem magamban. Amúgy is hirtelen haragú vagyok, de aztán ugyanolyan könnyen megbocsátok. Annak idején rossz lépések sorozatát követtem el egyébként, most már - egy kis politikai tapasztalattal a hátam mögött - teljesen másképp csinálnám: mindenáron a tárgyalóasztal mellett kellett volna tartani ezt a vitát, nem pedig bulvárlapokban üzengetni egymásnak.

A Barátok közt tizedik születésnapi partijára meghívták?

- Nem voltam meghíva, de elfogadtam a helyzetet, hogy én még mindig egy fekete bárány vagyok. Tényleg nincs bennem semmi harag, minden elpárolgott.

A sorozatot nézi?

- Most már nem kell azt válaszolnom, amit várnak tőlem, úgyhogy elmondhatom: soha életemben nem néztem. Nem azért, mintha valami rossz dolognak tartanám, egyszerűen nem szoktam sorozatokat nézni. Ez alól csak a 24 volt kivétel, de azt is DVD-n néztem meg két-három részletben, illetve gyerekkoromban szerettem még az Onedin család-ot. A tévé sosem játszott központi szerepet az életemben, volt olyan időszak, amikor hetekig be sem kapcsoltam. Most is csak a Híradó-t nézem, de azt sem mindig, miután az interneten is remekül lehet tájékozódni.

És mi jön ezután? Hogyan képzeli el magát tíz év múlva?

- Nem tudnám megmondani, mindig az volt az egyetlen, amiért imádkoztam, hogy legyen elég erőm és egészségem ahhoz, hogy a saját utamat tudjam járni. Ha ez megadatik, akkor már minden megadatott.