Az első realityként számon tartott An American Family már 1973-ban elindult, de az egy tipikus amerikai család életét mutatta be, azzal a koncepcióval, hogy vadidegenek költözzenek össze egy tévéshow kedvéért, csak a kilencvenes évek elején állt elő Mary-Ellis Bunim és Jonathan Murray. Producerként ők indították el 1992-ben a The Real World-öt, amely hamar sikeressé vált, és egy sor hasonló műsornak nyitotta meg az utat. Más kérdés, hogy Hollandiában már egy évvel korábban ment a meglehetősen hasonló Nummer 28, de a köztudatban valahogy az amerikai változat maradt meg.
Mint azóta minden hasonló produkciót, a The Real World-öt is a szereplők vitték előre: a producerpáros kezdettől fogva abba ölte a legtöbb energiát, hogy megfelelően karakteres és változatos csapatot hozzon össze egy-egy szériához. Minden esetben hét-nyolc, 18 és 25 év közötti fiatal költözik össze, akik bőrszín, szexuális beállítottság, politikai vagy vallási nézet tekintetében is különbözhetnek egymástól - így a nézők is mindig találhatnak egy kedvencet, vagy legalábbis olyat, akinek az elveivel egyetértenek.
A készítők már rögtön a nulladik szezonba, vagyis a végül fel nem használt kezdő epizódokba beválogattak legalább egy olyan játékost, aki később ismert lett: Tracy Grandstaff a Beavis és Butt-head egyik mellékszereplőjének, Dariának kölcsönözte a hangját, figurája aztán saját sorozatot is kapott az MTV-n. Az első szériák egyikének emlékezetes arca volt még Pedro Zamora, a homoszexualitását nyíltan vállaló AIDS-beteg, aki az utolsó adás után néhány órával hunyt el - lakótársa, Judd Winick pár évvel később egy többszörösen díjazott képregényben, a Pedro and Me-ben állított neki emléket.
Az első évad hét lakójából ötről lehetett hallani a későbbiekben is, bár egyikük sem lett kiemelkedően híres: Eric Nies számos tévés munkát csinált, Heather Gardner Heather B. néven lett hiphopsztár, Kevin Powell íróként a Newsweeknek, a Rolling Stone-nak és az HBO-nak is dolgozott, Norman Korpi ruhákat tervezett, melyeket többek között Barbara Bush is hordott, Becky Blasband pedig a Bon Jovival és a Matchbox 20-vel is zenélt.
Nem minden esetben forgott a kamera
A The Real World-ben más szabályok érvényesek, mint, mondjuk, a Való Világ-ban: a szereplők itt nem egy házba, hanem egy városba vannak bezárva - vagyis ki-be járhatnak a közös lakhelyről. A készítők a helyszíneket állandóan változtatják, így a háttér is kvázi szereplővé válik: az első évad New Yorkban, a második Los Angelesben, a harmadik pedig San Franciscóban játszódott; később a műsor más kontinensekre is átterjedt, Londonban, Párizsban és Sydney-ben is összeköltözött pár fiatal.
A valóságshow-k legfontosabb ismertetőjegye, vagyis a kamera állandó jelenléte sem volt mindig jellemző a The Real World-re. A közös fürdőszobában zajló eseményeket kapásból nem láthatták a nézők, de akadt olyan szereplő, aki randevúra is elmehetett úgy, hogy nem figyelték minden mozdulatát - egyszerűen megkérte a készítőket, mondván, nagyon szokott izgulni az első randin. Nem forgott a kamera a 2001. szeptember 11-i terrortámadás idején sem, hagyták, hogy a játékosok megemésszék a történteket.
Los Angelesen belül Hollywoodnak is szenteltek egy külön szériát
Miután a versenyzők nincsenek elzárva a külvilágtól, óhatatlanul előállnak olyan helyzetek, amelyekre nem tudnak felkészülni az alkotók - és ezt valószínűleg nem is bánják, hisz a The Real World-ben állítólag nincs semmi előre megírva. Bunim és Murray eredetileg konkrét elképzelésekkel indult neki a forgatásnak, előre megírva a főbb irányvonalakat, de aztán rájöttek, hogy az már önmagában is elég érdekes lehet, ha összeeresztenek hét teljesen különböző embert. Az első szezonban az volt a résztvevők egyetlen feladata, hogy mihamarabb találjanak valami munkát maguknak.
A szabadság persze olyan helyzeteket is szült, amelyek egy jól szabályozott játékban talán nem eshettek volna meg: Seattle-ben az egyik férfi pofon vágta lakótársnőjét, Cancúnban pedig egy poroltót dobott ki az erkélyről az egyik versenyző. Utóbbit ki is zárták a játékból, előbbi viszont - a többi játékos döntése értelmében - maradhatott, csak egy dühkezelési kurzuson kellett részt vennie. A The Real World egyébként abban is különbözik a későbbi valóságshow-któl, hogy nincs benne kiszavazás, jobb esetben ugyanannyian fejezik be a játékot, mint ahányan elkezdték.
Leitatás, szándékos fertőzés
Persze a játék így sem mentes a botrányoktól, a washingtoni kiadás egyik női szereplője például azzal állt elő, hogy azért dobták ki a műsorból - miután jól leitatták -, mert nem volt hajlandó szexelni az egyik lakótársával. A kezdeti időszakban a produkciót még pont amiatt támadták, mert túlzottan nyíltan ábrázolta a szexualitást - az MTV erre úgy reagált, hogy megpróbál minden olyan témát felvillantani, ami érdekli a fiatalokat, illetve tudomásul vette, hogy a szex is az együttélés része. Igaz, ez a castingon is múlt, hisz voltak, akik szűzen kerültek be a játékba, mások pedig kifejezetten büszkén hirdették promiszkuitásukat - volt olyan széria, amelyben egy nő három lakótársával is szexuális kapcsolatba lépett.
A legújabb, Las Vegas-i csapat
Más jellegű botrány pattant ki a New Orleans-i kiadásban, ahol az egyik férfi úgy próbált meg megszabadulni egy másik játékostól, hogy levizelte, majd vécékefeként használta a fogkeféjét. A rivális meg is betegedett, mononukleózissal szállították kórházba - mikor megtudta, hogyan kapta el a fertőzést, feljelentette a tettest.
Irány Vegas
A tizenkettedik évad után az Egyesült Államokban március 9-én indult huszonötödik is Las Vegasban játszódik, a versenyzők a híres Hard Rock Hotelben laknak a játék ideje alatt, és bizonyára az ahhoz tartozó kaszinóba is ellátogatnak. A műsor hét játékossal megy, akik közül a legfiatalabb huszonegy, a legidősebb huszonöt éves. A mostani szériában is akadnak érdekes szereplők, Adam például drogdíler volt kamaszkorában, fegyveres rablásban is részt vett, az egyébként heteroszexuális Dustin pedig egy ideig élő webkamerás felvételen vetkőzött férfiaknak.