Nem rejtegettem holttesteket, nem törtem be sehová

Darby Stanchfield a Botrány 29 részében alakította eddig Abby Whelan karakterét. Amikor először megkapta a forgatókönyvet, ezt a figurát szerette meg egyedül, és boldog volt, mert szeret olyan nőket játszani, akik szókimondóak, és néha szemtelenek is. Örül neki, hogy Washingtonban, a Fehér Házban is nézik a sorozatot, és amióta forgat, jobban érti a politikát is. A széria itthon a Universal Channel műsorán fut, augusztus 11-től vasárnaponként ismétlik a második évad epizódjait.

A Botrány története szerint egy bántalmazott nőt alakít. Kapott valamilyen visszajelzést a közönségtől?

Abby a sztori szerint átment ezeken a szörnyűségeken, de összeszedte magát, igaz, Olivia Pope segítségével. Néhány rajongó azt mondja, hogy valóban bátorító és vigasztaló is látni egy ilyen történetet a képernyőn, és tudtak vele azonosulni. Így igazán jó volt nekik beleélni magukat a történetbe és erőt adhat a nőknek, hogy újra lehet kezdeni az életüket bármilyen szorult helyzetből. És ez segít abban is a nézőknek, hogy jobban megértsék az általam játszott karaktert, aki meglehetősen bátor, mindig kimondja, amit gondol, erős, azt is mondhatnánk, hogy kissé nyers. És azoknak is segít, akiknek fenntartásaik vannak Abby-vel kapcsolatban, amiért olyan tüskés. Aztán megértik, hogy azok után, amiken keresztülment talán kicsit más lett.

Forrás: AFP/Valery Hache

Miben különbözik a Botrány azoktól a sorozatoktól, amikben eddig dolgozott?

A Botrány semmihez sem hasonlít, amit a korábban a tévében csináltam. Egy sor különféle sorozatban, szitkomban és drámában játszottam, főleg azért drámákban. De még a dráma műfaján belül sem találkoztam olyannal, ami ennyire pörgős, hihetetlenül gyorsan beszélünk benne. Botrány-sebességnek is nevezik. Ráadásul Shonda Rhimesnak is egészen sajátos az írói stílusa, úgyhogy öröm elmondani a szöveget. Olyan, mintha felpattannál egy vonatra és száguldanál. Olyan gyorsan mondjuk a szöveget, ahogy csak tudjuk, de mivel nagyon jól írták meg, adja magát az egész. Nem kell már sok mindent csinálni vele, kész van. El kell, hogy mondjam - mert számomra páratlan élmény-, hogy egy egészen különleges csapat állt össze. Remekül kijövünk egymással, és ez nem szépítés, tudom, mindenki ezt mondja, de mi tényleg nagyon jóban vagyunk egymással. Mindenki különböző, ezért különféle módon dolgozunk, de tiszteletben tartjuk a másikat. Azon vagyunk, hogy segítsük a másikat, hogy támogassuk egymást abban, hogy jobbak legyünk. Úgy gondolom, mindez elősegíti azt, hogy a képernyőn gladiátorokként és segítő emberekként, csapatként jelenjünk meg, amely bármit megtesz Oliviáért. Elég hosszú választ adtam, de ez valóban egy kivételes élmény számomra.

A második évadban Abby fura helyzetbe kerül, döntenie kell a szerelme és Olivia között. Mi a véleménye erről? Ön egy férfit vagy a munkát választaná a valós életben?

Soha nem szembesültem még ilyen dilemmával, de azt hiszem, nem is igazán arról van szó, hogy a főnökömet választom a szerelmem helyett. Inkább arról, hogy Olivia megmentette ennek a nőnek az életét. Inkább a lojalitásról van szó, és nem tudom, hogy van-e rá válaszom. Ezt szeretem a sorozatban, hogy nem érzem úgy, hogy bármelyik probléma vagy választás könnyen megválaszolható volna magánemberként. Őszintén, nem tudom, mit tennék. Nem élek botrányos életet, úgyhogy még sosem voltam ilyen helyzetben. De gyakran, amikor megkapom a szöveget, azt mondom: „hoppá, tényleg meg fogja tenni ezt Abby?” De tetszik, hogy Shonda és az írók nem könnyítik meg a dolgot se nekünk, se a nézőknek. Csak elkezd tetszeni, ami történik, aztán összekuszál mindent. Szóval jó a kérdés, de nincs rá jó válaszom.

Forrás: AFP/Getty Images/Paul A. Hebert

Gondolt már arra valaha, hogy politikai karriert építsen? Sok a politika a sorozatban: olyan világ ez, amely azelőtt is érdekelte?

Igen, érdekelt mindig is, de nem mint karrier. Úgy érzem, ez a sorozat talán megváltoztatta vagy javította egy kicsit a látásmódomat, ami a híreket és a politikai döntéseket illeti. Jobban figyelek arra, hogy oldanak meg bizonyos problémákat és mi lehet a háttérben. Ki hozza igazából a döntés? Ki írta azt a beszédet? Vagy hogy miért éppen kék nyakkendőt visel, milyen messze áll tőle a felesége? Kerry elmondása szerint egy csomó ember nézi a sorozatot Washingtonban, a Fehér Házban is. Hihetetlenül népszerű ott, és ez nagyon érdekes.

Abby munkája intrikából, pletykából áll, de a valós életben hogy áll ezekkel?

Nem a pletykalapokat és botrányokkal foglalkozó magazinok lapozgatását tekintem az elsődleges szórakozásnak. Bár mindenhol ott vannak, ha csak a híreket akarod megnézni a neten, akkor is beléjük ütközöl. De azt nagyon szórakoztatónak tartom, hogy Abby a saját szemében mennyire feketék vagy fehérek a dolgok, miközben a botrányok és szóbeszédek világa mennyire szürke. Folyamatosan ámulatba ejt, milyen tüskés Abby, mert nem érti, hogy miért hazudik, csal valaki, vagy miért akkora ribanc, hogy őt idézzem. Sajátos elképzelése van a dolgokról, nőként és emberként is, és amikor a pletykákról és botrányról van szó, kiderül, hogy mindannyian emberek vagyunk és hibázunk. És ez tetszik Oliviában, hogy van benne részvét, és úgy gondolja, hogy mindenki érdemes egy második esélyre. Nem hiszem, hogy van bárki, aki tökéletes, és ez az, amit igazán szeretek a sorozatban, hogy nem tisztán jók vagy rosszak a karakterek. Persze lehet, hogy az első néhány epizód után azt gondolod: ezek a jó emberek, ezek meg rosszak… de a második évad végére biztos elfelejted ezt. Senki sem makulátlan, mint ahogy a való életben sem. Nem ismerek tökéletes embert. Mindenki - legyen kis vagy nagy ember - szembesül azzal, hogy mit jelent jónak, lojálisnak, megbízhatónak lenni, és igazán élvezem ezt az emberi oldalát a dolognak.

Mi fog történni Abby-vel? És Daviddel?

Abby és David, igen. Szerintem közöttük nincs vége a dolognak. Érzéseim szerint túl könnyű lenne azt mondani, hogy vége. Mindig ez az érzésem, de nem tudom kitalálni, mi Shonda célja kettőjükkel.

Mit szeretne, mi történjen?

Szeretném, ha megint egymás életének részei lennének, de ne legyen könnyű dolguk. Úgy gondolom, nem lenne jó, ha csak simán, minden komplikáció nélkül összejönnének és összeházasodnának. Túl érdekesek - Abby nagyon érdekes, és még erősödnie kell. Még mindig sok problémája van és még mindig sérült. De megtapasztalta a szerelmet egy igazán jó férfival. Úgy értem megvannak a maga svindlijei, de szerintem ez jó Abby-nek, és jó lenne látni, hová vezet ez az egész kettejük között.

Milyen a kapcsolata Joshua Malinával? (David Rosen megformálója – a szerk.)

Ő az egyik legviccesebb ember, akivel valaha találkoztam, igazi kópé a kulisszák mögött, nem is gondolnák sokan, mennyire. Néha kicsit olyanok vagyunk, mint a civódó testvérek. Ő mindig ugrat, én meg őt akarom ugratni, de nem vagyok olyan jó benne, mint ő.

Forrás: Universal Channel

Hogyan készült Abby szerepére?

Beszélgettem Judy Smith-tel, aki az igazi Olivia Pope, ő ihlette a Botrányt. Szervezett pár interjút, ahol igazi magánnyomozók is voltak, akikkel dolgozik. Mindketten nagyon mások voltak, másféle háttérrel. Az egyik a CIA és a hadsereg után került oda, a másik inkább az utcán és az iskolában szerezte meg a tudást. Szóval érdekes beszélgetéseink voltak. De ha arra gondolunk, milyen volt Abby múltja és, hogy milyen szétesett, nem volt igazán jó felkészülés. Nincs rá recept, igazából a képzeletemre volt szükség. Amikor a pilot forgatókönyvét olvastam, Abby volt az egyetlen, akit egyből megkedveltem. Szeretek olyan nőket játszani, akik tudják, hogy kik ők, kissé szókimondóak és ezáltal szemtelenek is. Megvannak a maga értékei, de nem érdekli, hogy mit gondolnak róla mások, és ez izgalmas számomra.

El tudja magát képzelni krízistanácsadóként a valóságban?

Ó, nem. Tudod, szerintem mindannyian kerülünk ilyen helyzetbe az életünk bizonyos pontjain. Biztosan tudom, hogy átsegítettem a barátaimat vagy a családomat nehéz időszakokon, épp úgy, ahogy ők segítettek engem.

...de a valóságban soha nem rejtegetett holttestet?

Valóban, nem rejtettem, és soha nem törtem be senki lakásába. Segítettem már másoknak, de nem olyan szinten, mint Olivia Pope. És ez így van jól.