Kasza Tibi: Szívesen bevertem volna magamnak egyet

Kasza Tibi talkshow-ja az első adás után kapott hideget-meleget, aminek egy részével maga a műsorvezető is egyetért, a rosszindulatú kommentekkel viszont nem hajlandó foglalkozni - szerinte nagyjából a harmadik adásra elérte a kitűzött célt, és megszabadult az izzadságszagtól. Úgy véli, öniróniája védi a vendégeit, a saját nevét viszont sokáig nem tartotta életképes márkanévnek, és Sebestyén Balázzsal sem kíván konkurálni. A városligeti Robinson étteremben elemeztük vele a Kasza! című műsort.

A Kasza! első adását nagyon lehúzták a kritikák. Hogy viselted?

Valóban kaptunk néhány komoly gyomrost az elején, de örülök, hogy egy menetnél többet kibírtunk. A viccet félretéve, pontosan tudtuk, hogy egy ilyen típusú műsor életre híváskor mire számíthatunk majd. Mivel határozott elképzelésünk volt arról, hogy mit akarunk létrehozni, éppen ezért meg tudtuk azt is a visszajelzések után, hogy hol kell korrigálni. A támadások miatt persze szomorú voltam, hiába is játszom a nagyszájú pojácát - de mindezt egyrészt kompenzálták a pozitív visszajelzések, másrészt úgy érzem, előnyömmé vált, hogy megfogadtam néhány kritikát. Most már borzasztóan büszke vagyok arra, hogy a műsor milyen irányba halad, és elfogadom, sőt örülök neki, hogy mindenkinek van véleménye rólam, a műsorról, még ha az nem is minden esetben jó. Ez bizonyítja, hogy ott a helyem a képernyőn.

Végül is min csúszott el az első adás?

Nem csúszott el, de tény, hogy a következő kettő lényegesen erősebb lett. Volt egy pilotunk, ami szerintem zseniálisan sikerült, ott mindenki teljesen fesztelen volt, ezt a lazaságot azonban a kész díszletbe, közönség elé már nem tudtuk maradéktalanul átvinni. Olyan ez, mint amikor a garázsbanda egy csapásra megmérettetheti magát a nagyszínpadon. Amikor valakinek a torkában dobog a szíve, óhatatlanul kihoz a drukk belőle némi görcsösséget. Alapjáraton is olyan gyerek vagyok, aki nagyon igyekszik - és ha erre még rápakolok némi plusz igyekezetet, annak szabad szemmel is látható jelei vannak. A kezdeti izgalomnak az volt nálam a legfőbb tünete, hogy visszajött a színpadi rutinom, amivel csak az volt a baj, hogy amíg egy nagykoncerten, ötezer ember előtt minden poént nagyban kell eljátszani, mert messze van a közönség, addig egy tévéfelvételen - ahol szinte az arcomban van a kamera - ez már rosszul néz ki. Visszanéztem az adást, és tényleg ripacs voltam, a harmadik grimasz után olyat bevertem volna magamnak, hogy nem állok meg a lábamon.

Tanultál a hibákból?

Szerintem igen. A visszajelzések egyértelműek voltak, teljesen világossá vált, hogy mit kell másként csinálnunk. Tudtuk, hogy ha egy sikeres szórakoztató produkciót akarunk létrehozni, akkor először is meg kell szabadulnunk az izzadságszagtól. Két adást vettünk fel elsőre, de már a második is jobb lett. A harmadik adást pedig már én is úgy tudtam végig nézni, hogy kifejezetten szórakoztatónak találtam, és a visszajelzések 99 százaléka is pozitív volt. Ez a műsor egy az egyben rám épül, de egy kis csapat dolgozik rajta hétről hétre, amelynek én is a kreatív tagja vagyok. Együtt alakítjuk, formáljuk a tartalmat, és az én szerepemet is a show-ban.

Mit szóltak a családtagok és a barátok?

Végül is őket is a harmadik adás győzte meg igazán, és nézőként én is azt látom, hogy azzal indultunk el egy olyan irányba, amilyet az elején meghatároztunk magunknak. Ezt az állapotot kell elmentenünk, konzerválnunk, és akkor már létre is jött egy olyan műsor, amelyre egy pocsék hétfő végén szívesen kapcsol a néző, mert tudja, hogy röhöghet egy jót.

Azokkal a hozzászólásokkal tudsz mit kezdeni, amelyek nem fogalmaznak meg semmilyen kritikát, csupán oda akarnak szúrni egyet?

Sajnos szinte az egész kommenttársadalom ilyen, egy csomó ember csak ebben tudja kiélni magát. A kommentekben szinte sosincs konstruktív kritika, mindegyik inkább egy-egy pirula a gyomorrák felé vezető úton: szépen megeszegeted egyenként, és öt év múlva el is köszönhetsz a családodtól. Én pont ezért leszoktam már a kommentek olvasgatásáról - egy ideig próbáltam azt hazudni magamnak, hogy nem zavarnak a rosszindulatú hozzászólások, de igenis zavarnak. A legnagyobb baj az, hogy egy kommentelő mindig azt gondolja, hogy nekem se tükröm, se agyam nincs. Azt gondolja, majd ő mindjárt megvilágosít például arról, hogy nem vagyok szép. Miért gondolja, hogy újat mondott? Miközben én egy reggeli borotválkozás közben is el tudok kuncogni azon, hogy milyen fejem van. De ugyanakkor ez a siker záloga is egyben, nem mennek el szó nélkül mellettem, a műsor mellett, és ez jó! Beszédtéma a városban, ezt akartuk elérni. A Kasza! egy olyan műsor, amelyről mindenkinek van véleménye.

A vendégek részéről sem volt még sértődés?

Alapvetően ez egy könnyed, színes, csevegős műsor, amellyel nem akarunk senkit bántani. Próbálok arra figyelni, hogy ne legyen sértődés, és ebben talán segít az öniróniám is, hiszen százszor többet elviselek, mint amennyit másoknak osztok. Aki már hallott a Morning Show-ban, az tudja, hogy néha csak bokszzsáknak megyek oda, de szeretem, ahogy ezt csinálják a Balázsék, ezzel együtt nagyon jóban vagyunk. Amikor valakinek kicsit többet adok a kelleténél, akkor is megvan az egyensúly, mivel nyilvánvaló, hogy engem sem zavar, ha zrikálnak. Fontos, hogy meglegyen a csipkelődés, de az még fontosabb, hogy senki ne menjen ki sírva. Kicsit féltem azért, hogy mi fog történni a hintába ülőkkel, de ott sem arra mentünk rá, hogy bántsuk az adott személyt.

Hujber Feri mit szólt a Nem kell papír című dalodhoz?

Ha megnézed, ott sem azt mondtam, hogy Hujber bolond, hanem magát a jelenséget figuráztam ki. Viccesnek tűnik, hogy azt mondjuk, nem kell papír, miközben a dal alatt ott billegtetek egy Boeinget. Én például szeretem tudni, hogy az utasszállító gép pilótája hallgatott azért néhány órát az aerodinamikáról, sőt a diplomás orvosokat is kifejezetten keresem - szabályosan feszengek, ha diploma nélküli orvos kezd el műteni, de lehet, hogy van,aki ebben lazább. Itt sem a Feri lett bántva, egyébként tök jóban vagyunk, valószínűleg rám üzent volna, ha sértette volna ez a dal.

Volt valamilyen külföldi minta, amikor kitaláltátok a műsort? Esetleg műsorvezetői példakép?

Nem volt, hiszen az egész abból indult ki, hogy A Nagy Duett-ben bemutatkozott "televíziós" Kasza Tibinek legyen egy műsora, ami rá van faragva, és Kasza Tibi nem volt korábban más országokban. Persze a nemzetközi műsorokat folyamatosan figyelik a műsorkészítők, sőt én is mint érdeklődő, tehát mi is a trendeket figyelemmel kísérve hoztuk létre a műsort. Most már egyre inkább érzem a saját erősségeimet, és ezek felé próbálom vinni a produkciót. Én akkor érzem jól magam, ha helyzetbe vagyok hozva, ha létrejön a spontán kommunikáció az arra alkalmas emberekkel. Az már az elején kiderült, hogy nekem nem áll jól, ha egyedül kiállok, és szórom a Hahota-szintű poénokat. Én is éreztem, hogy ezt el kell engednünk, javasoltam is, hogy a folytatásban inkább hívjunk fel nézőket, kicsit játsszunk velük is. Bözsike nénire például szerencsésen rátaláltunk, és végül is állandó elem lett, hisz tényleg egy imádnivaló jelenség, az is vicces, ha nem mond semmit. A következő adásokban afféle megmondóember lesz, aki közel száz év tapasztalatával fejti ki a véleményét a legkülönbözőbb témákban.

A többi állandó vendéggel milyen a viszony?

Működik a kémia, ez a legfontosabb. Havas leiskoláz mindenkit, engem pedig állandóan szívat, de élvezem, bírom a kiképzést. Mondjuk azt is mondtam neki, hogy imádom ugyan az értelmiségi poénjait, de ne sértődjön meg, ha nem ezen lesz a fő hangsúly, mert biztos nem akarja a Kasza! főszerkesztője, hogy parasztnak tűnjek a saját műsoromban. Cseke Katinka és Falusi Mariann két nagyszájú humorbomba, akiknek mindenre van valami sztorijuk, meg kell halni tőlük. Lakatos Márkot is nagyon bírom, a szurkálós, betámadós humorával együtt. Az a mód, ahogyan ő vállalja, hogy meleg, és amilyen fanyarul viszonyul ahhoz is, szerintem unikum, Magyarországon legalábbis mindenképp.

Mennyire szólhattál egyébként bele, hogy kik kerüljenek be a műsorba?

A legelső perctől kezdve csapattag voltam a műsorkészítésben is, nem csak egy színpadi szereplő. Fontos is nekem, hogy tudjak a dolgokról, mert azt, hogy miben érzem jól magam, értelemszerűen én tudom a legjobban - a csapat pedig jó tükör, hogy tudjam, nekem mi áll jól. Itt végül is arról volt szó, hogy jól körülhatárolható karakterek kellettek. Nem lett volna jó, ha leül egymással szemben négy Kasza - azt nemcsak hogy én sem nézném, de szerintem még a tévémet is eladnám. Az viszont, hogy különböző karakterek, látószögek, személyes élmények találkoznak, pörgőssé teszi a műsort. Olyan embereket kerestünk, akiknek határozott véleményük és világképük van. A lényeg, hogy az adások megtervezésénél mindig kikérik, és el is mondom a véleményem, és ez így tökéletes, hisz ha én nem tudok a vendégekkel mit kezdeni, akkor nem fog működni az a hatvan perc.

A címen mennyit gondolkodtatok? A "kasza" egy tévéműsor esetében nem feltétlenül hangzik jól.

Nagyon sokáig gondolkoztunk, és volt számtalan jobbnál jobb és rosszabbnál rosszabb ötlet a műsor címére vonatkozóan. Végül is a producer, Illés Gabriella ötlete volt az, hogy a nevemet használjuk, ami számomra azért érdekes, mert a saját nevemet sokáig nem tartottam egy életképes márkanévnek. Ő viszont azt mondta, hogy mivel a show rólam szól, rám van kitalálva, és a SuperTV2 hosszú távú beruházásnak szánja a műsor életre hívását, balgaság lenne nem a nevemet használni, ami közben rettenetesen áthallásos, beszédes is. A felkiáltójellel együtt leírta nekem egy papírra. A felkiáltójel fontos eleme a címnek, mert már magában provokáló. Amikor elkezdtem szólóban koncertezni, és először megláttam magamról a plakátot, amelyen a fotóm alatt csak annyi állt, hogy Kasza Tibor, akkor azt gondoltam, hogy ez nem igazán hangzik úgy, mintha a fellépő neve lenne, inkább olyan, mintha megjönne a karbantartó. Hívjátok Kasza Tibort, mert kiégett a körte! Akkor kezdtem csak megbarátkozni a dologgal, amikor elkezdtek tibizni, annak úgy már lett valami húzása. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a Kasza végül egy márkanév lett.

Sokat pedáloztál ezért?

Azt gondolom, hogy megvívtam ennek az álmatlan éjszakáit és harcait, amit a nagyközönség nyilván nem látott, de nem is kellett látnia. A gyomorfekély felé vezető úton megtettem azokat a lépéseket, amelyeket egy ilyen műsorig meg kell tenni. Akartam ezt a produkciót, de nem kapartam érte, volt ennek egy természetes íve. Például a Morning Show-ban eltöltött négy év egyfajta önigazolás volt arra, hogy az emberek vevők a hangvételemre, és sokat is tanultam az ottani srácoktól.

Sebestyén Balázzsal mennyire van meg a rivalizálás? Ő éppen a konkurens csatornánál kezd Vadon Janival közös talkshow-ba.

Ahhoz szerintem, hogy ma Magyarországon Sebestyén Balázzsal bárki konkuráljon, olyan mennyiségű fruttit kell megenni, ami már nem esik jól. Nagyon korrekt és emberi volt egyébként, amikor a Kasza! első adása után bementem a Morning Show-ba, pedig eléggé tartottam tőle, hogy belesétálok az ekébe.

A SuperTV2 részéről sincs nézettségi elvárás?

A műsor ötlete közvetlenül A Nagy Duett fináléja után született meg, és az augusztus eleji premierig zajlottak a munkálatok, a háttérben a formátumfejlesztés. A csatorna a hosszú távú brandekre épít, ezeket hívja életre. Én is hiszek a műsor valódi erejében, abban, hogy Mari néni azt mondja a szomszédjának kedd reggel: "Láttad tegnap a Kaszát? Szerintem a jövő héten mindenképp nézd meg, mert nagyon jópofa!"