Mi volt az első reakciód, amikor megtudtad, hogy te kapod a következő X-Faktor-t?
Nagyon örültem neki, az X-Faktor-t párban vezetni is óriási lehetőség, így viszont még nagyobb kihívás a számomra.
Könnyebb vagy nehezebb egyedül levezetni egy műsort?
Inkább azt mondanám, hogy más. Adódhatnak nehezebb helyzetek, amikor jó, ha van ott melletted egy partner, és nem kell mindent egyedül megoldanod. Ha egyedül viszel egy műsort, akkor talán jobban önmagad tudsz lenni, nem kell arra figyelned, arról átkötnöd, amit a másik mond. Liluval imádtam együtt vezetni a Való Világ-ban a párbajt, de volt olyan műsor, ahol jól éreztem magam egyedül is.
Élőben vagy felvételről szeretsz inkább dolgozni?
Egyértelműen élőben. Sokkal jobban felspannol, sokkal jobban észnél kell lenni, egyszerűen csak jönnek a poénok, és nincs semmi kivágva. A televíziózásban talán azt szeretem a legkevésbé, amikor újra kell venni valamit: el kell mondani újra ugyanazt a poént, lehetőleg ugyanolyan természetesen, mintha akkor találtam volna ki.
A Való Világ-hoz képest az X-Faktor azért kicsivel komolyabb műsor. Neked is meg kellett komolyodnod hozzá?
Egy valóságshow valóban könnyedebb, lazább műfaj, és a nézők többsége valószínűleg azt gondolja, hogy az áll hozzám közelebb, pedig az X-Faktor-t is legalább annyira kedvelem. Minden műsornak megvan a maga szépsége. Az évek során komolyodtam, de nem komolyodtam meg. Nyilván csináltam hülyeségeket, követtem el hibákat, emberileg és szakmailag is, amikből aztán igyekeztem tanulni. Azt hiszem, tíz év múlva sem leszek egy halálosan komoly ember, de azért komolyabban állok bizonyos dolgokhoz, mint, mondjuk, két évvel ezelőtt.
Arról mit gondolsz, hogy sokszor Sebestyén Balázshoz hasonlítanak?
Mindkettőnknek megvan a saját feladata, és tök jóban vagyunk, semmi olyan feszültség nincs köztünk, mint amit néha az újságok vizionálnak. Szokták ugyan mondani, hogy külsőre is hasonlítunk, de ez talán csak első ránézésre lehet így: ha valaki közelebbről megnéz, netán meg is ismer, az látni fogja, hogy különböző karakterek vagyunk.
A volt villalakókkal tartod a kapcsolatod?
Nem igazán. Aurelióval beszéltük, hogy megyünk majd együtt focizni, mert ő is focista, de ez egyelőre nem valósult meg, hisz nemrég jött csak ki a házból. Lehet, hogy egy-kétszer tényleg fogunk focizni, de ez ennyiben is marad, a médián keresztül sajnos a felszínes kapcsolatok kialakulása a jellemzőbb. Megvan a saját baráti társaságom még az általános iskolából, illetve a gimnáziumból, ők jobbára civilek, semmi közük a médiához.
Te hogy viseled, hogy egyre ismertebb vagy?
Több mint hét éve vagyok a képernyőn, ez idő alatt megtanultam együtt élni az ismertség előnyeivel és hátrányaival. Azt tudom magamról, hogy megosztó személyiség vagyok, sokan szeretnek, de sokan utálnak is, az ország egyik fele elismeri, amit csinálok, a másik pedig egy beképzelt majomnak tart - ezt meg kellett szoknom. Régebben ez sokkal jobban zavart, állandóan figyeltem az internetes kommenteket is, de ma már nem érdekel, hogy ki mit ír névtelenül, a számítógépe mögül. Ha valaki építő kritikát fogalmaz meg, azt átgondolom, és ha találok benne igazságot, azt nemcsak a szakmától, de az utca emberétől is elfogadom.
Ahhoz mit szóltál, hogy Fáy Miklós azt írta rólad az IPM egyik idei számában, hogy nehezedre esik a szellemi munka?
Azt hiszem, Lilu küldte át annak idején a cikket, de már nem emlékszem pontosan. Fáy Miklós munkásságát nem nagyon ismerem, de szerintem ő is körülbelül annyira ismeri az enyémet - mindenesetre, ahogy ő kommunikál a világgal, az tőlem idegen, azt is el tudom képzelni, hogy nem bír engem. Az biztos, hogy nálam jóval tapasztaltabb, hiszen sokkal régebben van a szakmában, több évtizedes múlttal valószínűleg én is képzettebb és rutinosabb leszek mindenben. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a tévézés nagyon sokat változott az elmúlt évtizedekben, ma már nincs értelme visszasírni a klasszikus műsorvezetőket.
Visszatérve az ismertségre, azt hogy viselted, hogy a Csobot Adéllal való kapcsolatodat szétcincálták a lapok?
Az elején nem zavart, azt gondoltam, hogy teljesen normális, ha beszélek a magánéletemről, de egy idő után már nem lehetett az újságoknak semmire nemet mondani, annyira belemásztak ebbe a kapcsolatba, hogy elegem lett. Rájöttem, hogy romboló hatású, ha mindenhol ott a média, és arról is beszámol, amikor éppen nyaralunk, vagy csak otthon főzünk. Most is szívesen beszélnék a magánéletemről, ha lenne egy határ, de sajnos nincs.
Extrém rajongói megnyilvánulásokkal mennyire van dolgod?
Eleve sokat foglalkozom azokkal az emberekkel, akik kedvelnek, lájkolják a Facebook-oldalamat, követnek a fotómegosztó alkalmazáson: minden oldalt magam kezelek, és igyekszem is válaszolni az e-mailekre, szerintem ez hozzátartozik a modern televíziózáshoz, illetve közszerepléshez. Ennek megfelelően sok furcsa levéllel is találkozom, volt, aki arra kért, hogy cseréljem le az X-Faktor-ban a mentorokat, volt, aki a Való Világ indulása után két hónappal akart bekerülni a műsorba, és nekem írt, hogy intézzem el. A legmeglepőbb talán az volt, amikor egy lány közölte, hogy a fenekére tetováltatta az arcomat. Két napig kértem, hogy küldjön róla képet, de elsunnyogta - lehet, hogy nem is csináltatta meg, elég durva lett volna.
Neked is van több tetoválásod. Az elsőnek mi a története?
Az volt az első, ami a bal csuklómon van (a fenti fotón), azt jelenti: „Küzdj és nyerj!” A Balatonon forgattunk jó néhány éve, akkor találtuk ki Fluor Tomival meg a többiekkel, hogy valahogy megörökítjük ezt az alkalmat. Mindenki tetováltatott magára valamit, és én aztán már szerettem volna többet is - nehéz abbahagyni, ha egyszer elkezdi az ember.
Milyen műsorokban tudod elképzelni magad öt vagy tíz év múlva?
Szeretnék gameshow-kat, vetélkedőket csinálni, de sportműsorhoz is lenne kedvem, a foci és a Forma-1 például nagyon érdekel. Sok más műfajban is kipróbálnám magam, de egyelőre az X-Faktor-ra koncentrálok. Valószínűleg egy trendmagazin vagy egy Fókusz nem állna jól nekem, és híradót sem vezetnék, de ilyesmiket szerintem nem is ajánlana fel az RTL Klub, általában elég jól érzik, hogy mi való egy adott műsorvezetőnek.