Kökényessy Ági: Manapság már nem becsülik meg a színészeket

Kökényessy Ági elsősorban Jennifer Aniston szinkronhangjaként ismert a szélesebb nézőközönség előtt. Négyévesen már stúdióban dolgozott, akkor még széken állva, most folyamatosan játszik színházban, három darabot rendezett. Az Origo kérdéseire a Páratlan páros nagysikerű előadása után válaszolt.

Gyerekként a Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdte. Hogy emlékszik vissza arra az időszakra?

Azok csodaszép évek voltak. És bár akkoriban még nem igazán lehetett külföldre utazni, – illetve csak háromévente, nagyon kevés összegből – mi a kórussal nagyon sokat utaztunk. Ez egy rendkívül különleges helyzet volt, nagyon szerencsésnek mondhatta magát, akit elvittek.

Édesanyja színésznő, édesapja tévés volt. Milyen hatással volt ez önre, a karrierjére?

Gyakorlatilag hároméves koromtól színházközelben nőttem fel. Néztem a próbákat, az előadásokat, súgtam a színészeknek, ha nem tudták a szöveget. Már akkor elhatároztam, nekem ez lesz az utam és így is lett.

Olyan érzés színésznőnek lenni, mint ahogy azt elképzelte?

Hát nem... Amikor én voltam gyerek, még más volt a színészek respektje, élete. Sokkal többet dolgoztak, sokkal fontosabb emberek voltak. Manapság már nem becsülik annyira ezt a munkát, de úgy gondolom, hogy ez idővel vissza fog térni. Számomra a színészet arról szól, hogy nyomot hagyjunk az emberekben, erre törekszem.

Sophie Marceau, Lucy Liu, Jennifer Aniston, Mary-Louise Parker, Anne Heche magyar hangját adja Fotó: Szabó Gábor - Origo

Színház mellett olyan tévésorozatokban is szerepelt, mint a Szomszédok, vagy a Barátok közt. Ezeket kedvelte?

Igen, de egyik sem volt olyan nagy durranás a számomra, egyikben sem töltöttem sok időt. A Limonádé című szitkomban viszont igen, azt nagyon szerettem. Hatan voltunk főszereplők és Puskás Tamással egy házaspárt alakítottunk. Nagyon jó munka volt, arra örömmel emlékszem vissza, éppen tizenhárom évvel ezelőtt történt, a gyerekem születése után.

Min múlik, hogy elvállal-e egy szerepet vagy sem?

Elsősorban az időmön, hogy ráérek-e. Előfordul olyan is, hogy valami nem hozzám passzol, de ezeket általában megoldja az élet. Mostanában az Új Színházban vagyok, ahol sokkal több drámai szerepet játszom és ez sokkal közelebb is áll hozzám. A „Meztelen éj... Mozart"-ban játszom, ez nagy kedvencem, ott vagyok a Kreutzer szonátában, az Ábelben, a Jézusfaragó emberben, A vörös bestiában és az Árva Bethlen Katában, ami egy monodráma. A Madách Színházban pedig láthatnak a Páratlan Páros 1-2-ben, a Ne most, drágám!-ban és a Négyszögletű Kerek Erdőben is.

Sokan mondják, hogy nem könnyű ma Magyarországon a színházak helyzete. Ön hogyan látja?

Tényleg nem könnyű. Kevés pénzből kell gazdálkodnia a színházaknak, és az embereknek is kevés pénzük van arra, hogy színházba járjanak. Ha elmennek, már önmagában az tíz-tizenötezer forint, és akkor még nem voltak a büfében, nem mentek el vacsorázni, átbeszélni.

A nehéz helyzet a művészi szabadságra is vonatkozik, vagy az meg tud valósulni egy társulaton belül?

Az talán igen. Ha úgy állnak a csillagok, ha összejön a társaság, ha engedik a szabad munkát, akkor igen.

Milyen most a hangulat az Új Színházban?

Remek! Ezt annak idején nagyon felkapták, pedig inkább a színházon kívül voltak problémák, nem magával a színházzal. Mi nagyon jól érezzük magunkat, mindenki boldog és jókat játszunk.

Már a Családi körben is láthattuk Fotó: Szabó Gábor - Origo

Már négyévesen szinkronizált. van erről bármilyen emléke?

Nem nagyon... Talán csak arra, hogy fel kellett állnom egy székre, mert bármilyen alacsonyra is eresztették a mikrofont, nem értem fel. Odaállt mellém az asszisztens – ugyanis akkor még másképp ment a szinkron, sokkal több idő volt rá, mint ma – és nyomkodta a vállamat, hogy mikor mondjam a szöveget, amit előtte megtanultam, hiszen olvasni még nem tudtam.

Összetéveszthetetlen hangja összeforrt Jennifer Anistonnal. Milyen a viszonyuk?

Mivel sokat szinkronizáltam, ezért sokat láttam őt, ismerem a gesztusait, a játékát. Elég jól kijövünk. (nevet)

Azt mondják, hogy Aniston mindig saját magát játssza, többnyire ugyanazt a figurát. Szereti az általa játszott karaktereket?

Kedvelem, igen. Vele is az történt, ami sok színésszel, hogy ha beskatulyázzák valamibe, akkor úgy marad. Úgy gondolom, hogy őt beskatulyázták, pedig játszott kevésbé ilyen szerepet is, például a Kisiklottak című filmben Clive Owennel.

A Jóbarátok Racheljének ő adta magyar hangját Fotó: Szabó Gábor - Origo

Olyan sorozatok főszereplőit is megkapta szinkronra, mint a Nancy ül a fűben, vagy a Sherlock és Watson. Ezeket kedveli?

Bizony! A Nancy ül a fűben-t nagyon szerettem, hihetetlen élmény volt csinálni, Mary-Louise Parker kimondottan jó színésznő. A Sherlock és Watson egészen fura, mert Lucy Liu annyira nem artikulál, hogy alig mozog a szája, ráadásul mimikája sincs nagyon, úgyhogy őt sokkal nehezebb szinkronizálni.

Alapvetően gátlásos, konzervatív beállítottságú ember vagyok, így rengeteget kínlódtam a különböző nőalakok magánéletének megformálásával - mondta korábban Fotó: Szabó Gábor - Origo

A színészet mellett újabban rendez is. Új ambíciók?

Így van, 2013-ban rendeztem az Országjáró Mátyás királyt az Új Színházban, tavaly pedig egy Bubamara című előadást a Turay Ida Színházban, a legújabb pedig A toll című darab, szintén az Új Színházban. A rendezés egy nagy kihívás, egy nagy kaland az életemben.

Jelenleg a Hadartban rendez.

Így van, Dan Goggin: Apácák című darabját, ami egy zenés-táncos musical, amelynek február 19-én lesz a bemutatója a Fővárosi Művelődési Házban. Öt apáca táncol, énekel, gyakorlatilag egy show-t hoznak létre, de hogy milyen okból, azt nem árulnám el, meg kell nézni. Annyit elmondok, hogy pénzt akarnak szerezni, ezért egy jótékonysági műsorra kitalálnak mindenféle produkciót. Az apácákat Voith Ági, Csarnóy Zsuzsa, Vándor Éva, Zakariás Éva, Mérai Kata és Laurinyecz Réka alakítja.

Lehet, hogy előbb-utóbb csak rendezni fog, játszani nem?

Nem, az nem lehetséges, hogy én nem fogok játszani, legalábbis én nem tudom elképzelni. Én alapvetően színésznő vagyok, az pedig, hogy egy színésznő rendez, sokszor előfordul. Kaptam lehetőségeket, felkértek, aztán látták a munkáimat és az alapján kértek fel például erre a háromra, amit az utóbbi időben rendeztem. Szívesen csinálom, sokkal nehezebb, sokkal komplexebb munka, mint színésznek lenni.

Ha már a rendezésnél tartunk, mit gondol Alföldi Róbertről, aki az utóbbi idők legfelkapottabb és talán legmegosztóbb színházi embere lett?

Színészként és rendezőként is nagyon nagyra tartom. Ez nyilván attól függ, hogy kinek milyen ízlése van, hiszen ez egy szubjektív történet. Én nagyon kedvelem őt.

A Hamis a babában is játszott, a Mikrobiban szinkronizált Fotó: Szabó Gábor - Origo

Láthatóan rengeteget dolgozik. Mi jelenti az ön számára a kikapcsolódást?

A munka... Persze attól függ, melyik munka, de alapvetően szerencsésnek mondhatom magam, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek, a munkám a hobbim. A rendezés ugye egy nagyon érdekes, különleges dolog, meg hát vannak előadások, amiket kifejezetten szeretek játszani, amiket jónak tartok és nagyon élvezem.

És a munkán kívül?

A család, a gyerek. Amikor időnk engedi, nagy sétákat teszünk, együtt bevásárolunk, tanulunk a kisfiammal. Egyszerű, hétköznapi programjaink vannak.

Hol látja magát tíz év múlva?

Fogalmam sincs, nem szoktam ilyeneken gondolkodni, én egy jelenben élő ember vagyok, szeretem a jelent jól megélni. Majd amit az élet ad, és a sors hoz, azt elfogadom, elviselem és megpróbálok alkalmazkodni. Ha olyan lesz 2024 mint 2014 volt, akkor én már tökéletesen elégedett leszek.

Hallgassa meg jellegzetes szinkronjában: