Varga Viktor: A mérhetetlen szabadságom irritálja az embereket

varga viktor

Botrányt okozott a párizsi Louvre-ban, a fejére húzta a Szent Korona másolatát, százból egy ember pedig be is szól neki az utcán. Gyerekként aktokat festett az óvodában, számára a meztelenség a természetes. Énekes, festő, szobrász, aki nehezen szokta meg, hogy megbámulják, de e nélkül ma már el sem tudja képzelni az életét. Lakása teljes egészében tükrözi a lelkét: itt, az általa megálmodott – néhol bizarr – térben beszélgettünk.

• Már az óvodában is meztelen lányokat rajzolt.
• Az utcán száz emberből egy szól be valami rosszat, de annak simán válaszol.
• Idegesíti, ha hülyének nézik, mert akkor meg kell magyaráznia a miérteket.
• A Mona Lisa megcsókolásával bizonyítani akart az embereknek.
• Abban hisz, hogy a meztelenség a természetes.
• Józanul is olyan, mintha be lenne tépve, nincs szüksége drogokra – állítja.

Belépve a lakásba egyből feltűnt, hogy mennyi női akt hever szerteszét, és a falakon is lóg néhány. Hogy jött az életedbe a festészet, és miért pont ez a témád?

Dédapám, nagyapám és apám is festőművészek, ilyen családba születtem. Amikor apukám festette az aktmodelleket, akkor mindig bekéredzkedtem, és rajzoltam én is. Az óvodában is ez volt a hobbim: a lányok sorakoztak az asztalnál, én bebújtam alá egy rajztáblával, és lerajzoltam őket, amikor lehúzták a bugyijukat. Ez sajnos egy ponton abbamaradt, mert az óvó nénik szóltak a szüleimnek, hogy ilyet nem szabad csinálni. Így kezdődött a festőkarrierem. És mi más lenne a témám, mint az ember, azon belül a nő. Imádom őket.

Gyerekkora óta fest, szobrait a Dunából kihalászott ágakból készíti Fotó: Bielik István - Origo

A szobraidban viszont nem ez a vonal köszön vissza. Ennek mi az oka?

Nagyon régóta szeretnék készíteni egy angyalt, de egyelőre a Duna nem dobott ki olyan anyagot, amiből nőt lehetne formálni. Jellemzően inkább szögletesebb formákat sodort mostanában a partra a víz, ebből lett például a sarokban lévő Buddha-szobor. Van két nagy zsákom, ezeket telerakom fával, ha lemegyek a közeli partra. Vagy kihalászom a Dunából, vagy a már kiszáradtakat szedem össze, ezekből készülnek a szobraim. Amikor megfogom, már látom, hogy mi az: valaminek a karja, egy kulcscsont vagy egy őzfej. Szeretnék maszkokat találni, majd azokat ősi törzsi mintával díszíteni, és jó lenne, ha a női alak is elkészülhetne.

Azt szeretem a világban, hogy bármihez hozzányúl az ember, abból lehet valami újat teremteni.

A zene szeretete is családi örökség?

Anyukámnak nagyon szép hangja volt, de sose teljesedett ki ebben, mert végül vámpírkisasszony lett a véradó állomáson. De ez is a gyerekkorból jön. Apukámnak volt egy jó barátja, aki bárzongoristaként bejárata az egész világot. Amikor kicsi voltam, sokat mesélt, a lakásában pedig óriási orgonája volt, és többféle hangkeltő eszköz. Abban a pillanatban, amikor leültem a zongorához, és két ujjal csesztettem a hangokat, elindult a pályám. Kitaláltam, hogy világhírű énekes leszek, ezért fogok dolgozni, amíg élek.

Azért volt szükséged a tévés tehetségkutatóra, hogy elindítson?

Nagyon fontos, hogy az ember kapjon lehetőséget arra, hogy mások láthassák. Anélkül ez nem megy. Sok tehetséges ember van, de nem tudja magát mindenki megmutatni. Nekem összeállt minden, mert mindig tudtam, hogy mit szeretnék.

Mindig nyílt, mindenkihez van néhány kedves szava Fotó: Bielik István - Origo

Hat éve tűntél fel a tévében, ennyi idő alatt a többség kikopik a köztudatból. Mivel sikerült a pályán maradnod?

A válasz nagyon egyszerű: az őszinteség, a tisztaság. Az mindig győz. A mai emberek sajnos nem tiszták, és nem is őszinték, saját magukkal sem. Én viszont csak ebben hiszek, ez az egy út van, ami működőképes.

Ha nem hazudsz magadnak, nem hazudsz másoknak, akkor kedvelnek. Mindig a tiszta út nyer.

Én mindig nyílt vagyok, mindenkinek a szemébe nézek, mindenkihez van egy-két szavam, közvetlen vagyok, szeretem az embereket.

Ők szeretnek téged?

Igen. Az utcán száz emberből egy szól rosszat, de csak azért, hogy valami kapcsolatot teremthessen velem. Én ezeket ki szoktam játszani: ha beszólnak, 'hogy nézel ki?' akkor visszakiabálok, hogy 'köszi, jól'. Mindig van valami hülyeség, ami az adott témába kapcsolódik. Ha látják, hogy hozzájuk szólok, tudok kommunikálni, akkor meglepődnek. Nem szabad sztároskodni, mert ilyen nincs. Mindannyian sztárok vagyunk, mindannyian csillagok vagyunk.

Gyakran megkapod, hogy nagyképű hólyag vagy, amióta ismertté váltál?

Mindig ezt mondták, ez nem új keletű, pedig egyáltalán nem adok rá okot. A mérhetetlen szabadság, amit kiépítettem magamnak, az embereknek furcsa vagy irritáló. Úgy gondolom, hogy sokaknak ez olyan vágy, amit ők nem tudnak megélni, pedig meglenne rá a lehetőségük.

Több botrányod is volt az elmúlt időszakban, a koronás nem jól sült el, bocsánatot is kértél miatta, de ha jól tudom, a Mona Lisa festmény megcsókolására büszke vagy. Honnan jött az ötlet?

Világszintű dolognak számít, és több oka is van, hogy megtettem. Egyrészt szeretném, ha nemcsak festő, énekes és életművész lennék, hanem akcióművész is. Az országunkban nem ismerik ezt a fogalmat. Szeretném megmutatni a végtelen szabadságot, és ez is egy akció volt erre, hogy lássák az emberek, mindent meg lehet csinálni. Ki hinné el, hogy le lehet smárolni a híres Mona Lisa festményt? Ilyen nincs, ezt nem lehet megcsinálni, ezt mondják az emberek. Én meg azt mondom, hogy de. Spontán ötlet volt, majd vettem repülőjegyet, elutaztam, és megtettem.

Akcióművésznek is tartja magát, ezért csókolta meg a festményt Párizsban Fotó: Bielik István - Origo

Milyen volt a fogadtatás a helyszínen? Nem dobtak ki a biztonságiak?

Csodálatos élmény volt.

A múzeumban nagyon durván vert a szívem, olyan adrenalinszint-emelkedésem volt, hogy majdnem szétrobbantam.

Éreztem a veszélyt. A teremben nagydarab biztonsági őrök voltak, őket látva még jobban felhergelt, hogy meg kéne csinálni, hátha lesz valami akció, megvernek vagy valami. De végül semmi nem lett, mert kicseleztem őket.

Hogyan?

Egyrészt lefagyott az egész társaság, hirtelen nem tudták, mit kell ilyenkor csinálni. Megállt a levegő, és csak néztek. Láttam, hogy jönnek a másik teremből rám, de volt egy másik kabát a kabátom alatt, meg egy sapka, leengedtem a felkötött hajam, és az emberek között kommandóztam. Mire a tömegből kibukkantam, tök máshogy néztem ki.

Hogy esett, amikor a magyar sajtó totál idiótának állított be az eset miatt?

Nem ért meglepetésként. Ez mindig így van, hogyha az ember szélsőséges dolgot művel. A társadalom egyik fele bátornak tartja, a másik meg értetlenül áll előtte.

Nem zavar, ha hülyének néznek?

Idegesít, mert akkor újra el kell magyaráznom a miérteket, az pedig elég unalmas már. De belemegyek elég sokszor, főleg, ha részeg vagyok. Sokan tényleg rájönnek, hogy nem olyan vagyok, mint a média által sugallt kép. Ha elmegyünk koncertezni, többször a dedikálás és a fényképezkedés hosszabb, mint a műsor. Végigvárom az egész sort akkor is, ha fáradt vagyok, mindenem megnyugszik, ha tudok adni magamból olyannak, aki szeretne belőlem.

Nem érte meglepetésként az akció itthoni fogadtatása Fotó: Bielik István - Origo

A dalszövegeiden keresztül meg lehet ismerni? Sokat elárulnak a világodról? A Lehet zöld az ég miatt Puzsér Róbert nyíltan is beszólogatott neked.

Szíve joga, hogy mit gondol a szövegről. Nekem annyi a feladatom, hogy létrehozzam a dalt, onnantól kezdve elindul a saját útján. Teljesen mindegy, hogy ki mit mond, hisz minél többet beszélnek róla, annál híresebb, sikeresebb lesz. Puzsér nagyon okos, én szeretem őt, mert szórakoztató, de ettől függetlenül szörnyű élete lehet.

Kritikusnak az megy el, akinek szar az élete. Eszembe sem jutna kritizálni másokat.

A szövegeimet mindig úgy írom, hogy az egyszerű emberek és a gyerekek is megértsék, közben pedig legyen olyan tartalmuk, amiért mélyebbre kell ásni.

A hetekben jön majd ki az új dalom, ami egy vadászatot, egy lány utáni rohanást ír le nagyon humorosan. Az elmúlt fél évemről szól, szóval igen, részben megismerhető vagyok ezekből. Igazi funkydal lesz egyébként, Szabó Z. írta a zenét, Conchita hangmérnöke keverte, és Daft Punk-osok dolgoznak rajta Amerikában, nagyon profin fog szólni.

Mikor van időd alkotni, zenélni, meditálni?

Nekem a hétfő és a kedd a hétvége, de igazán sosem bírok megállni. Mindig délig alszom, de cserébe fent vagyok reggel hatig. Festeni és zenét szerezni csak éjféltől tudok, azelőtt akármennyit erőszakoskodom, egyszerűen szar lesz, nem működik. Éjfélkor mintha benyomnának egy gombot az agyamon, majd kinyílik egy tölcsér, és folyik bele a sok gondolat, ami aztán a kezemen vagy a számon jön ki. Épp Las Vegasba készülök, ki kell vinnem majd húsz festményt, lesz egy kiállítás. Itthon is szeretnék hasonlót még előtte.

Az új ötleted, a hordható festmény honnan jött?

Unalmasak a papírképek a mai világnak, kiteszik az emberek a falra, egy-két hétig megállnak előtte, de aztán el is felejtik. Arra gondoltam, hogy egy rohanó világba rohanó festmények kellenek. Eddig két ilyen készült el, az egyik egy japán ihletésű, a másikat a párizsi Mona Lisa-eset ihlette. Ezt vette meg tőlem egy reggeli tévéműsorban Berki Krisztián.

Hordható festményeket szeretne gyártani Fotó: Bielik István - Origo

Erről az esetről írt cikket egy bulvárlap, amin annyira felhúztad magad, hogy a közösségi oldaladon szidtad őket. Min akadtál ki?

Egyrészt megjelentek olyan hírek, hogy pólót árult Varga Viktor, mint valami fogatlan búcsús, aki tolja a szekerét. Zenélni voltunk amúgy a műsorban, de kellett valami beszélgetős téma is, ezért vittem el a hordható festményt. Berki lecsapott rá a párizsi botrány miatt, százezer forintot ígért érte, majd másnap megírták, hogy hülyét csináltak belőlem, és megaláztak. Abszolút nem értettem. A lényeg az lett volna, hogy megfestettem a Mona Lisát, de nem is érdekes ez már.

Több mint fél éve szingli vagy, társkeresőn is próbálkoztál egy darabig. Sikerült megtalálni a társad?

Nagyon szerettem a Tindert, rengeteg hölggyel összejöttem hosszabb szexkapcsolatokra. Nem társat kerestem, csak testi együttlétet, én is ember vagyok, szükségem volt erre. Sokat dolgozom, nincs időm senkire, de nem vertem át senkit, mindenkivel előre tisztáztam, hogy szex és semmi több. Aki belement, belement. Nem vagyok nagy nőcsábász, nem hazudok a nőknek, nem kell félniük tőlem.

Te félsz valamitől?

Nincs mitől félnem. Sikerült úgy alakítanom az életem, hogy senkitől nem kell félnem, se az államtól, se a rendőröktől, se az emberektől, se magamtól. Régebben nem értettem saját magamat, nem tudtam, hogy mit kéne csinálnom.

Voltak időszakok, mikor rendesen szarul éreztem magam, mert nem tudtam feldolgozni, hogy az emberek miért néznek, miért szólnak be az utcán.

Idővel rájöttem, hogy engem nézni fognak, mert egy földönkívüli vagyok számukra. Mindig kilógtam a sorból, de szerethetően. Ha szürke ruhában, rövid hajjal járok, ugyanúgy bámulnak, de nem azért mert én vagyok a Varga Viktor, hanem mert valamit kaptam, ami izgatja az embereket.

Megtanultál együtt élni ezzel?

Igen. Eddig hatalmas, hófehér kabrióm volt, rajta az arcommal, igazi büdös bunkóba nyomtam, rendőrségi villogókkal szereltem fel az egészet, mindenki megbámult. Azóta lecseréltem egy fekete autóra, és ezzel is ugyanazt tapasztalom, pedig ennek teteje is van. Megyek végig az úton, és engem néznek, nem az autót. Olyannyira megtanultam és megszoktam ezt, hogy ha nem így lenne, megőrülnék.

Nehezen szokta meg, hogy mindig figyelik az emberek Fotó: Bielik István - Origo

Vágysz azért egy kis egyedüllétre néha?

Igen, de nem sok időre. Ilyenkor elvonulok közeli erdőkbe, ott sétálgatok, futok, vagy csak gondolkodom. Nagy kedvencem a Lupa-tó környéke, oda ki is mehettünk volna beszélgetni, a világ legjobb helye. Gyönyörű türkiz tó és ég, a legjobb ott meztelenül feküdni a fűben. Egyébként én abban hiszek, hogy a meztelenség természetes. Itthon meztelenül élek, amit biztos sokan furcsállnak, én meg nem értem, miért nem fogják fel az emberek, hogy ez a normális.

Józanul alkotsz vagy használsz tudatmódosítókat, hogy felpörgesd magad?

Jobban szeretek autót vezetni, mint inni, úgyhogy ritkán alkoholizálok. Nem szükséges az alkotáshoz tudatmódosító, de nyilván néha előfordult. Megnyitja az agyat, egy eszköz.

Józanul is olyan vagyok, mintha be lennék tépve, nem szorulok drogokra. Mindenki jobban tenné, ha így élne.

Mi az, amit az elmúlt években megtanultál?

Elcsépeltnek hangzik, de sajnos igaz: a saját hazájában nem lehet próféta az ember. A legirigyebbek a saját városom lakói, amit nem tudok igazán hova tenni, az országban csak ott voltak konfliktusok, bekiabálások a koncertek alatt. Emellett pedig azt, hogy itthon túl görcsösek az emberek, nem mernek tenni a szabadságukért és a jobb életért, aki meg igen, azt szidják, ahelyett hogy példát vennének róla.