Földes Eszter: Kiállok magamért, ez nem mindig tetszik az embereknek

Földes Eszter tv rovatnak (Bella Briginek) 2016 június 30-án

Számtalanszor előfordul, hogy elgondolkodik azon, van-e helye a pályán, ilyenkor számot vet magával, és belátja, hogy nincs oka elbizonytalanodni. Ha tizenkét órán keresztül rendszeresen más hangján szólal meg, és más gondolatait mondja ki, egy idő után keresni kezdi önmagát - ilyenkor szüksége van a csendre és az otthonra. A hétköznapokon férje, Lovasi András tölti fel leginkább, a szakmai féltékenységet, irigységet pedig extra rosszul viseli. Földes Eszter mesélt az Origónak.

• Már forog a Válótársak második évadja, karaktere, Szonja ugyanolyan fura és neurotikus marad.
• Fontosnak tartja, hogy a szereplők gyerekként érkezzenek, és gyerekként is menjenek el a Kicsi Óriások stúdiójából.
• Alapvetően ki lehet jönni vele, de már hallotta vissza másoktól, hogy nehéz esetnek tartják.
• Soha nem tervez nagyon előre, maga is meglepődött azon, hogy férjhez ment.
• Megérti, ha valakinek furcsa a korkülönbség párja és közte, de borzasztónak tartja a rosszindulatú kommenteléseket.
• Kell, hogy legyen egy fészek, ahova az ember vissza tud bújni, és ahol önmaga lehet - véli.

Mennyiben szól a munkáról ez a nyár?

Általában a munkáról szólnak a nyarak, ez sem kivétel. A Válótársak forgatása mellett van nyári színház, szinkron, és forgatok egy tévéműsorral.

A második évad készül az RTL Klub sorozatából. Gondolta, hogy ennyire bejön majd a nézőknek?

Nem szoktam azon előre gondolkodni, hogy minek milyen sikere vagy milyen hatása lesz. Azt láttam, hogy izgalmas a karakter, jó színészekkel dolgozhatok együtt, és tetszett a forgatókönyv is. Csak közben kezdtem el érezni, hogy ebből jó dolog fog kisülni, és a nézők szeretni fogják.

Forgatás közben kezdte el érezni, hogy a nézők is szeretni fogják Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mit szólt a folytatáshoz?

Örültem, nem volt kérdés, hogy igent mondok-e.

Mennyiben lesz más a karaktere, Szonja?

Hát, például megnő a hasa. Mint kiderült az első évad végén, terhes lesz. Egyébként ugyanolyan neurotikus és furcsa marad.

Érez valami hasonlóságot a karakterrel?

Nyilván ha a színész kap egy munkát, próbálja a hasonlóságokat keresni a karakter és önmaga közt, hogy azokat át tudja vinni az adott szerepbe, és itt is ugyanez történik. Nagyon más vagyok, mint ő, de van sok olyan élményanyagom, ami társítható ehhez. Egyébként nem jellemző, hogy azonosítanak vele az emberek, nem köszönnek rám az utcán, hogy "hello, Szonja". A korábbi munkáimra volt ez inkább jellemző, a Mindenből egy van Nikije szokott visszajönni,

volt, aki megkérdezte, hogy tényleg olyan kis hülye vagyok-e, mint a lány a tévében.

A Válótársak-ban volt egy olyan jelenete, amikor meztelen felsőtesttel állt az erkélyen, ezzel sokat foglalkoztak akkor a lapok. Ez zavarta?

Legszívesebben felgyújtottam volna az összest, a bulvár intézményét pedig berobbantottam volna. Gyűlölöm a rossz ízlésű, hatásvadász cikkeket, mert azt gondolom, hogy hülyének nézik a nézőket. Ez a sorozat annál sokkal izgalmasabb, és sokkal minőségibb, mint hogy ilyenekkel kelljen felhívni rá az emberek figyelmét. Nyilván megkaptam, hogy ehhez nem értek, nem vagyok PR-os, de nem is akarok az lenni, ha ilyenekkel jár. Hála istennek ez gyorsan alábbhagyott, amikor belendült a sorozat, elmúlt a csámcsogás.

Próbálja a hasonlóságot keresni a karakter és önmaga közt Fotó: Szabó Gábor - Origo

Jó a viszonya a bulvárral?

Semmi bajom nincs abban az esetben, ha kulturáltan működik, ha nem egyoldalú, és nem kihasználni akarja az embert, aki adott esetben ebben a szakmában dolgozik.

Ezek a megjelenések a tévés szerepléssel járnak együtt, vagy már a színházas időkben is megvoltak?

Inkább a tévé, a film hozta meg. Ezeken a terülteken gyorsabban lecsapnak az emberre, más kultúrája van a kettőnek. A színház eleve több ezer éves kultúra, ilyen értelemben kicsit biztosabb, stabilabb. Nem tartottam attól, hogy ezzel jár majd a szereplés, de el kell viselni, fel kell dolgozni, és tudni kell kezelni. Az ember nyilván megpróbálja a tőle telhető legjobban csinálni, és

ha néha kicsúszik a kezéből, azt méltósággal kell tudomásul venni.

Ősszel a Kicsi Óriások zsűritagjaként lesz képernyőn, ahol véleményt kell alkotni. Felkészült rá, hogy ezzel több kritika érheti majd?

Gondolkodtam rajta, de nem készülök rá tudatosan. Várom a műsort, mivel ez egy gyerek-tehetségkutató, így sokkal nagyobb felelősség, teljesen más műfaj, mint a többi hasonló műsor. Mikor elhívtak a castingra, nagy megtiszteltetést éreztem, de a tévéből nem volt szimpatikus ez a zsűrizés dolog, nem sok kedvem volt az egészhez. De ott nagyon jól éreztem magam, és nagyon jólesett, hogy engem választottak Geszti Péter és Spáh Dávid mellé. A Kicsi Óriások-ban a saját véleményemet mondom majd el, nem irányított, hanem egy nagyon őszinte dolog, ahol kimondhatom, amit érzek és gondolok a produkciók láttán. Remélem, nem akar majd a sok anyuka és apuka megkövezni.

Jónak tartja, hogy kisgyerekek bekerülnek a tévébe, a médiába?

Így működik a világ. Ez a lehetőség sok kisgyereket és sok szülőt vonz, és ha meg lehet tenni, miért ne próbálná ki az ember. Az a kérdés, hogy az adott család és a gyerekek hogy viselik és hogy kezelik ezeket a dolgokat. Ha jól, akkor egy kifejezetten jó, izgalmas és építő jellegű dolog tud lenni. Ha nem, hosszú és rövid távon is lehet káros. Ez a kockázat nem minket terhel, inkább a műsorkészítők és a szülők feladata.

Nekünk az a dolgunk, hogy ezt a helyzetet és őket jól kezeljük, és ne mi okozzuk nekik a törést.

Úgy menjenek el, hogy jól érezték magukat, gyerekként érkezzenek, és gyerekként is menjenek el a stúdióból.

Reméli, nem kövezik meg a szülők Fotó: Szabó Gábor - Origo

Megvan az összhang a zsűriben?

Különösebb súrlódások, feszültségek nem hiszem, hogy lesznek, eddig minden rendben zajlik.

Könnyű vagy inkább nehéz esetnek tartja magát?

Van, aki azt mondja, nehéz természetem van, hallottam már vissza ilyet kollégáktól. Szerintem ez abból adódik, hogy nem vagyok egy nagy közösségi ember, de a próbákon és az előadásokon mindig a maximumra törekszem. Alapvetően ki lehet jönni velem, nehezen vagyok hajlítható, irányítható, öntörvényűnek gondolom magam, megvan a véleményem, és megvan a magamhoz való eszem. Attól még, hogy kedves, vihogó szőke lánynak tűnök, eljön az a pont, mikor meglepődnek az emberek, hogy nem csak ennyi van bennem.

Gondolkodom, kiállok magamért. Ez nem mindig tetszik az embereknek,

de úgy érzem, elég nagy alázat van bennem a munkámat illetően. Csak az számít, hogy a munkámat a legjobban tudjam elvégezni, a többi körülmény lényegtelen.

Korábbi nyilatkozatokban látni, hogy mindig idősebb szeretett volna lenni. Most elégedett a korával?

Szerintem az embernek van egy belső és egy valós kora, a belső korom eleve nem egykorú, van egy koromnál fiatalabb, és van egy idősebb részem. Negyven fele, ötven körül lesz az, mikor belül összeérek. Ez semmiféle konfliktust önmagammal nem eredményez, egy izgalmas együttállás.

Mindig fiatalon akart házasodni?

Nem voltak soha hosszú távú terveim, úgyhogy még én magam is meglepődtem, hogy férjhez mentem. Azt gondoltam, hogy én leszek az utolsó a barátnőim közül, aki megházasodik, én leszek az a nagynéni vagy az a keresztanya, aki ott ül a karácsonyi vacsorákon egyedül.

Végül én mentem férjhez a leghamarabb. Nem készültem rá.

Mit szól azokhoz a kommentekhez, amik a nagy korkülönbségről szólnak? Férje, Lovasi András húsz évvel idősebb.

Nem olvasok ilyeneket. Borzasztó, ha valaki arra vetemedik, hogy rosszindulatúan kommentáljon bárkinek is. Megértem, hogy valakinek ez furcsa, valaki nem érti, más felháborodik. Valaki azt hiszi, hogy ez valamiféle érdekből lehet, csak a pénz miatt vagyok Andrissal. Úgy vagyok vele, hogy

mindenki gondoljon, amit szeretne, a lényeg úgyis az, hogy mi ketten mit gondolunk, és mit érzünk.

Reflektorfényben van a kapcsolatunk, de amennyire tudjuk, óvjuk.

Lesznek még közös munkák?

Egyikünk sem az a tervezős típus, így konkrétumot még nem tudok mondani, de biztosan fogunk még együtt dolgozni. A Semmi Konferenciá-t sem terveztük nagyon előre, mégis nagy sikere volt. Fogjuk még játszani, havi rendszerességgel lesz majd a MOM-ban, talán lesznek közben más projektek is.

A kritikusok nem fogadták akkora lelkesedéssel. Ehhez mit szólt?

A nézőknek nagyon tetszett, de a magukat színházi kritikusoknak tekintő bloggerek tényleg nem nézték annyira jó szemmel. Olyan dogokat kértek számon, amire eleve nem törekedtünk. Egy önálló konzekvens történetet szerettünk volna elmesélni jó zenével. Szerintem ez sikerült.

Volt olyan kritika, amit érdemes megfogadni, komolyan venni?

Inkább olyanokba futottam bele, ami nem építő, butaság, és inkább a másik fél szakmához való nem értését igazolta. Nem olvastam olyat, amin el kéne gondolkodni. Mint minden új keletű produkciónak, ennek is megvoltak a gyerekbetegségei, a saját kisebb hibáinkat látjuk és finomítjuk. A tízperces vastaps és a kollégák lelkesedése, hogy alig várják a folytatást, a legjobb visszajelzés. Nekünk ez elég.

A nézői visszajelzés számít Fotó: Szabó Gábor - Origo

Lesz ideje kipihenni ezt a pörgős időszakot?

Szeptember vége felé elutazunk hosszabb időre, mert mióta együtt vagyunk Andrissal, nem volt lehetőség két hétre, mobil nélkül elmenni valahova. Lesz mit kipihenni mindkettőnknek.

A hétköznapokon mi tölti fel?

A férjem.

Sokszor van szükség rá, kimerítőek a napok?

Igen, de nem is fizikailag, inkább mentálisan és pszichésen merül ki az ember. Van, hogy hajnali négyig forgatunk, és amikor hajnali kettőkor valaki azt mondja, hogy "csapó, na még egyszer, kezdj el bőgni", az nagyon szürreális tud lenni. Éjjel és hajnalban játszani fárasztó dolog, és ez a kimerültség intenzívebb tud lenni, mint a fizikai fáradtság.

Tud nemet mondani?

Tudok, előfordul, hogy szerepre vagy helyzetekre nemet kell mondanom. Fontos, hogy az ember jól érezze magát, és ne legyen plusznyomás alatt. Megtanultam, hogy nem szabad mindenre bólogatni, és nem szabad futni sem a munka után.

Ebben a testben kell minél több időt eltölteni, és ha lemerítjük, akkor sajnos kevesebb boldogságban lesz részünk.

Mások felől érez szakmai féltékenységet, irigységet, amiért ennyi feladat megtalálta mostanában?

Sajnos rendszeresen belefutok ilyenekbe, általában az idősebb korosztály részéről. Ez is olyan, hogy hozzátartozik a pályánkhoz, de kellemetlen nagyon, és extra rosszul viselem. Én mindig annyira örülök, ha azt látom, hogy valakinek van munkája, és tehetséges. Nem értem, mi vezényel valakit arra, hogy elkezdjen fröcsögni a másikra pusztán azért, mert ő áll valahol helyette. Borzasztó. Szerencsére én pont az ellenkező eset vagyok, tudok örülni a másiknak.

Megtanulta, hogy nem kell mindenre igent mondani Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Válótársak női főszereplői közt milyen a hangulat, jól kijönnek?

Nincs rivalizálás, de nem is forgatunk együtt. Lengyel Tomival forgatok jórészt, most Dobó Katával voltam, de nem érzek itt semmi ilyesmit a stábban. Ez a fúrás inkább a színházban van, ott intenzívebben lehet érezni, itt nagy az elfogadás. A színpadon és a függöny mögött más a hierarchia, kényesebb és még eggyel hiúbb, így még eggyel veszélyesebb.

Melyik világot érzi közelebbinek?

A színháznak van egy nagyon érdekes atmoszférája, a forgatás gyorsabb, feszített tempó, nincs annyi idő, és minden egyszeri. Egy darabot másfél hónapig próbálunk, egymás izzadtságában fetrengve végignézzük egymás bénázását, mire elkészül vérrel-verítékkel egy produkció. Mindkettőt nagyon szeretem, nem tudnék választani. A színház azért áll annyira közel a szívemhez, mert minden előadás egy izgalmas játék. Emiatt lehet, hogy a mozi a mai napig nem ütötte még ki a nyeregből, van rá igény.

A játék, a kukucskálás furcsa, perverz ösztöne benne van az emberekben, és ez működik.

Visszanézi magát a tévében, moziban?

Ha nem muszáj, akkor nem. Elkerülöm az ilyen helyzeteket, nem szeretem látni magam. Sokan mondják, hogy amikor visszanézik magukat, meglepődnek, hogy milyen a hangjuk, hogy mozognak, mert teljesen más a belső élményük magukról. Nekem ez nincsen, én ugyanazt élem át, mint amit látok, inkább csak nem értem néha, hogy tetszhet ez az embereknek.

Nem elégedett?

Egyrészt nagyon elégedett vagyok azzal, amit elértem, másrészt a munkának van egy olyan része, hogy az ember folyton feszegeti a határait, és folyamatosan keresi önmagát.

Játszani érdekes dolog. Olyan, mintha folyamatosan guberálna az ember a lelkében,

és soha nem tudna semmit lezárni, helyretenni, mert állandóan az élményeket használja fel. Ez nyugtalanságot és sokszor bizonytalanságot is szül. Számtalanszor előfordul, hogy azt érzem, abba kellene hagynom az egészet, mert alkalmatlan vagyok. Vannak ilyen pillanatok, de az ember számot vet magával, megnézi, hol is tart, és belátja, hogy nem is olyan rossz ez a dolog.

Ha forgatsz tizenkét órát, úgy mozogsz, mint a megírt karakter, úgy beszélsz, úgy gondolkodsz, belebújsz egy másik ember bőrébe, és nincs időd magadra, akkor egyszer csak azon kapod magad, hogy te nem vagy sehol. Akkor kell a nyugalom és a csönd, amikor az ember nem más hangján beszél és nem más mondatait mondja ki. Ezért fontos a család és az otthon, hogy legyen egy fészek, ahova az ember vissza tud bújni, és ahol önmaga lehet. Ahol nem kell sehogy viselkedni, csak úgy lenni a magad kicsinyességeivel, gyengeségeivel, gondolataival, és ez nagyon jó. Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam.