A Mindenki pozitív, jószívű film, és mindenkinek mást jelent

Vágólapra másolva!

Karas Monika, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának elnöke szerint az Oscart nyert Mindenki pályázatánál már a szinopszis alapján is látszott, hogy egy különlegesen jószívű és pozitív hangvételű film lesz, így megkaphatta a 8 millió forintos támogatást. A Magyar Média Mecenatúra Program koordinátora szerint a film azt a fajta naiv tisztaságot mutatja be, ami nagyon ritka kissé cinikus világunkban.

Kalmár Csaba

Vágólapra másolva!

média NMHH tévé

A Mindenki 2014-ben pályázott az NMHH-nál, 8 milliót kapott. Ezt szinopszisra, vagy a forgatókönyv alapján kapta?

Természetesen az elbírálás előtt látta a bírálóbizottság a forgatókönyvet is. Nem a Médiatanács tagjai bírálják el egyenként a százával beérkező pályázatokat, hanem erre a feladatra minden pályázati eljárásban külön szakmai bírálóbizottságot, „zsűrit" kérünk fel, akik az adott filmes műfaj elismert szakemberei. A Huszárik-pályázatnál – és gyakorlatilag az összes mecenatúrás pályázatnál – a bírálat úgy működik, hogy első körben egy szinopszist kell benyújtaniuk a pályázóknak, ami alapján eldönti a bizottság, hogy kit hív be személyes konzultációra.

A konzultáció után kell benyújtani a végleges pályázatot,

aminek már része a forgatókönyv is. Ez alapján a bizottság készít egy ajánlást, mi a Médiatanácsban pedig ennek elfogadásáról döntünk. Mindig több a jó pályázat, mint a rendelkezésre álló pénz, akár tíz-hússzoros is a túljelentkezés, ezért tényleg nehéz dolguk van a bizottságoknak.

Mi győzte meg a Mindenki esetében a Médiatanácsot?

Ahogy mondtam, a Médiatanács háromtagú szakmai bírálóbizottságokra támaszkodik a pályázati döntéseknél. Egyébként még nem volt példa arra, hogy ne a bírálóbizottsággal összhangban döntöttünk volna. A bizottsági tagok figyelembe veszik az ötletességet, eredetiséget, a várható művészi színvonalat, magát a forgatókönyvet, és persze az alkotók eddigi munkáit is, de sokszor kapnak esélyt első filmes rendezők, mint ahogy ez Deák Kristóf esetében is történt. A Mindenki pályázatánál már a szinopszis alapján is

látszott, hogy az egy különlegesen jószívű és pozitív hangvételű film lesz.

Fontos volt az is, hogy az alkotóknak határozott és kidolgozott elképzelésük volt a tervezett filmjükről. Deák Kristóf meggyőző volt a személyes konzultáción, erős vízióval érkezett a beszélgetésre. És persze a pályázata mellett szólt az is, hogy kvázi zenés alkotás, ami ritkaság a magyar filmek között.

Ön mit gondol a rövidfilmről? Ilyen összetartóak a gyerekek?

A film azt a fajta naiv tisztaságot mutatja be, ami nagyon ritka kissé cinikus világunkban. Talán nem is fontos, hogy a valóságot tükrözi-e, a művészi érték nem ettől függ. Felhívja a figyelmet a közösség erejére, és egy ideális, jó példát ad arra, hogy hogyan érdemes összefogni. Nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is. A film egyébként a maga egyszerűségével sokféle értelmezésre ad lehetőséget, akárkivel beszéltem róla, mindenkinek mást jelentett,

egyúttal rengeteg személyes emléket is előhív.

Talán épp ebből adódik a sokféle élmény: mindenkinek vagy egy „Erika nénije". Valaki a hatalommal való szembefordulást emeli ki, van, aki az összefogást, van, aki a barátságot, vagy azt, hogy hogyan rontják el a gyerekeket már nagyon kicsit korban azzal, hogy azt mondják nekik, hogy nem elég jók. A film nagy erényének tartom, hogy elgondolkodtat, és véleményalkotásra késztet, nem lehet közömbösnek maradni a láttán. A gyerekek nagyon jól játszanak, megkapóak a róluk készült közeliek.

Mi a pályázás módja? Bárki, akár szakmán kívüli is próbálkozhat pályázattal, hátha nyer tévéfilmre, kisfilmre, forgatókönyvre?

Nem, ez nem ilyen egyszerű, a legtöbb pályázaton csak az nyújthat be szinopszist és pályázatot, akit a mozgóképszakmai hatóság is nyilvántartásba vett filmelőállítóként. Ez alól egy fontos kivétel van, a kifejezetten az online tartalmak készítését támogató Neumann-pályázat. Ez kevés figyelmet kap, pedig pont az újmédia terjeszkedésekor kínál lehetőséget a vállalkozó szellemű művészeknek. Itt középiskolák, főiskolák, alapítványok, egyesületek is jelentkezhetnek, ha van olyan honlapjuk, amely médiaszolgáltatásnak minősül, vagy megegyeznek egy ilyen weboldallal, hogy ott mutassák be a tervezett videójukat vagy más online tartalmukat.

Több pályázatnál önálló keretet különítünk el határon túliaknak is.

Náluk az a kitétel, hogy vagy egy magyar filmelőállítóval kell kapcsolatban lenniük, amely a pénzügyi lebonyolítást végzi, vagy magyar banknál kell vezetniük a számlát, amelyre a támogatás érkezik. Egyébként a pályázás első lépése nagyon egyszerű: egy szinopszist és egy rendezői koncepciót kell benyújtani. A végleges pályázati anyagot csak később kérjük, amikor már a személyes konzultáción is túl vannak a jelentkezők.

Hogyan alakultak az elmúlt években a kiosztható összegek?

2011, az indulás óta 8,8 milliárd forintot költöttünk filmalkotások támogatására, és 902 alkotás jött létre. Csak 2016-ban például 1,8 milliárd jutott a különböző műfajú alkotások támogatására. Ezek között van tévéfilm, dokumentumfilm, animációs film, ismeretterjesztő alkotás, kisjátékfilm, online terjesztésű film és hangjáték is. A Huszárik-pályázat keretösszegét – ebben a pályázatban nyert a Mindenki is – éppen az elmúlt évben, a szakma kérésére emeltük meg a kétszeresére, így kétfordulóssá alakítva a pályázatot, tehát már 150 milliót fordítunk évente erre a műfajra. Ez a kategória jó kiindulás akár a kezdőknek is, akik kísérletezhetnek a rövid alkotásokkal, amíg meg nem kapják a lehetőséget egy egész estés film forgatására. Csak egy jó ötletre és jó kivitelezésre van szükség, és ahogy a példa mutatja, akár az Oscar-díjig is vezethet az út.

Milyen futó projektek végeredményét várja leginkább?

Minden támogatott filmben benne van a lehetőség, hogy egy újabb Félvilág, LOVE, Kis kamerák, nagy vadak-sorozat vagy Mindenki legyen, szóval nincs olyan, amit kifejezetten várnék. De ha már a Mindenkiről beszélgetünk, talán érdemes megemlíteni, hogy

Deák Kristóf új kisjátékfilmjét is mi támogatjuk,

A legjobb játék a címe, és az ember és a gép kapcsolatáról szól, nagyjából egy év múlva fogja bemutatni a tévé.

Egy Arany Medvével és Oscarral indult az év, tartható ez a tempó a következő években?

Hiba lenne, ha innentől azt várnánk, hogy minden évben legyen magyar Oscar-díj vagy Arany Medve. Az, hogy ez az elmúlt két évben sikerült, katartikus élmény az egész országnak, büszkék lehetünk az alkotókra, nívós alkotásokat tettek le az asztalra. Nem díjelvárásokkal, hanem mecénásként állunk a filmesek mellé. Komolyan vesszük a mecenatúraprogram elnevezését: pénzt adunk, és

meghagyjuk az alkotóknak a művészi szabadságot.

Úgy fest, hogy ez a szisztéma jól működik, mert sorra hozzák a díjakat a programban elkészült filmek, 2011 óta 862 fesztiválszerepléssel 285 díjat hoztak el itthon és külföldön. Ez felemelő dolog, öregbíti az ország és a magyar filmszakma hírnevét. De fő célunk az, hogy értékes, egyedi magyar filmeket nézhessenek a magyar nézők a tévében és a mozikban, még ha azok esetleg nem is fesztivál- vagy kasszasikerek. A díjeső ebből a szempontból már csak hab a tortán.