Csősz Boglárka: Egy kis tangában voltam, amikor felfedeztek

Csősz Boglárka

Szinte gyerek volt, amikor már nagy pénzeket keresett modellként, övé volt a csúcsgázsi az Apám beájulna című filmben, ami után – úgy érzi – rögvest beskatulyázták. 2010-ben hozzá ment egy török milliomoshoz, nyolc miniszter toporgott az esküvőn, az isztambuli főpolgármester adta össze őket. Most a Viasat3-on mutatja meg, milyen tehetős, milyen üzletei vannak: a Feleségek luxuskivitelben arca attól sem riadna vissza, hogy újraforgassa az Egri csillagokat.

Az Apám beájulna! című filmmel lett ismert, többek közt Kern András, Kulka János, Koós János játszott benne, elég ismert nevek itthon. Ők hogy viszonyultak az ismeretlen, fiatal lányhoz?

Kicsit menjünk vissza az időben, hogy érthető legyen a helyzetem: Erdélyből 17 évesen költöztem Magyarországra, az is egy nagy váltás volt. Anyukám 25 évig táncosnő volt, rólam meg azt mesélték, hogy előbb táncoltam, minthogy járni tudtam volna. Balett, népdal, kórus, szépbeszéd-verseny, szépségverseny, színház-kör, volt minden a gyerekkoromban, tizenévesen pedig felfedezett egy milánói modellügynökség, ugyanaz, amely befuttatta Claudia Schiffert.

Fotó: Mudra László - Origo

Hogyan?

Én a román tengerparton voltam épp, tizennégy évesen, egy szál kis tangában. Pont napfogyatkozás volt, és éreztem, hogy ez a nap lesz, ami megváltoztat mindent. Arra lettem figyelmes, hogy tizenkét ember néz, pasik és nők: egy nemzetközi divatcégtől voltak, behívtak pár felvételre. Mivel én kilenc-tíz évesen már a színpadon voltam, ki is akartam menni Milánóba, de nem engedtek.

Utána sok szépségversenyt nyertem,

és ekkor jött csak a film. Nem volt tehát nagyon új az a médiavilág, de kétségtelen, hogy hirtelen lettem ismert.

Úgy, ahogy szerette volna?

Nem egészen úgy: úgy ismertek meg, ahogy nem szerettem volna. Barbi kamaszlány karaktere ugyanis szinte egy ribanc volt. Amit én akkor kaptam a fórumokon, lapokban, az kemény volt. Pedig csak egy szerep volt, de rám is égett. A legtöbb ember sajnos könnyen dönt, könnyen skatulyáz, engem meg betettek a nyomulós szőke kategóriába. Gyorsan át is festettem a hajam barnára a film után.

Fotó: Mudra László - Origo

A nagy színészek hogyan fogadták?

Kedvesek voltak, de távolságtartóak. Ugyanis én kaptam a legnagyobb gázsit a filmmel, emlékeim szerint, többet, mint ők. Akkoriban ez volt a legnagyobb büdzséjű film, sokan nehezen emésztették ezt meg. Én viszont az Apám beájulna előtt már voltak külföldi modellszerződéseim, szerepeltem eurovíziós klipben, sokat kerestem. Úgy voltam vele, hogy sok munkáért sok pénzt kérek. Mindig karakán csaj voltam...

És a film után merre ment?

New Yorkban éltem, utána Ázsiában. Sokat modellkedtem, mesterbúvár lettem, majd búvárfotós. Igazából ez a hobbim. Legalább nyolcvan országban jártam: nagyon természeti lény vagyok, szükségem van a túrákra, imádom a trekkinget, a sziklamászást, és persze a búvárkodást. A barlangbúvárkodás is nagyon izgalmas, számolni kell az áramlatokkal, az apállyal, dagállyal. Ilyen kalandtúrákon le tudok mondani dolgokról, a luxust elég, ha otthon megkapom.

Fotó: Mudra László - Origo

Miért vállalta el egykor a Sztárok a fejükre estek című valóságshow-t a TV2-n?

Pont azért, mert szeretem a kalandot. Afrikában forgatták, ott pedig sok helyen por és szegénység van, kihívás volt. Ez egy szerelem volt, ahol mindent elenged az ember, és önmaga lehet. Közben érdekes emberi tapasztalatokat szereztem: azt hittem ugyanis, hogy az emberek sokkal jobbak, mint amit látunk belőlük, de ott kiderült, hogy nem igazán. Mindenki mindenki ellen... velem csak Oláh Ibolya volt őszinte az egész csapatból. A műsor előtt jöttem össze a férjemmel, és előtte és utána is sokat utaztunk.

Mikor volt az esküvő?

2010-ben. A férjem építkezési vállalkozó, autópályákat, repülőtereket, metrókat, vízgátakat épít. Indiában, Dubajban, Szaúd-Arábiában dolgozik, többek közt. Egy holdingnak dolgozik, amelynek egykor alapítója volt az apja, rengeteg dologgal foglalkoznak.

Fotó: Mudra László - Origo

Ha otthon vannak, az hol van?

Isztambulban van házunk, de ritkán vagyunk otthon, havonta csak öt-hat estét. A személyzet a házban biztos örül, mert nincs sok munka!

Mi volt az első mondata a milliomos török úrnak, amivel próbálkozott?

Mi a Reina nevű isztambuli szórakozóhelyen ismerkedtünk össze, ami egy szomorú emlékű hely a terrortámadás óta. Én a modell barátnőimmel voltam ott a VIP-ben, ismertem is a tulajt. Nem szerettünk volna aznap este pasikkal foglalkozni, magunkban akartunk bulizni, el is voltunk szeparálva. Én imádok táncolni,

a pasik egy része ámulattal bámulta, amikor ott táncoltam.

Húsz-harminc ember nézett minket, de nem léptek át a kordonon... Aztán egyszer bejött egy férfi, aki szintén ismerte a Reina tulaját, ott beszélgetett vele, de közben folyamatosan engem bámult. Utána átmentünk egy díványos VIP-részre, egy lounge-ba, ott órákon át beszélgettünk.

Fotó: Mudra László - Origo

Mi volt a szövege?

A végén azt mondta, hosszabb beszélgetés után, hogy „te vagy a lány, akit feleségül veszek." Na, én már hallottam ilyet, válaszoltam neki. Mire ő: „Én viszont először mondom ezt valakinek, és 38 vagyok." Én akkor épp 24 voltam, és azt válaszoltam, hogy ha Isten is úgy akarja, akkor majd találkozunk újra.

Fotó: Mudra László - Origo

És véletlenül így lett?

Igen, két héttel később egy másik partin találkoztunk. Épp erős fejfájásom volt, de ő azzal nyugtatott, hogy neki van egy speciális technikája, amit a nagymamájától tanult, azzal elmulasztja. A fejfájásom a kezelése után elmúlt. „Na, ez a pasi mégiscsak tud valamit!" – gondoltam. Utána meghívott Ukrajnába, ahol épp repülőteret épített a cégével: ez nekem azért imponált, mert oda az üzletemberek soha nem visznek nőt magukkal, hogy tudjanak csajozni.

Ott éreztem, hogy fontos vagyok neki.

Miután összejöttünk, sokszor próbára is tettem a kapcsolatunkat, mert én nagyon szociális típus vagyok: vittem színházba, koncertre, sporteseményre, mindenfelé. Akkoriban Olaszországban volt sok fotózásom, de kérésére végül Törökországba költöztem.

Az interjúnak nincs vége, lapozzon, vannak még jó képeink is!