Rohanásban él a Sztárban sztár-győzelem óta?
Még nem volt időm megélni ezt a sikert, boldogságot. Nem volt még arra időm, hogy leüljek és átgondoljam, hogy ennyi fantasztikus énekes közül én nyertem meg a műsort. Szükségem van egy kis időre, hogy leülepedjen az egész. Őszintén mondom, hogy gondolkodás nélkül jöttem volna még egy hetet lenyomni.
Nagyon megszerettem a műsor stábját, annyira egy szívvel készítették a produkciót. Mondtam is, hogy eljövök majd vendégnek a Sztárban Sztár+1 kicsibe. Egyébként
szerdán este jöttünk haza Londonból.
A feleségem és egy nagyon kedves barátom egy meglepetés londoni úttal ajándékozott meg, és megnéztük kint a Thriller show-t. Nagyon inspirált.
Hatalmas YouTube, Facebook és Instagram bázisa van. Most beleszeretett a televíziózásba?
A műsorba szerettem bele, de nekem még mindig a YouTube a legfontosabb felület a karrieremben. Öt évnyi munkám az, amit az online platformon elértem.
Tudatosan elhatárolódtam a tévé- és rádióműsoroktól,
minden olyantól, ami mainstream. Nem vállaltam valóságshow jellegű műsorokat például. A Sztárban sztár óriási kihívás volt szakmailag, és nagyon kemény munka volt mögötte minden héten. Azért vállaltam, mert kicsikét féltem tőle, és az engem motivál.
A műsortól félt, vagy a hozadékától? Attól, hogy bekerül a mainstream vonalba?
Mindkettőtől, mert nem voltak jó tapasztalataim korábban. Nyolc-kilenc éve indultam két tehetségkutatóban, jó emlékeim vannak ugyan, de ha azt mondják, hogy ezek az életemből kimaradnak, én azt sem bántam volna. Tizenhat évesen kerültem bele ebbe a világba, és nem álltam rá készen, kerestem még önmagamat.
Mostanra megtanult több lábon állni? Ez a cél?
Amikor felhívott a műsor kreatív producere, volt 180 ezer követőm a Facebookon, 80 ezer lájkolóm az Instagramon és 210 ezer feliratkozóm a YouTube-on. A feleségemmel folyamatosan azon dolgozunk, hogy ez az aktivitás megmaradjon, ne tűnjön el két év múlva. Éppen ezért
nem hanyagoltam el a YouTube csatornámat a műsor alatt sem.
A Tiszánál című dalomhoz a klipet úgy forgattuk le, hogy a maszkpróba, az énekóra és a magas sarkúban való táncolás között elutaztam a Tiszához. Mindig beleugrok a kihívásokba, mert ha félek és elengedem a lehetőségeket, az nem visz előre.
Kitől tartott a legjobban a műsorban?
Önmagamtól, de nagyon. A megfelelési kényszertől féltem. Az első néhány részben nagyon szerettem volna megfelelni a zsűrinek. A negyedik adás után viszont átkattant az agyam és
elengedtem a zsűri véleményét.
Elfogadtam, hogy én nem tudok jó pontot kicsikarni belőlük, mert ők nem feltétlenül szeretik annyira, amit én csinálok. Csak azzal foglalkoztam, hogy én jól érezzem magam közben, a nézők pedig szeressék. És érdekes, hogy azután az átkattanás után a zsűri is változott. A megfelelési kényszer egy előadó legnagyobb ellensége lehet.
Dunaújvárosban élnek. Tervezik, hogy a fővárosba költöznek?
Már többször beszéltünk erről a feleségemmel, de a fiunkat még Dunaújvároshoz köti az apukája, az iskolája, a barátai. Fontosabbnak tartom Dávid boldogságát, mint az én karrieremet. Az a lényeg, hogy az ő élete kiegyensúlyozott legyen. Semmi más. Így
Dunaújvárosban maradunk.
Egyébként is 35-40 perc alatt felérek a fővárosba. Koncertre meg teljesen mindegy, hogy honnan indul az ember, hiszen így is az ország szívében élünk.
Ki döntött végül, hogy szerepeljen a műsorban?
Amikor Németh Ádám, a műsor producere felhívott, hogy szeretnék, ha szerepelnék a Sztárban Sztárban, egy nap gondolkodási időt kértem. A feleségem megkérdezte, hogy ki keresett, én pedig elmeséltem neki a beszélgetést. A nejem rám nézett és azt mondta: „A jó Isten áldjon meg, mire vársz? Két zenekarban is játszottál, rengeteg külföldi dalt ismersz, mitől félsz?". Kikapta a kezemből a telefont, felhívta Ádámot, és igent mondott a felkérésére.
Rengeteget segít nekem.
Az összes tévés szereplést, riportot, koncertszervezést ő intézi.
Általában ő irányít?
Inkább azt mondanám, hogy a feleségem az, aki az üzleti döntéseket meghozza. Ő tud úgyis mérlegelni, ahogy én nem. Én inkább a zenével szeretek foglalkozni, és
hajlamos vagyok hirtelen dönteni.
Ez nem annyira jó. Andi mindig megmutatja egy helyzet másik oldalát is. Fantasztikus, hogy ennyire kiegészítjük egymást.
Az interjúnak nincs vége, lapozzon a 2. oldalra!