Ötven éve fedezték fel az élet titkát

1953 áprilisában olyan cikk jelent meg a Nature-ben, amely egycsapásra megváltoztatta a biológia tudományát. Watson és Crick - Wilkins és Franklin kutatásaira alapozva - felvázolta a DNS szerkezetét. Megkezdődött a molekuláris genetika máig tartó aranykora.

Néhány rövid hónapon belül más kutatók - főleg Maurice Wilkins és Rosalind Franklin - fáradságos munkával összegyűjtött, de nem megfelelően analizált eredményeit felhasználva valószínűleg minden idők legnagyobb tudományos felfedezését tették: meghatározták a DNS szerkezetét. Még a fürdőkádból kiugró Arkhimédésznek sem volt nagyobb oka a dicsekvésre, mint Francis Cricknek, amikor 1953. február 28-án az Eagle pubban kijelentette: "Felfedeztük az élet titkát". Watsont azonban kétségek gyötörték; még mindig azon aggódott, hogy valahol hibát követhettek el.

De nem hibáztak. Hirtelen minden világossá vált: a DNS egy kódot tartalmazott, amely kettős hélixének elegáns, összecsavarodott lépcsőjében volt megírva, gyakorlatilag tetszőleges hosszúságban. A kód a betűi közötti kémiai affinitás révén másolta önmagát, s világos előírást tartalmazott a fehérjék elkészítéséhez: egy olyan, egyelőre ismeretlen "kifejezés-gyűjtemény" formájában, amely kapcsolatot teremtett a DNS és a fehérjemolekulák között. A DNS szerkezetének lélegzetelállító szépsége abban rejlett, hogy milyen egyszerűen tett mindent láthatóvá. Amint azt Richard Dawkins megfogalmazta: "Ami valóban forradalmi a Watson és Crick utáni molekuláris biológiában, hogy digitális jellegűvé vált ... a gének kódoló gépezete kísértetiesen hasonlít a komputerek nyelvére".