A világűr Budapestre érkezett

Magyarországra érkezett a Kalandos világűr című utazó kiállítás, amely 2003 óta járja Németország nagyvárosait. A népszerű tárlat tematikus súlypontja az űrutazás története és jövője, az élet a világűrben és a Hold meghódítása.

Mint arról korábban beszámoltunk, A világűr hatása a társadalomra (Impact of space on society) címmel Budapesten rendezték meg a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (International Academy of Astronautics, röviden IAA) első konferenciáját 2005. március 17-19 között. A mintegy 120 fős nemzetközi rendezvényen - neves külföldi és hazai csillagászok, űrkutató szakemberek, művészek és filozófusok - 40 előadáson és 15 poszteren keresztül mutatták be tudományos, technológiai, etikai, kulturális és művészeti oldalról, hogy milyen jelentős hatást gyakorolt az emberiségre a világűr meghódítása.

"Eljutott az emberiség odáig, hogy nem tudna élni, ha nem lennének űreszközök és mesterséges holdak, amelyek elősegítik a telekommunikációt, navigációt, közlekedést, stb." - mondta Almár Iván, az Akadémia oktatási és kulturális bizottságának elnöke, aki egyben a konferencia fő szervezője is volt.

"Az űrtechnológia kibővíti látókörünket, és lehetőséget nyújt távoli égitestek megismerésére. Ugyanakkor bolygónknak számos komoly problémával is szembe kell nézni, például a túlnépesedéssel, az energia- és nyersanyagforrások kimerülésével, környezetszennyezéssel, amelyek megoldásában - s így az emberiség fennmaradásában - az űrtevékenységnek is fontos szerepe van. Megmentheti bolygónkat a pusztulástól" - nyilatkozta az [origo]-nak a konferencia egyik résztvevője, Roger Malina, aki a marseilles-i Asztrofizikai Intézet munkatársa és egyben a Leonardo című művészeti újság főszerkesztője is.

A konferencia alkalmából az IAA és az Európai Űrügynökség (ESA) Az űrtevékenység társadalmi hatásai (The impact of space activities upon society) címmel könyvet jelentetett meg, amely csaknem 100 neves ember - többek között, Kofi Annan ENSZ főtitkár, Jean-Jacques Dordain, az Európai Űrügynökség igazgatója, vagy Arthur C. Clarke író gondolatait tartalmazza arról, hogy mit jelent számára a világűr. A könyv szerzői, Cathy és Peter Swan szerint az űrtevékenység egyik legnyilvánvalóbb hatása társadalmunkra "az egységtudat megjelenése, valamint bolygónk egyediségének és törékenységének felismerése". Az Apollo-8 felvétele például (jobbra) sokak számára az emberiség egységének jelképévé vált, ahogy Földünket a világűrből, a maga egyszerűségében, gyönyörűségében és törékenységében mutatja be.

A konferencia egy másik résztvevője, Gerard Brachet, a Francia Űrügynökség (CNES) egykori vezérigazgatója az [origo]-nak elmondta: "Az űrtevékenység egyik leglátványosabb eredménye, hogy jobban megértjük az Univerzumot, amelyben élünk. Eljuthatunk más bolygókra, távcsöveket telepíthetünk a világűrbe, amelyek új felfedezéseikkel lépésről-lépésre tárják fel a Világegyetem titkait".

Az emberes űrrepülés ugyanakkor az elmúlt évtizedek során kisebb lendülettel folytatódott, mint az Űrkorszak kezdetén. "Mivel az ember több mint 30 éve gyakorlatilag csak földkörüli pályára jutott el és nem indult bolygóközi felfedezőutakra, természetesen erőteljesen csökkent az érdeklődés az emberes űrrepülések iránt. Az átlagember kevésbé tudja, hogy éppen ki jár vagy ki él a világűrben. Az űrturizmus ezen sokat változtathat, de egyelőre még a kezdet kezdetén járunk" - nyilatkozta Almár Iván. Az emberes űrrepülések révén az ember meghódította közvetlen kozmikus környezetét. "Nem csak a földfelszínen, hanem a világűrben is élünk" - foglalta össze tömören a csillagász az elmúlt néhány évtized eredményeit, és ez az űrtevékenység egyik legjelentősebb érdeme.