Három Földre lehet szükségünk 2050-re

Az emberiség történetében példátlan természetpusztításról ad számot a WWF nemzetközi természetvédő szervezet által készített 2006-os Élő Bolygó Jelentés. A jelentés szerint a túlfogyasztás következményeként a gerinces fajok mintegy harmada tűnt el az utolsó három évtizedben, a Föld erőforrásai pedig egyre inkább kimerülőben vannak.

Ökológiai lábnyom és biokapacitás

Ma a világ természetes ökoszisztémái olyan mértékben romlanak, amihez fogható még soha nem volt az emberiség történetében. Az ember természettel szembeni igénye addig a pontig nőtt, ahol a Föld képtelen megküzdeni saját regenerációjáért: forrásai kimerülőben vannak.

A WWF ezt az emberiség ún. ökológiai lábnyomának és a Föld biokapacitásának (eltartóképességének) összehasonlításával mutatja be éves, a bolygó állapotát bemutató jelentésében. Az ökológiai lábnyom a természeti erőforrásokkal szemben támasztott igények nagyságát fejezi ki adott hatékonyság mellett (ugyanazon igények kielégíthetők hatékonyabb, pl. energiatakarékos módon, ekkor a lábnyom kisebb lesz).

Alapfogalmak

Az ökológiai lábnyom fő összetevői egy emberre nézve a következők:

1. Az a terület, amelyen a táplálkozásához szükséges gabona megtermelhető
2. Az általa elfogyasztott hús előállításához szükséges legelő nagysága
3. A fa- és papírfogyasztásának megfelelő nagyságú erdő területe
4. A hal- és rákfogyasztásával arányos tengeri terület
5. A lakásához szükséges földterület
6. Azon erdőterület nagysága, amely az egyéni energiafogyasztásával arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges

A biokapacitás egy adott terület (vagy akár az egész Föld) eltartóképessége - azt mutatja, mennyi erőforrást tud előállítani fenntartható módon az igények kielégítéséhez.

Mind az ökológiai lábnyom, mind a biokapacitás mértékegysége a globális hektár (gha), amely egy olyan hektárnak felel meg, ahol a termelékenység egyenlő a Föld 11,2 milliárd bioproduktív hektárjának átlagos termelékenységével. Ezek alapján egy átlagnál magasabb termelékenységű termőföld egynél több globális hektár; egy hektár az átlagosnál alacsonyabb termelékenységű föld pedig egynél kevesebb globális hektár.

Az ökológiai lábnyom túl is lépheti a biokapacitást. Ilyenkor az igények meghaladják a természeti erőforrások regeneratív képességét. Egy példa: egy olyan termék ökológiai lábnyoma, amelynek előállításához adott idő alatt egy erdőből kétszer annyit kell felhasználni, mint amennyit az erdő regenerálni tud, kétszer akkora, mint az erdő területe. Tehát kétszer akkora erdőre lenne szükség ahhoz, hogy a termék hosszú távú előállítása ne pusztítsa az erdőt.

2050-re három Föld kellene

Legalábbis akkor, ha mindenki úgy akarna élni - hosszú távon -, mint például Észak-Amerika lakosai. Ezt írták le 1995-ben Mathis Wackernagel és William E. Rees Ökológiai lábnyomunk - Az emberi hatás mérséklése a Földön című könyvükben, elsők közt szembesítve bennünket a Föld korlátozott kapacitásával és a túlfogyasztás veszélyeivel. Az emberiség ökológiai lábnyoma 1961 és 2003 közt több mint háromszorosára nőtt, és a 80-as évek során haladta meg a Föld biokapacitását.

Bányászati és mezőgazdasági területek Kazahsztánban (a NASA felvétele)

A WWF 2006-os jelentése szerint jelenleg az emberiség természeti erőforrásokkal szemben támasztott igényei már 25 százalékkal lépik túl a Föld biokapacitását. Vagyis, az emberiség 1 év alatt annyit használ fel a természeti erőforrásokból, amennyi csak 1 év és 3 hónap alatt tud regenerálódni. Másképpen, 1,25 Földre lenne szüksége az emberiségnek, hogy a jelenlegi színvonalon fenntartható módon éljen, az erőforrások rombolása nélkül.

A jelentés szerint, ha a népességnövekedés jelenlegi tendenciája tovább folytatódik, és az emberiség környezetpusztító technológiái sem változnak, akkor 2050-re már 200 százalékos túllépés várható: ez olyan mennyiségű fogyasztást jelent 1 év alatt, amennyit a Föld csak 3 év alatt tud megújítani. Tehát ekkorra már 3 Földre lenne szüksége az emberiségnek. Mindez pedig előbb-utóbb az erőforrások teljes kimerülését hozza magával.

A másik következmény a biodiverzitás csökkenése, vagyis a fajok kipusztulása. Ezt méri a WWF által alkalmazott Élő Bolygó Index, amely világszerte 1300 gerinces faj több mint 3600 populációját követi nyomon 1970 óta. 695 szárazföldi, 344 édesvízi és 274 tengeri faj elemzése alapján kimutatták, hogy 1970 és 2003 közt rendre 31, 28 és 27 százalék, tehát nagyjából a gerinces fajok egyharmada tűnt el.

A jólét ára

A regionális különbségek természetesen óriásiak. A fejlett ipari országok egy átlagos lakójának ökológiai lábnyoma elérheti a 10-15 globális hektárt (gha), míg a legszegényebb országokban ez 1 gha-nál is kisebb.

A legnagyobb lábnyomú (gha/fő), egymilliónál nagyobb lélekszámú országok: Egyesült Arab Emirátusok (11,9 gha), USA (9,6 gha), Finnország (7,6 gha), Kanada (7,6 gha), Kuwait (7,3 gha), Ausztrália (6,6 gha), Észtország (6,5 gha), Svédország (6,1 gha), Új Zéland (5,9 gha), Norvégia (5,8 gha). Kína ma ugyan még csak a 69-edik, de növekedő gazdasága és gyors fejlődése miatt kulcsszerepet fog játszani a fenntarthatóság felé vezető úton. Magyarország jelenleg a 32. helyen áll (5,1 gha).

Az ipari országok lábnyomának nagy részét általában a közlekedés, ezen belül is az egyéni gépkocsihasználat teszi ki. A lábnyom következő fontos tényezője az élelmiszer-ellátás, különösen az importált, csomagolt és feldolgozott élelmiszerek. Az anyagfelhasználás a harmadik faktor, ezen belül lényeges a háztartási és irodai papírfogyasztás.

A fenntartható jövő felé

James Leape, a WWF vezérigazgatója szerint egyértelmű, hogy "gyorsabban fogyasztjuk el a forrásokat, mint ahogy a Föld pótolni tudná őket - ennek következményei megjósolhatók és fatálisak." Leape felhívja a figyelmet arra, is hogy a jövőben nem lesz könnyű olyan változtatásokat eszközölni, amelyek javítják az emberiség életkörülményeit, ugyanakkor csökkentik is a természetre gyakorolt hatását. Mindez azon múlik, hogy ma olyan városok, erőművek és otthonok épülnek-e, amelyek a következő generációkat kártékony túlfogyasztásra ítélik, vagy épp olyanok, amelyek a fenntarthatóbb élet irányába terelik őket. Utóbbit tenné lehetővé például a hulladék újrahasznosítás arányának növelése, vagy a környezetbarát energiaforrások - napenergia, szélenergia, biogáz - és az energiatakarékos készülékek, fényforrások alkalmazása.

Jakabffy Éva