Dél-Skandinávia hegyvidékei - a hét műholdképe

A tavaszi napéjegyenlőség idején az északi területek megvilágítása eléri a közepes szélességekét, azt követően pedig, egészen őszig, nagyobb is annál. A tél nyomai azonban még ott vannak Skandináviában: a félsziget nagy részét hó borítja. A fehér tájak Norvégia déli részén is uralkodóak.

Skandinávia hegyvidékei nem törnek rekord-magasságokba: Norvégia csúcsának, a Glittertindnek 2480 méteres magassága alatta marad a Tátra hegyeinek is. Ennyire északon azonban a hegytetőket nyáron is hó borítja, a Jostedalen és a Hardangervidda gerincein és fennsíkjain számos gleccsert is találhatunk.

A Skandináv-félsziget legjellegzetesebb tájképi elemei a fjordok. A félszigetet hordozó kőzetlemezt a jégkorszak idején felhalmozódott jégtakaró súlya a Föld felső köpenyébe préselte. Tízezer éve, az utolsó jégkorszak végén ez a takaró elolvadt, a korábbi gleccservölgyeket elöntötte a tengervíz. A korábban a jég által lenyomott félsziget ma is emelkedőben van, és a tenger lassan-lassan el fogja hagyni ezeket a helyenként 100 kilométerre a szárazföldre benyúló, mély völgyeket. A jégtakaró széle Dél-Svédországig is elért, kivájva Európa (a szintén jégvájta Ladoga és Onyega után) harmadik legnagyobb tavát, a mi Balatonunknál tízszer vagyobb Vänernt.

Azt, hogy a kép készítésekor mekkora volt a hómezők kiterjedése, hamisszínes felvételen is megtekinthetjük. A havas-jeges területek piros és narancssárga színnel jelennek meg. Látható, hogy csak nyugaton, a Norvég-tenger felett, illetve a légészakabbi hegyek környékén vannak fehér színben megjelenő felhők, a kép egyébként gyakorlatilag felhőtlen.

A TERRA műhold MODIS-rendszerének felvételét március 21-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.

Korábbi műholdképeink

Skandinávia 2007 februárjában	Az északi fok planktonjai
A fjordok augusztusi arca	Virágzik a Norvég- tenger

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)