A világ legnagyobb sivataga, a Szahara és a messze délre elterülő esőerdők között több éghajlati átmeneti övet is találunk. A legjellegzetesebb ezek közül a szavanna, amely az esős évszakban zöldell, máskor kiszárad, és hatalmas állatcsordáknak biztosít élőhelyet. A lenti képünk déli végén zöldellő vidék nem egyenlítői őserdő, hanem szavannavidék.
Az északon, északnyugaton látható sivatag igen jellegzetes: kopár homok- és kőfelszíne a sárgától a világosbarnán át a vörösig tartalmaz színeket, itt fejlettebb szerveződési szintű élőlények csak a ritka oázisokban fordulnak elő.
A szavanna és a sivatag átmenete a Száhel. Ezt a Szahara északi peremén, például Tunéziában is megtaláljuk, délen azonban több ezer kilométer hosszan húzódik a sivatag határán. Elhelyezkedése változó, az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás miatt gyorsan mozog déli irányban. E folyamat sok ember és állat számára jelenti azt, hogy eddigi élőhelyük meddő sivataggá változik.
Szudán nyugati peremvidéke Dárfur, ahol 2004-ben lángolt fel a fegyveres konfliktus. Bár számos közvetítő munkája eredményeképp tűzszünet van érvényben, a fegyveres csetepaték mindennaposak. A híradások a szudáni központi kormány muzulmán csapatai és a helyi vallású törzsek közt említik a konfliktust, de a kiváltó okok közt ott van az elsivatagosodás és az élettér gyors zsugorodása is. A lenti műholdképen azt látjuk, hogy a terület egykor gazdag vízhálózattal bírt, jelenleg azonban gyorsan ölti magára a sivatag színeit.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvétele június 24-én készült (NASA).
Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)