Újabb rendkívüli ősmajomlelet Rudabányán

Újabb rendkívüli jelentőségű lelet, az Anapithecus hernyaki emberszabású majom kétoldali felső állcsontja, mindkét oldalon 6-6 foggal került elő Rudabányán, ahol magyar-kanadai expedíció végez ásatásokat - tájékoztatta Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója, az expedíció társvezetője pénteken az MTI-t.

A még preparálásra és konzerválásra váró lelet azért is jelentős, mert egy 20 évvel ezelőtt ugyanitt megtalált Anapithecus töredékes koponyáját a mostani, eddig ismeretlen csontrészletet tartalmazó lelet alapján lehet majd rekonstruálni.
A főemlősök evolúciójának 10 millió évvel ezelőtti időszakában közel száz ősállat között két ősmajom faj is élt Rudabányán: a Rudapithecus hungaricus, amelyből később, 6-8 millió évvel ezelőtt kialakulhatott az emberfélékhez, illetve a csimpánzhoz és a gorillához vezető leszármazási vonal, valamint a rejtélyes Anapithecus hernyaki.

"Ez egy misztikus állat, nem ismerjük az eredetét, nem tudjuk, hogy honnan jött. Lehet, hogy Afrikából, de az is előfordulhat, hogy Ázsiából vándoroltak Európába, majd valószínűleg kihaltak. Rudabányán ebben az időszakban trópusi-szubtrópusi környezet, a nevezetes bükkábrányi fákkal azonos növényekből álló mocsárciprus erdő volt. Később, 6-7 millió évvel ezelőtt a Földön egy globális környezetátalakulás történt, a trópusi erdők visszaszorultak az Egyenlítő környékére, létrejött a szavanna és a sivatag. A Kárpát-medencéből, mint Európa minden területéről eltűntek az itt élő állatok, és helyükre újabbak vándoroltak, immár emberszabású ősmajmok nélkül. Az emberré válás ezt követően Afrikában folytatódott" - magyarázta Kordos László.

Európában máshonnan is előkerültek már az Anapithecus maradványai, de csupán egy-egy. "Nekünk 70-80 leletünk van, de ehhez fogható még nem volt. Ez teljesebb lelet azáltal, hogy a felső fogsor az állkapocsrésszel együtt került elő. Egy hím állatból származik, ilyenünk sem volt, ugyanis rendszerint különálló fogak kerülnek elő, s így nehéz megkülönböztetni az állat nemét. A hímeknek nagyobb volt a szemfoga, mint a nőstényeké, s általában erősebb testalkatúak voltak, ahogy ez a mai gorillák esetében megfigyelhető" - mondta a kutató.

Az Anapithecus hernyaki fákon élt, s lehetséges, hogy éjszakai életmódot folytatott, legalábbis erre utalnak nagyméretű szemüregei. Táplálékául puha növényi anyagok, gyümölcsök szolgáltak, amit fogazatából lehet megállapítani.

"Nagyon fontos, hogy igen pontosan ismerjük a két ősmajom környezetét, azt, hogy milyen más állatok éltek körülöttük: ez a háromujjú ősló, a masztodon (az őselefánt), a kapafogú őselefánt, négyféle orrszarvú, szarvasfélék, óriásteknős - csupa olyan állat, amely már rég kihalt" - emelte ki Kordos László.

Magyarázata szerint Rudabánya az adott időszakból a világ a leggazdagabb lelőhelye. "Nagyon érdekes, hogy miért maradtak meg ezek a leletek. Egy mindössze tizennyolcszor húszméteres területről van szó, ahol 1971 óta végzünk ásatásokat, s körülbelül a felét sikerült feltárni. Egykor ez egy mély völgy volt, egy szurdokszerű mocsár, ahová a trópusi esők alkalmával a víz lemosta az elhullott állatok tetemeit, s ezek egy helyen megőrződtek. Ezért ilyen gazdag a lelőhely, eddig 250 lelet került elő, köztük egyértelmű világszenzációknak számítók is akadtak" - emelte ki Kordos László.

A rudabányai kutatások július végén fejeződnek be, és David R. Begun torontói professzor, valamint Kordos László az esős idő ellenére is reméli, hogy az újonnan felfedett lelet környékén még újabbakat is találnak.

MTI/www.rudabanya.hu