Intelligens disznók

Az állatvédők és a vegetáriánusok egyik legfőbb érve a sertéshús fogyasztása ellen, hogy a házisertés - a vaddisznó háziasított változata - értelmes, tiszta állat. Értelmi képességei hasonlók a kutyáéihoz vagy meg is haladják azokat. Európai kultúrákban pedig nem szokás a társként, házi kedvencként tartott kutyát megenni, akkor miért bánunk olyan kegyetlenül a kutyához hasonlóan megszelídíthető és tanítható disznókkal?

Régi társai az embernek

A vadon élő sertések (Sus scrofa) körülbelül tízezer évvel ezelőtt csatlakoztak az emberhez. A háziasítás valószínűleg Délkelet-Európában, a Fekete-tenger partvidékén történt. A halásznépek halhulladéka csalogathatta oda a területen népes populációban élő vaddisznókat. A Fekete-tengertől délre, Délnyugat-Anatóliában Cayönüben, illetőleg Kurdisztánban 9 ezer éves sertéscsontok kerültek elő. Közép-Európában az első nyomok csak az időszámításunk előtti 6. és az 5. évezredben jelentek meg.

A házisertést (Sus scrofa domestica) sokan hajlamosak piszkos (az iszlám és a zsidó vallás szerint a disznó tisztátalan állat, ezért tiltja a fogyasztását), buta állatnak tartani. Ha az ólban tartott sertéseket nézzük (a nagyüzemi tenyésztelepekről nem is beszélve), akkor a vályú körül tülekedő, sárban, saját ürülékében fetrengő disznókról nem is nagyon alakulhat ki más kép. Pedig a látszat csal.

A sertések "disznó" viselkedéséről elsősorban az ember tehet. Azzal, hogy kis helyre zsúfolva tart sok állatot, elveszi tőlük a lehetőséget, hogy a természetben megszokott módon viselkedjenek. Márpedig a tágas helyen, nagy kifutóban tartott disznók rendkívül ügyelnek a tisztaságra. Nem végzik a dolgukat az evő- vagy az alvóhelyükön, hanem távolabb vonulnak egy erre a célra kialakított vagy maguk az állatok által "kijelölt" helyen. Az ilyen körülmények között tartott disznók éppen ezért nem is büdösek, mint szerencsétlenebb sorsú társaik. Nem is izzadnak, hiszen a bőrükben nincsenek izzadságmirigyek.

Együttműködő, tanulékony állatok

A sertések értelmi és egyéb képességeivel kapcsolatos legalaposabb vizsgálatokat Kenn Kephart, a Penn State (Pennsylvania Állami Egyetem) állattan professzora és munkatársai végezték. Kephart professzor több mint 20 évet töltött a házisertések tanulmányozásával, a következőkben az ő és társai kutatási eredményeiből emelünk ki példákat.

Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy a házisertések vitathatatlanul intelligens jószágok. Képesek például párban együttműködve addig ügyeskedni óljuk vagy kifutójuk ajtajának kallantyújával, amíg ki nem nyitják. Ha ez sikerül, akkor a mutatványt már bármikor képesek megismételni. A legokosabb disznó még a többiek ólajtaját is kinyithatja, és kiengedheti a társait, meséli Kephart professzor. Előfordult már és bármikor előfordulhat, hogy egy gazda reggel arra érkezik a telepére, hogy disznai megszöktek.

Idomított malac

A disznók rendkívül tanulékonyak, számtalan dologra beidomíthatók. E feladatok végrehajtásának jó részét ugyan más állatok is képesek elsajátítani, de az egyes állatok képességei korlátozottabbak, mint a disznókéi, azaz egy-egy állat önmagában kevesebb feladat betanulására képes, mint egy sertés. Néhány ilyen feladat a disznók ösztönös viselkedésmódjából következik. Az emberek régóta használnak például idomított sertéseket - különösen Franciaországban -, hogy kiszagolják a föld alatt rejtőző kincset, a szarvasgombát. A szarvasgomba a tölgyfa gyökerei között él, és az értékesebb fajtáinak kilójáért akár több ezer dollárt is megadnak az ínyencek.

Disznó és videójáték

Más viselkedések azt szemléltetik, hogy a disznók új viselkedésformákat is képesek megtanulni. Stanley Curtis 1996 és 1998 között végzett kísérleteket sertésekkel a Pennsylvania Állami Egyetemen. Könnyedén be tudták tanítani az állatokat arra, hogy érzékeny orrukkal és egy módosított botkormány segítségével egy kurzort mozgassanak a számítógép képernyőjén. A disznók különböző jutalomfalatokat (csokidrazsét, kekszet) kaptak, ha egy adott célra irányították a kurzort. Curtis ezután nehezítette a feladatot. Curtis unokája több rajzot készített, az idomított sertéseknek először egyetlen rajzot mutattak, majd pár másodperccel később ugyanezt a rajzot mutatták az állatoknak egy másik rajz társaságában. A disznóknak a botkormány és a kurzor segítségével ki kellett választaniuk a korábban látott rajzot. A sertések megdöbbentően gyorsan, 5-10 próbálkozás után megtanulták helyesen megoldani a feladatot. Ilyen gyors tanulásra a csimpánzok képesek - mondja Curtis.

Tényleg okosabbak a disznók, mint a kutyák?

A sertések és a kutyák egyaránt meglehetősen értelmesek, mondja Brenda Coe, a kutyák viselkedésének jó ismerője és oktatója, Curtis munkatársa. Az "intelligenciát" állatok esetében azonban meglehetősen nehéz definiálni. A szakemberek többsége állati intelligencián azt a képességet érti, hogy a vizsgált állat mennyire tudja elsajátítani és végrehajtani azokat a feladatokat, amelyeket az ember tanít neki. Nem létezik olyan, hogy állati IQ vagy az állati intelligencia valamilyen hasonló standard mércéje, amely lehetővé tenné a közvetlen összehasonlítást. Két disznó vagy két kutya teljesítményét össze tudjuk hasonlítani egymással, de egyik fajt a másikkal nem, mutat rá Coe. Éppen ezért nehéz lenne eldönteni, hogy a disznó vagy a kutya intelligensebb állat.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a disznók és a kutyák egyaránt jól teljesítenek a különböző feladatokban, motivációjuktól és erejüktől függően. A sertések számára az ennivaló a fő motiváció, a kutyáknál viszont a hűség és a megfelelni akarás az elsődleges ösztönző erő.

A sertések is lehetnek hűségesek, de nem olyan mértékig, mint a kutyák, ért egyet Kephart is az előbbiekkel. A kutyák tényleg örömet akarnak okozni azoknak az embereknek, akikkel együtt dolgoznak, a disznók gondolkodásmódja ennél sokkal függetlenebb. A két állatnak eltérőek a fizikai adottságai is. A disznók általában rövidlátók, elsősorban a szaglásukra és a hallásukra támaszkodnak. A kutyáknak szintén jó a szimatuk, de jobban kihasználják a látásukat. A disznókat a feladatok teljesítésében egy további fizikai korlát is hátráltatja: kevésbé ügyesen kezelik a tárgyakat szájukkal, míg a kutyák könnyen kapnak a szájukba bármit.

Összegezve, bizonyos feladatokat a kutya tanul meg gyorsabban, míg másokat a disznó - attól függ, melyiknek mi "testhezállóbb".

Disznót házi kedvencnek?

Ha a leírtak után arra gondolnánk, milyen jó lenne otthonra egy "házidisznó", azért kétszer is gondoljuk meg a dolgot. A disznók ugyanis - éppen intelligenciájuk miatt - rendkívül kíváncsiak, fölfedező útjaikon rengeteg kárt okozhatnak. Ráadásul nagy a helyigényük. A vágásra tenyésztett sertéseket nagyjából 125 kilogrammosan adják le, de a disznók tömege elérheti a 300-350 kilogrammot is. Noha sokan tartanak a házuknál kedvtelésből vietnámi csüngőhasú disznót (például az ismert színésznek, George Clooney-nak is volt ilyen kedvence), ezek a kisebb termetű disznók néha igen agresszívak lehetnek. "Nem hiszem, hogy egy disznó mindenkinek jó hobbiállat lehetne" - figyelmeztet Brenda Coe. "Talán túl okosak ehhez."

Sertés mint szervdonor?

A szervátültetések egyik legfőbb akadálya a kevés donorszerv. Sertésből viszont annyi szervet lehetne kivenni, amennyi csak szükséges. A sertések azért használhatók emberi transzplantációhoz, mert az ember és a sertés sejtjei között sok a hasonlóság, ezt már a szívbillentyű-beültetések is bizonyították. Ráadásul az átültethető sertésszervek (máj, vese) mérete is megfelelő lenne. Teljes sertésszervek emberbe átültetésére (ún. xenotranszplantációra) azonban eddig még nem került sor. Ennek legfőbb oka, hogy még nem sikerült megoldani a sertésszervek kilökődésének problémáját.

Brit kutatók azonban már "készítettek" genetikailag módosított sertéseket azzal a céllal, hogy szerveiket emberi szervátültetésekre használják fel. 2001-ben a világ elso klónozott bárányát, Dollyt 1997-ben "megalkotó" edinburgh-i PPL Therapeutics tudósai öt malac egyetlen génjét "iktatták ki" annak érdekében, hogy az emberi szervezet ne lökje ki az állatok szerveit, ha emberi szerv pótlására használják azokat. A kutatások azóta előrehaladtak, és Lord Robert Winston, a londoni Imperial College professzora, valamint munkatársa, Carol Readhead, a pasadenai Californiai Műszaki Egyetem kutatója jelentős előrehaladásról számolt be 2008 végén. Lord Winston szerint az első átültethető sertésszerv minden valószínűség szerint vese lesz. Az első kísérleti átültetéseket három éven belül megkezdhetik, és 2018-ra akár már rutinszerűen alkalmazhatják az orvosi gyakorlatban. Az ellenzők többek közt attól tartanak, hogy a sertésszervekkel különféle állati kórokozók is átkerülhetnek az emberekbe, de az eddigi vizsgálatok ezt cáfolták.