Ahhoz, hogy a repülés képességével bíró állatok urai legyenek mozgásuknak, a repülés különböző fázisaiban, például a felszállás, földet érés, fordulás közben sajátos manőverekre van szükségük. Tyson Hedrick és az Észak-Karolinai Egyetemen dolgozó kollégái repülő állatok kis sebességű, levegőben végrehajtott fordulatait tanulmányozták.
Az állatok mozgását részleteiben nyomon követve arra a következtetésre jutottak, hogy a levegőben történő lassú fordulatok a szárnycsapások által keltett forgatónyomaték segítségével valósulnak meg. Ez alapvetően annyit jelent, hogy a levegőben való megforduláskor a szárnycsapások sebessége átmenetileg nő, miközben az egyik szárny lefelé irányul, a másik pedig felfelé. Az így keletkező koordinált instabilitásnak köszönhetően képes az állat viszonylag lassan megfordulni a levegőben.
Dohányszender fordulása (forrás: Science/AAAS)
A kutatók a kapott információk alapján elkészítették a repülési mechanizmus modelljét négy rovarfajra, két madárfajra, illetve egy denevérre vonatkozóan, majd összehasonlították a modellt az állatok valós repüléséről készített videókkal.
A megfigyelésekből kiderült, hogy a hasonló formájú, hasonló aerodinamikai adottságokkal rendelkező állatok hasonló manővereket alkalmaznak a levegőben, legalábbis a szárnycsapásokat illetően. Tehát például egy muslica és egy kolibri hasonló mennyiségű szárnycsapással hajt végre egy fordulási manővert. Mi több, ahogy az állat gyorsabban ver a szárnyával, manőverezési képessége és egyensúlya, stabilitása egyaránt növekszik - e két utóbbiról mindezidáig azt tartották, hogy egymás ellen ható tényezők - állítja Tyson Hedrick a Science-ben közzétett beszámolójában.