Godzilla elbukott a tudományos vizsgálatokon

A biológusok és a paleontológusok is szeretik a Godzilla filmeket, de nem a szakmai megalapozottságuk miatt. Ezért talán meglepő, de annál tanulságosabb áttekinteni, hogy komoly szakemberek milyen félig komoly tanulmányokat végeztek (és néha publikáltak is) Godzillával kapcsolatban.

Godzilla a filmtörténet egyik klasszikusa, 1954-es megjelenése óta több mint húsz filmben szerepelt. A dinoszauruszok megdöbbentően nagyméretű, késői túlélője (egyesek szerint a valóságban nem létező Godzillasaurus nemzetség képviselője) a folyamatos radioaktív sugárzás miatti mutációk révén alakult ki. Érzéketlen a többi gigantikus szörnnyel szemben, de ellenáll a robotoknak, a tüzérségnek, a lézerfegyvereknek, a forró lávafolyásnak és a tűznek is.

Az állat 100 méter körüli magasságához a különböző filmekben 20 000-60 000 tonnás tömeg párosul. Ekkora súllyal nehéz futkározni és mászkálni, de problémás lehet már az egy helyben állás is. Michael Dexter biológus az Ape Culture oldalon részletesen elemezte a vérnyomással, keringéssel és fiziológiával kapcsolatos problémákat. Értékelése szerint Godzilla az általunk ismert fizikai és biológiai törvényszerűségek alapján darabokra esne szét, belső szervei elzselésednének, és nagyon hamar szétrobbanna a termelődő belső hőtől.

Két ismert paleontológus is kommentálta Godzilla egyes fizikai tulajdonságait. Jim Farlow, az Indiana Egyetem paleobiológusa egy levelezőlistán azon kesergett, hogy szeretne másolatot készíteni Godzilla (New York-i taxinál hosszabb) lábnyomáról a kiterjedt madár és dinoszaurusz lábnyom gyűjteménye számára. Sajnálatos módon azonban az egyetem és a National Science Foundation által is támogatott projektjének szűkös költségvetése, valamint a szükséges gipsz és a szilikongumi hatalmas mennyisége ezt nem teszi lehetővé. Mike Taylor, a Sauropodák szakértője azt vizsgálta, hogy a végtagcsontok közötti porcréteg mennyi súlyt tud elnyelni, és a csoport különböző tagjainak mekkora porckorongra volt szüksége. Godzilla adatait is betáplálva az adatbázisába azt kapta, hogy nincs olyan vastag porc, amely elbírná Godzilla súlyát. Ezt az adatot is felhasználta egy 2005-ös konferencia előadásán, melyben azt boncolgatta, hogy vajon mi a felső határa a szárazföldi állatok tömegének.

Per Christiansen zoológus jól ismert a dinoszauruszok, az ormányosok, a macskafélék és egyéb Tetrapodák matematikai méretezésével és modellezésével kapcsolatos munkája révén. A Mathematical Geology folyóiratban 2000-ben publikált egy cikket Godzilla mozgási képességéről, biomechanikájáról és fiziológiájáról. Megállapította, hogy az 1998-as TriStar film Godzillája biológiai szempontból sokkal kevésbé realisztikus, mint a korábbiak voltak. Az 1998-as változat készítői számos biomechanikai szabályt figyelmen kívül hagytak, így teremtményük biológiai szempontból eléggé valószínűtlen. A testtartása és a meghajlított hátsó végtagja révén viszont úgy néz ki, mint egy szuperméretű Theropoda dinoszaurusz.

Az 1998-as film Godzillája biológiai szempontból meglehetősen valószerűtlen

Godzilla fejlődéstörténeti rokonságával is több kutató foglalkozott. Yamane japán paleontológus kimutatta, hogy az eredeti 1954-es példány egyértelműen dinoszaurusz volt. A páncélos ankylosauriákkal (nagy testű, növényevő dinoszauruszok) foglalkozó Ken Carpenter még ennél is tovább ment, és a theropodák közé sorolta Godzillát. Egyes morfológiai részletek alapján még azt is megkockáztatta, hogy egy óriási neoceratosauriáról van szó, amely a ceratosauriákkal és az abelisauriákkal áll rokonságban.

Néhány japán honlapon részletesen elemzik Godzilla biológiai jellemzőit. Nyilvánvaló intelligenciáját figyelembe véve meglepően kicsi az agya. A tüdeje ugyanakkor hatalmas, ami nagy mennyiségű gáz tárolását teszi lehetővé, és magyarázattal szolgálhat Godzilla hosszú ideig tartó víz alatti úszására. Csontvázát illetően is megfigyelhetünk furcsa jellegzetességeket, mint például a mellkasi bordák és a szegycsont közötti kapcsolat hiányát vagy az emlősszerű térdkalácsot. Óriási lábizmai egyértelműen a hatalmas súly megtartását szolgálják. Egyes elképzelések szerint a hasi régióban figyelhető meg egy uránt tartalmazó zsákocska, mások pedig úgy gondolják, hogy Godzilla a drasztikusan módosult gyomra révén állítja elő a radioaktivitást. Plazmamirigye folyamatosan termeli a radioaktív részecskéket, amelyek energiaforrásként is szolgálnak. Így Godzillának nincs szüksége táplálékra sem, ami nem hátrány, amikor egy 24 000 tonnás testet kellene ellátni elegendő élelmiszerrel. Ugyanakkor azonban még ma is nagyon sok megválaszolatlan kérdés van Godzilla biológiáját illetően, melyet eddig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Ilyen például a sejtszerkezete és a példátlan regenerálódó képessége.

A tudományos igényű, szinte mindenre kiterjedő tanulmányok alapján összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Godzilla filmek alkotói tudományos fantasztikus alkotásokat akartak létrehozni, de ez igencsak felemásra sikerült. Teremtményük fantasztikus ugyan, de a tudományos alaposságot és igényességet sikerült nagy ívben elkerülniük.

Az összeállítás Darren Naish, kréta időszaki dinoszauruszokkal és repülő őshüllőkkel foglalkozó brit paleontológus írása alapján készült.