Nem ezt tanultuk földrajzból: az ember hatását mutatja az új világtérkép

Egyre jobban fogy az érintetlen területek száma a Földön, az ember környezetformáló tevékenysége már szinte mindenütt érzékelhető. Ezeket figyelembe véve állították össze a kutatók azt az új szemléletű világtérképet, amely a szárazföldeket az emberi hatások jellege alapján osztja fel.

Az ember vitathatatlanul a legnagyobb környezetformáló tényező, a gyorsan növekedő népességnek pedig helyre és táplálékra van szüksége. Az erdők kiirtásával fajok sokasága tűnik el véglegesen, s helyükön termőföldek létesülnek. Közelmúltban elvégzett vizsgálatok alapján bolygónk szárazföldjeinek háromnegyedén kimutatható az emberi aktivitás, a fennmaradó résznek csupán 20 százaléka természetes, háborítatlan erdő, és több mint 36 százaléka pusztaság.

Földünk kontinenseit a biogeográfusok (az élőlények elterjedésével foglalkozó kutatók) az éghajlati, geológiai és növényzeti adottságok alapján 9 zónára osztják fel, ezeket hívjuk szárazföldi biomoknak. Ezt a fajta felosztást már nagyon régóta használják a biológiában (ezzel találkozunk a földrajz- és biológiatankönyvekben is), ám újabb nézetek szerint indokolt lenne egy másik rendszer bevezetése is.

A biomok ugyanis nem veszik figyelembe az emberi hatásokat, miközben bolygónkon lassan már alig van olyan terület, ahol valamilyen formában ne lenne jelen az ember. Ezzel a céllal készítette el egy amerikai és egy kanadai kutató az antropogén biomok vagy más néven anthromok térképét, amely a városiasodás mellett a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási hatásokat is figyelembe veszi.

Erle C. Ellis és Navin Ramankutty felmérései alapján ma tíz emberből nyolc városokban vagy falvakban él, ugyanakkor ezek a Föld jégmentes területeinek mindössze 7 százalékát jelentik. A leggyakoribb településforma a térképen rózsaszín és kék színekkel jelölt mezőgazdasági jellegű falu, a szerzők vizsgálatai szerint a népesség 40 százaléka ilyen településeken él.

A legnagyobb kiterjedésűek a narancsos színnel jelölt legelők, melyek közel egyharmadát fedik le a jégmentes területeknek. Ezek jellemzően olyan részek, amiket kevesen laknak, és ahol nincsenek megfelelő szántóföldek. Szintén hatalmas területet fednek le a termőföldek, amelyek zöldes árnyalatban láthatóak a térképen.

A térkép nagyobb méretben

Szárazföldi biomok:

Trópusi
1. Trópusi esőerdő, 2. Füves társulások, 3. Sivatagok, 4. Bozótos
Mérsékelt övi
5. Mérsékelt övi lomberdők, 6. Mérsékelt övi füves területek
Hideg égövi
7. Tajga, 8. Tundra, 9. Sarkvidék

Anthromok:

Települések
1. Város, 2. Sűrűn lakott települések, 3. Rizstermesztő falvak, 4. Öntözéses falvak, 5. Termőföld és pásztorfalu
6. Pásztorfalvak, 7. Csapadékos mezőgazdasági falu, 8. Csapadékos mozaik falu
Termőföldek
9. Lakott, öntözött termőföld, 10. Lakott, csapadékos mozaikos termőföld, 11. Ritkán lakott, öntözött termőföld
12. Ritkán lakott, csapadékos termőföld, 13. Lakatlan termőföld
Legelő
14. Lakott legelő, 15. Ritkán lakott legelő, 16. Lakatlan legelő
Erdők
17. Ritkán lakott erdő, 18. Lakatlan erdő
Vad, lakatlan területek
19. Természetes erdő, 20. Ritkás erdő, 21. Csupasz vagy jégborította terület

A legritkábban lakott területek azok az erdők, ahol mérsékelt mezőgazdaság is folyik, itt ugyanis egy négyzetkilométerre mindössze 1,6 lakos jut. A fennmaradó lakatlan területek, mint Kanada és Szibéria fenyvesei, valamint Dél-Amerika sűrű esőerdői és a sivatagok még viszonylag mentesek az emberi behatásoktól, ám az emberiség jelenlegi terjeszkedése mellett kérdéses, hogy meddig maradnak valóban háborítatlanok.

Dr. Hornung Erzsébet ökológus, a Szent István Egyetem Biológiai Intézetének vezetője az [origo]-nak elmondta, hogy az új felosztás paradigmaváltást jelent az életföldrajz (biogeográfia) tudományában. "A klasszikus biomokat, mint globális skálájú ökológiai egységeket, a legmagasabb közösségi szerveződési szintekként kezeljük. Ebbe az egységbe az élővilág mellett az élettelen környezeti tényezők is beletartoznak, mint a geológiai adottságok, a talaj, a klíma összetevői. Fő jellemzőikként a növényzetet említhetjük, lásd például az esőerdőket, szavannákat, sivatagokat. Az eredeti definíció és az elnevezés 1939-ből származik, Clements és Shelford munkásságához kapcsolódik. A klasszikus biom felosztásban az ember jelenléte, hatása és annak eredménye nem játszik jelentős szerepet. A jelen megközelítés, az emberi természet-átalakító hatás figyelembe vétele és annak jellege alapján történő felosztás, csoportosítás merőben újszerű. Ugyanakkor kiemelten aktuális akkor, amikor az urbanizáció, globalizáció, a fajok széthurcolása, invazívvá válása, illetve a globális klímaváltozás hatásait nap mint nap érzékelhetjük" - mondta.

Néhány anthrom főbb jellemzői

Városok: A legsűrűbben lakott régiók. Emberi építmények jellemzik, jelentős mezőgazdasági tevékenység nem folyik, a természetes növényzet minimális. Az éghajlati hatások kevésbé meghatározóak. Lakosok száma: 1,87 milliárd (29%)

Rizstermesztő falvak: Viszonylag sűrűn lakott, rizstermesztéssel foglalkozó falvak. A hőmérséklet széles határok között változik. A sok csapadék ellenére a rizstermesztés miatt a földeket jelentős mértékben öntözik. Lakosok száma: 570 millió (8,9%)

Csapadékos mezőgazdasági falu: Dél-Ázsiára jellemző, az évszakos csapadék által meghatározott mezőgazdasági terület. Lakosok száma: 570 millió (8,9%)

Lakott, csapadékos mozaikos termőföld: Szántóföldek, erdők, legelők, lakott területek keveréke. A csapadékmennyiség miatt öntözésre nincs szükség. Az elsődleges növényi produkció 21,6 százaléka innen származik. Lakosok száma: 610 millió (9,6%)

Lakott erdő: Hatalmas kiterjedésű erdők változatos éghajlati körülmények között, Szibériától Közép-Afrikáig. Jelentős a szén-dioxid megkötő képesség. Az emberi beavatkozások ellenére is nagyon változatos élővilág jellemzi. Lakosok száma: 40 millió (0,6%)

Földművelés New Yorkban

A szakember hozzátette, hogy a két felosztás nem mond ellent egymásnak, az antropogén biomok rendszere beágyazódik a klasszikus egységek mátrixába, attól elválaszthatatlanul kell kezelni. "Mindenképpen ki kell mondjuk, hogy napjainkban nem hagyható figyelmen kívül az ember természetátalakító hatásának globális méretű erősödése, ezért az új felosztásnak mindenképpen helye és szerepe kell legyen a Föld élő rendszeréről alkotott szemléletünk formálásában"- mondta Hornung Erzsébet.

Új térkép bolygónk szárazföldjeiről

Az USA geológiai szolgálata (USGS) és a NASA, a 2004. és 2007. között készített Landsat műholdképekből új, a korábbiaknál jobb globális térképet állított össze a szárazföldekről. Az összesen 9500 felvételből készített hatalmas mozaikon 30 centiméteres részletek is elkülöníthetők.

Bár a most közölt hatalmas térkép kifejezetten esztétikus és látványos, fő feladata a gyakorlati kutatómunka segítése: a globális felmelegedéssel és éghajlatváltozással kapcsolatos felszíni következményeinek elemzéséhez és modellezéséhez nyújt pontos hátteret, lefedve egész bolygónkat.

Teherán képe 2009. július 19-én. A zöld szín növényzetet, a szürke lakott területet, a sárgásbarna pedig kopár földfelszíneket jelez a felvételen

Az első Landsat műhold 1972-ben startolt, amelyet az évek során hat társa követett. A térképhez szükséges képek egy része már régóta rendelkezésre állt, azonban részben azok nagy mérete miatt (egyetlen fotó több száz megabyte) csak napjaink számítástechnikai kapacitásával készülhetett el a térkép. Fontos tényező még, hogy a kérdéses műholdképek a rendszer üzemeltetésének 2000-es befejezését követően tavaly lettek ingyenesek. Mindezek felett a képek torzításmentes illesztéséhez a földfelszíni kontrollpontok mellett az Endeavour űrrepülőgép 2002-es radaros domborzati felmérése is elengedhetetlen volt.

A Mount St. Helens kitörése előtt (1975. július 22., balra) és után (2005. július 21., jobbra) Landsat felvételeken