Bajuszhosszal nyerték az ebek a kutya-macska párviadalt

A főleg népszerű tudománnyal foglalkozó New Scientist szerkesztői nemrég elérkezettnek látták az időt, hogy összeeresszék a kutyákat a macskákkal, méghozzá a jelenleg rendelkezésünkre álló tudományos közlemények alapján. A verseny a kutyák győzelmével zárult, de akár fordítva is történhetett volna, ha a macskák is hajlandóak lennének elvégezni a viselkedéskutatók tesztjeit.

Ha nem számítjuk azokat a háztartásokat, ahol a kutya mellett macska is van, akkor jellemzően két csoportra oszlanak az állattartók. A "kutyás" és a "macskás" emberek egyaránt meg vannak győződve róla, hogy az ő kedvencük a legokosabb, de vajon mit mond a tudomány? Egy évtizede még kevés olyan bizonyíték volt, amellyel összemérhettük volna a négylábúak teljesítményét, mára azonban megváltozott a helyzet: több olyan publikáció is napvilágot látott, amelyben alaposabban is megvizsgálták az állatok különféle tulajdonságait.

Bár az érzelmi jellegű kérdésekben gyakran nem sokat érnek a tudományos érvek, az állatok néhány tulajdonsága kiválóan alkalmas arra, hogy összehasonlítsuk a két fajt. Az értelmi képességek, a problémamegoldás, a kezelhetőség és az állatok együttműködési hajlandósága mind olyan jellemzők, amelyeket az állati viselkedést kutató szakemberek több vagy kevesebb sikerrel, de megpróbáltak tanulmányozni. A kutyák ebből a szempontból jóval előnyösebb helyzetben vannak, hiszen könnyebben lehet őket laboratóriumi körülmények között vizsgálni. A gazdának a legtöbbször nem kell mást tennie, mint bevinni kedvencét a kutatókhoz, akik elvégzik az adott kísérletsorozatot. A macskákkal egészen más a helyzet: ők a kutyákkal szemben sokkal engedetlenebbek, és gyakran egyáltalán nem hajlandóak arra, hogy végrehajtsák a kísérletvezető utasításait.

A nehézségek ellenére a macskákkal is számos olyan kutatás zajlott az utóbbi időkben, amelyek a korábbiaknál pontosabb képet adnak az állatok különféle képességeiről. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének munkatársai például úgy hidalták át a macskák vizsgálatával kapcsolatos nehézségeket, hogy ők maguk mentek ki az állatokhoz. A macskák saját, megszokott környezetükben jobban vizsgálhatóak, így kellő mennyiségű használható adatot sikerült gyűjteni ahhoz, hogy el lehessen végezni a két faj összehasonlítását - egy bizonyos szempontból legalábbis.

"A macskákkal pokolian nehéz együtt dolgozni"

A kutyák és az emberek, illetve a macskák és az emberek közti interakciókat korábban egyetlen kutatócsoport sem vetette össze közvetlenül. Az első ilyen irányú vizsgálatot Miklósi Ádám és kollégái végezték 2005-ben. Az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóiratában, a Journal of Comparative Psychology című lapban megjelentett tanulmány arra a kérdésre kereste a választ, hogy a kutyák vagy a macskák jobbak-e az emberrel történő vizuális kommunikációban.

Az első vizsgálatsorozatban az állatoknak az alapján kellett megtalálniuk az eltérő távolságokban elrejtett táplálékot, hogy gazdáik hova mutatnak a kezükkel. A feladatot mind a kutyák, mind a macskák sikerrel vették, és az állatok teljesítményében nem lehetett statisztikailag is jelentős eltérést kimutatni. A második kísérletben viszont már hozzáférhetetlenné tették az elrejtett táplálékot, így az állatoknak gazdáiktól kellett segítséget kérniük, ha meg akarták szerezni a falatokat. A kutatók azt vizsgálták, hogy az állatok milyen gyorsan mutattak bizonyos viselkedésformákat, és kinek az irányában: ilyen volt például a gazdával vagy a kísérletvezetővel váltott szemkontaktus. Kiderült, hogy a macskák ebben gyengébben teljesítenek, a kutyák viszont hatékonyan képesek segítséget kérni gazdáiktól a vele váltott pillantásokon keresztül is.

"A macskák a kutyákhoz képest sokkal nehezebben fogadják el a kutatók jelenlétét, így az első és legnehezebb feladat az volt, hogy egyáltalán rávegyük őket a teszt végrehajtására. A kutyák általában szívesen részt vesznek a különféle feladatokban, a macskáknál viszont még a saját otthonukban vizsgálva is előfordul, hogy egyszerűen elfutnak, vagy nem érdekli őket a teszt. Szerencsére a macskákról is sikerült elegendő adatot gyűjtenünk ahhoz, hogy publikálhatóak legyenek az eredmények. Eszerint a macskák kognitív képességei - az értelmi és a problémamegoldó képességek - hasonlóak a kutyákéhoz, egy nagy különbséggel: a macskák nem annyira szolgálatkészek, így néha ördögien nehéz a velük való munka. Abban mindenesetre megegyezik a két állatfaj, hogy egyformán jól megtalálják az elrejtett táplálékot akkor, ha gazdájuk kinyújtott kézzel mutatja annak helyét" - mondta az [origo]-nak Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszékének vezetője.

Négylábúak versenye: kutyák a macskák ellen

Kate Douglas, a New Scientist szerkesztője is Miklósiék kísérletére hivatkozik abban a figyelemre méltó összehasonlításban, amelyben tizenegy tulajdonság alapján vetette össze a kutyákat a macskákkal. Douglas a relatív agyméret, a háziasítás feltételezett időpontja, a kötődés, a népszerűség, az értelmi képességek és a problémamegoldás mellett az együttműködési hajlandóságot és a használhatóságot vette alapul, és minden esetben pontozta azt az állatot, amelyik "jobbnak" bizonyult. Ezt persze gyakran mindössze egyetlen tulajdonság döntötte el, hiszen a két állat képességei sok mindenben igen hasonlóak, és nem is lehet mindig igazságos döntést hozni. A versenyben szerepeltek még a hangadási képességek, az érzékszervek élessége, sőt még az állatok ökológiai lábnyomai is.

Ha az állatok agyméretét nézzük, máris a macskák vezetnek. Bár a kutyák agya nehezebb, a testméretük is nagyobb: ha az agytömeget a test tömegéhez viszonyítva vizsgáljuk, a verseny egy hajszállal a macskák javára dől el. Az információfeldolgozó képességet azonban az agyméretnél sokkal jobban jellemzi az agykéregben található idegsejtek száma. Ebben már egyértelműen a macskák vezetnek: míg egy macskának 300 millió kérgi idegsejtje van, addig egy kutyának csak 160 millió.

A New Scientist videójába a magyar etológusok kutyás vizsgálatai is bekerültek

Nézzük a kognitív képességeket! A kísérletek alapján úgy tűnik, hogy bár a két állat hasonló tanulási és problémamegoldó képességekkel jellemezhető, a kutyák sokkal inkább képesek a gazdáikkal való kooperációra, mint a macskák (erre utal Miklósiék vizsgálati eredménye is az elrejtett étellel). "A kutyák jobb együttműködésének oka egyértelműen a szociális viselkedés evolúciójában keresendő. Az emberi közelség belépésével számos új elem jelentkezett a kutyák viselkedési repertoárjában: rendkívül érdekes vizsgálati téma, hogy a háziasított állatfajok viselkedése mekkora mértékben módosult az ember hatására, de itt is a kutyát a legegyszerűbb vizsgálni. Náluk egy igen összetett, segítő jellegű kapcsolat alakult ki az emberrel, ami sokkal kisebb mértékben jellemző a macskákra vagy akár a lovakra. A háziasított állatok közül egyértelműen a kutyák viselkedése módosult a leginkább, és még a macskáknál sem jött létre ennyire intenzív kapcsolat az emberrel" - mondta Miklósi.

Ez a fajta különbség az emberhez való kötődésben is tetten érhető. A kutyáknál ez leginkább arra a kötelékre hasonlít, ami a szülők és kisgyermekeik között alakul ki. A kötődés az úgynevezett "idegen helyzet" teszttel vizsgálható, amelyben a kutyák emberi csecsemőkhöz hasonló viselkedést mutatnak. (Az idegen helyzet tesztről bővebben lásd az Etológia Tanszék egyik munkatársának, Gácsi Mártának a cikkét: A kutya mint az emberi kötődési viselkedés modellje?)

Különböznek-e a macskák? Miklósi Ádám és kollégái ezt is meg szerették volna vizsgálni, a kísérlet azonban meghiúsult, a laboratóriumi körülmények ugyanis láthatóan frusztrálták a cicákat. "A macskákra nem igazán jellemző, hogy elhagynák a saját területüket, míg a kutyákat mindez kevésbé zavarja. Ez érthető, hiszen a kutyákat naponta többször sétáltatják, így van módjuk hozzászokni az idegenek jelenlétéhez. A macskák ezzel szemben általában csak a saját területüket járják be nap mint nap, így nem örülnek, ha ismeretlen helyre viszik őket. Mindamellett feltételezhető, hogy a macskák is hasonló módon kötődnek a gazdáikhoz, mint a kutyák. Bár az idegen helyzet tesztet végül nem sikerült elvégeznünk velük, egy idegen laborban feltételezhetően a cicák is a gazdájukat választanák a stresszhelyzet enyhítésére. Itt még mindig a gazdi lesz a leginkább ismerős a számukra" - mondta Miklósi.

A macskák manipulatív trükkje

A kutyák együttműködőbbek és szorosabban kötődnek, a macskák viszont egy speciális trükkel veszik rá gazdájukat, hogy elérjék, amit szeretnének. Egy nemrég elvégzett kísérlet kimutatta, hogy a cicák egy magas frekvenciájú nyávogást képesek az elégedett dorombolásba építeni, amivel számunkra észrevétlenül képesek manipulálni minket. (Részletesebben lásd korábbi írásunkat: Nyávog és manipulál)

Hangadásban (más néven vokalizációban) ezzel a macskákhoz került a pont, de hozzá kell tennünk, hogy a kutyák vokális repertoárja is tartogat még ismeretlen elemeket, amelyről bővebben olvashat a magyar etológusok kutyaugatásos vizsgálatairól szóló cikkünkben. Az érzékszervek élességében szintén a macskák kerültek ki nyertesként, problémamegoldásban, kezelhetőségben és használhatóságban viszont ismét a kutyák voltak a jobbak. Szintén hozzájuk kerül a pont, ha a háziasítás (domesztikáció) időpontjáról van szó. A kutya feltételezhetően régebb óta él az emberrel szoros közelségben, mint a macska, bár a háziasítás pontos időpontja egyik esetben sem eldöntött. Egy 2007-es DNS vizsgálat alapján ugyan a házimacskák ősei már nagyjából 100 ezer évvel ezelőtt megjelenhettek mellettünk a közel-keleti termékeny félhold területén, a domesztikációra vonatkozó legrégebbi tárgyi bizonyíték viszont csak 9500 éves - írja a New Scientist. A kutyák ezzel szemben becslések szerint 15-40 ezer évvel ezelőtt szegődtek az ember mellé.

Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszékének vezetője. A kutató nemrég könyvet is írt a kutyák viselkedéséről

Népszerűségben ismét a macskák vezetnek (204 millió házikedvenc cica és 173 millió kutya világszerte), csakhogy mostanra már két pontos hátrányba kerültek a kutyákkal szemben. Az állás hat-négy, és a verseny ezzel el is dőlt. A macskák már csak egy pontot tudtak szerezni, méghozzá az ökológiai lábnyom összehasonlításában, amelyben viszont épp a kisebb szám bizonyul nyerőnek. A mancsnyom - amivel az emberekhez hasonlóan mérhető a háziállat környezetre gyakorolt hatása - egy közepes méretű kutya esetében évente 0,84 hektár, egy kisebb kutyusnál pedig 0,15 hektár. (Az ökológiai lábnyom azt fejezi ki, hogy mekkora földterületre van szükség az állat eltartásához, kiszámításának módszere elolvasható az OzoneNetwork oldalán.) Egy átlagos macska ökológiai lábnyoma ezzel szemben mindössze 0,15 hektár, amivel cicáink jóval környezetbarátabbnak bizonyulnak egy testesebb kutyánál. De ez sem segít a macskákon: ugyan csak egy bajuszhosszal, de végül lemaradtak a kutyák mögött.

Családi Kutya Program az Etológai Tanszéken

Az Etológia Tanszék munkatársai várják azon gazdik jelentkezését, akik szeretnének részt venni a játékos tesztjeiken. A tesztek segítségével a gazdák többet megtudhatnak kedvencükről és jobban megérthetik a kutyák viselkedését, a kutatók pedig olyan információkhoz juthatnak az önkéntes résztvevők közreműködésével, amire egyébként nem lenne lehetőségük.

A tanszéken jelenleg például azt vizsgálják, hogy hogyan reagál a kutya olyan szituációkban, amikor játék közben a gazdi fájdalmat tettetve felkiált, ha egy idegen közelít az állat tálja felé. Egy másik téma, hogy képes-e a kutya megtalálni a jutalomfalatot egy olyan helyzetben, amikor egyszerre két ember mutatja kézzel a kutyának a jutalom helyét, a gazdi pedig arra a személyre mutat, aki valóban az elrejtett falatot jelzi a kutyának (míg a másik becsapja). Van még üdvözlés- és személyiségteszt, valamint a kutya és az ember kapcsolatát is részletesen vizsgálják.

A jelenleg zajló tesztekről itt olvasható részletes leírás.

* * *

Rovatunk mostantól Facebookon és Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.