A macskák fondorlatosabban isznak, mint a kutyák - videó

Macskák ivását tanulmányozva amerikai fizikusok megállapították, hogy a macskák - a kutyákkal ellentétben - nem merítik bele a nyelvüket a folyadékba, hanem csak éppen érintik annak felületét. Érdes nyelvükkel azonban így is a szájukba tudják húzni az innivalót.

A macskák - a kutyákhoz hasonlóan - a nyelvük végét J alakban begörbítve, mintegy kanalat formálva mártogatják a nyelvüket iváskor a folyadékba. Sokáig azt hitték, hogy a két állat ivási technikája ugyanaz: begörbített nyelvüket belemerítik a folyadékba, és úgy kanalazzák fel azt a szájukba. A MIT (Massachusetts Institute of Technology), a Virginia Tech és a Princton Egyetem munkatársaiból álló amerikai kutatócsoport azonban most kiderítette, hogy a macskák ivási módszere sokkal körmönfontabb és kifinomultabb. Eredményeiket a Science folyóiratban közölték.

A macskák nem dugják be a nyelvüket a folyadékba, hanem csak a nyelvük felső része érinti a felszínt. Hogyan kerül mégis az állat szájába a víz? Amikor a macska nyelvének érdes hegye hozzáér az innivaló felszínéhez, az állat gyorsan visszarántja a nyelvét. A mozgó nyelv és a folyadékfelszín között egy folyadékoszlop alakul ki, s a macska "lecsippenti" az oszlop tetejét, amikor becsukja a száját. Így az innivaló is bejut a szájába, és az álla is száraz marad.

Így iszik a macska

A gravitáció és a tehetetlenség egyensúlya

A folyadékoszlopot a gravitáció és a tehetetlenség közötti kifinomult egyensúly hozza létre. A gravitáció visszahúzza az innivalót az edénybe, a tehetetlenség miatt viszont a mozgó folyadék addig folytatja egyenes irányú mozgását, amíg más erőhatás nem lép fel. A macska ösztönösen tudja, hogy milyen gyorsan kell lefetyelnie ahhoz, hogy fenntartsa az egyensúlyt a két erő között, és mikor kell becsuknia a száját. Ha a másodperc törtrészével tovább várna, akkor a gravitáció legyőzné a tehetetlenséget, az oszlop szétszakadna, a folyadék visszahullana az edénybe, és a macska üresen húzná be a nyelvét.

Így pedig a kutya

Minél nagyobb macskaféléről van szó, annál lassabban kell lefetyelnie. A házimacska másodpercenként átlagosan négyszer ölti ki és húzza be a nyelvét, miközben körülbelül 0,1 milliliter folyadékot húz be minden nyelvcsapással. A nagymacskák ennél lassabban lefetyelve is több folyadékhoz jutnak.

A vizsgálatok haszna

A lefetyelés kifinomult dinamikájának jobb megértéséhez a kutatók elkészítették a macskanyelv robot verzióját, amely egy tál víz fölött mozog fel-le. Ez segített a kutatóknak, hogy földerítsék a lefetyelés különféle aspektusait, és végül meghatározzák a mögötte álló mechanizmust.

Robot macskanyelv

"A macska számára az egyes szájcsukáskor elcsíphető folyadék mennyisége a nyelv méretétől és sebességétől függ. Kutatásaink - a kísérleti mérések és az elméleti következtetések - arra utalnak, hogy a macska úgy választja meg a sebességet, hogy a lehető legtöbb folyadékhoz jusson egy-egy lefetyeléssel" - mondja a kutatás egyik résztvevője, Jeffrey Aristoff, folyadékfelszínekkel foglalkozó matematikus.

Valószínűleg sok emberben felmerül a kérdés, mi haszna az ilyen jellegű kutatásoknak a mindennapi életben. Az elméleti tudás bővítése mellett e kutatás eredményei például felhasználhatók a mérnöki munkáknál, a hidrodinamika egyes elméleti és gyakorlati problémáinak megoldásában, valamint a robotok tervezésében is.

Forrás: Science/AAAS