A gyógyításban próbálják ki a varázsgombát és az LSD-t

Néhány évtizede már kísérleteztek velük, de aztán évekre leálltak azok a kutatások, amelyek a hallucinogén szerek gyógyászati lehetőségeit vizsgálták. A 2000-es években viszont újraéledt a terület. A pszichiátriai tünetek kezelése mellett arra is alkalmasak lehetnek ezek a drogok, hogy jelentősen enyhítsék a végstádiumú rákos betegek szorongásait.

"Azóta minden nap felidéztem ezt a tapasztalatot, ami életem eddigi legszemélyesebb és leginkább spirituális eseménye volt. Gyakrabban vagyok jó hangulatban, mint korábban, és általában véve is sokkal elégedettebb vagyok az életemmel, mint azelőtt. Mintha felgyorsult lelki érésen estem volna át, több szeretettel fordulok az emberek felé, és egyre inkább meg tudom látni bennük az isteni fény jelenlétét."

A fenti idézet Sandy Lundahltól, egy kétgyerekes családanyától származik, aki Facebook-adatlapja és saját honlapja alapján valóban rendkívül pozitívan viszonyul az élethez és a többi emberhez. Lundahl még ötvenéves korában próbálta ki a varázsgombaként ismert Psilocybe fajok aktív hatóanyagát, a pszilocibint. Erre kontrollált körülmények között, egy amerikai vizsgálatsorozat részeként került sor.

A korábbi eredmények főként anekdotikus beszámolók voltak

Az Egyesült Államokban - és néhány másik országban, például Svájcban - néhány éve indultak újra azok a vizsgálatok, amelyekben a hallucinogéneknek nevezett kábítószerek előnyös oldalait szeretnék feltárni a kutatók. Amerikában az 1970-es évek elején függesztették fel a hasonló kutatásokat, részben Timothy Leary aktivitása miatt, akit már korábban, 1963-ban elbocsátottak a Harvard Egyetemről.

Leary és Richard Alpert itt kezdett bele a hallucinogén szerek kutatásába, ahogyan azonban Albert Hoffmann, az LSD felfedezője mondta, "Leary túlságosan szerette magára vonni a figyelmet, és élvezte, ha provokatív lehet." Alpert pedig - akit Learyvel együtt szintén elbocsátottak - az egyetemen kívül is kísérletezett a pszilocibinnel. Az akkori módszertannak megfeleltek ugyan ezek a vizsgálatok, de mai szemmel nézve már nem tekinthetők elég precíznek.

Ahhoz azonban, hogy ezeket a szereket a gyógyászatban is alkalmazni lehessen, valódi bizonyítékokat kell róla gyűjteni, hogy hatékony és biztonságos a velük való terápiás munka. A hallucinogének - az újabb, előzetes vizsgálati eredmények alapján - az alkoholizmus és más drogfüggőségek, a rákkal összefüggő erős szorongás, a poszttraumatikus stresszbetegség, a kényszerbetegség vagy a súlyos személyiségzavarok kezelésében jelenthetnének segítséget - írja a Scientific American legutóbbi számában Roland R. Griffiths és Charles R. Grob.

A misztikus élmények hatékonyabbá teszik a kezelést

A két pszichiáter nem tétlenkedett az utóbbi időben: Griffiths a Johns Hopkins Egyetemen vezeti a pszilocibinnel végzett legújabb kutatásokat, Grob pedig a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem egyik intézetében végzi klinikai vizsgálatait. Grob munkacsoportja tavaly szeptemberben közölte legújabb eredményeit, amelyek szerint a pszilocibin alkalmasnak tűnik arra, hogy enyhítse a végstádiumú rákos betegek szorongásait.

A vizsgálatot 2004 és 2008 között végezték 12 daganatos betegen. Ez túl alacsony betegszám ahhoz, hogy máris egyértelmű eredményekről lehessen beszélni, az azonban kiderült, hogy a pszilocibin már néhány hónapon belül is érzékelhető javulást hoz a betegek állapotában. A résztvevők halálfélelme csökkent, sőt a depressziós tünetek is mérhetően enyhültek a kezelés hatására.

Svájcban LSD-vel végeznek egy hasonló klinikai próbát, az USA-ban pedig már nem közepes, hanem magasabb dózisú pszilocibinnel próbálkoznak. Ha ugyanis nagyobb mennyiségben adják a szert, a betegek nagyobb eséllyel élnek át misztikus élményeket. Erre azért lenne szükség, mert a spirituális élmények a kezelési hatékonyság egyik kulcselemének tekinthetők az eddigi kutatások alapján.

Szorongás, paranoia, pánik

A misztikus élmények terápiás hatékonyságát Griffiths és kollégái próbálják felmérni. A jelenlegi és jövőbeli kutatások célja annak tisztázása, hogy a megváltozott tudatállapot - és különösen a spirituális tapasztalatok - segítenek-e a már említett pszichiátriai kórképek kezelésében. A pszilocibin által kiváltott lelki élményeket ezenkívül egészséges önkénteseknél is vizsgálják.

A Psychopharmacology című folyóiratban már 2006-ban megjelent az első ilyen tanulmány, 2008-ban pedig a résztvevők utánkövetéséből származó eredményeket is leközölték (ebben szerepelt a már idézett Sandy Lundahl is, 35 társával együtt.) Egy újabb vizsgálat azt próbálja kideríteni, hogy alkalmazható-e a pszilocibin az erős dohányosok leszoktatására, a kognitív és a viselkedésterápia kiegészítéseként. Ezenkívül kényszerbetegekkel végeznek még előzetes klinikai vizsgálatokat.

Ahhoz azonban, hogy a hallucinogének elfogadott kezelési módszerré válhassanak, a szerekkel kapcsolatos félelmeket is el kell oszlatniuk a kutatóknak. Szorongás, paranoid gondolatok vagy pánikérzés ugyanis egyaránt előfordulhat, ha valaki LSD-t vagy pszilocibint vesz be. A Johns Hopkins Egyetemen nagyon odafigyeltek erre: a vizsgálatokat előzetes szűrés, majd egy klinikai pszichológussal végzett, összesen 8 órás előkészítő foglalkozás előzte meg. A pszilocibint fogyasztó alanyok harmada számolt be jelentősebb félelemérzetről, ötödük pedig paranoid gondolatokról. Ezek azonban csak a terápiás ülés egy-egy rövidebb időszakában jelentek meg, és senkinél sem jelentkeztek azt követően, hogy elmúlt a szer hatása.

A drogok önmagukban nem jelentenek segítséget

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a hallucinogén szerek alkalmazása önmagában még egyetlen pszichiátriai zavart sem fog meggyógyítani. "A hallucinogének pszichoterápiában történő alkalmazása egyfajta katalizátornak tekinthető, ami felgyorsíthatja a terápiás folyamatot. Ezeket tehát nem varázsszerként kell elképzelnünk, hanem olyan anyagoknak, amelyek segítséget nyújthatnak az egyébként nehezen hozzáférhető tudattalan tartalmak felszínre hozatalában. Az elfojtások egy teljesen egészséges énvédő mechanizmus részei, amelyek segítenek a személyiség épségének megóvásában. Ha szakember segítsége nélkül vennénk be ezeket a szereket - abban a reményben, hogy majd elmúlnak a problémáink - akkor éppen saját szellemi épségünket veszélyeztetnénk, hiszen az elfojtott élmények hirtelen elboríthatnak minket. Az önismeret nem azt jelenti, hogy magunkra szabadítjuk a tudattalan tartalmakat, hanem hogy integráljuk is őket" - mondta az [origo]-nak dr. Demetrovics Zsolt pszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense.

Ennek ellenére a szakember szerint is érdemes ezeket a szereket kutatni, bár a drogok stigmatizációja mindezt eléggé megnehezíti. Hazánkban például senki nem tervez hasonló vizsgálatokat. A hallucinogének legfőbb előnye - ahogyan azt az eddigi vizsgálatok is alátámasztják - hogy elősegítik a befelé figyelést. "A terminális rákbetegeknél is a transzcendenciát előidéző hatás emelhető ki a leginkább mint jelentős segítség. Ezeknél a pácienseknél már nem az életproblémák megoldása az elsődleges cél, hanem az addigi élettel való szembenézés és a megbékélés. A transzcendens élmények előmozdíthatják, hogy az élet végső lezárása a megfelelő módon sikerülhessen" - mondta Demetrovics.