Image Credit: NASA, GSFC, MODIS Rapid Response Team. A kép nagyobb méretű változata
A felvétel helyi idő szerint hajnalban készült, a Nap sugarai keletről (jobbról) érkeznek. A kitörés sötétbarna hamuoszlopa a felvétel közepén, a fehér felhőréteget áttörve emelkedik a magasba, árnyéka több tíz kilométerre nyugatra vetül. Az árnyékban felbukkanó kék színű pixelhibák oka az, hogy itt még szinte éjszakai sötétséget észlel a műhold kamerája, amelyet nem tud jól fényképezni.
A kitörési felhő elérte a 20 kilométeres magasságot is, azonban az Eyjafjöll tavalyi kitöréséhez képest valamivel durvább hamu gyorsan visszahull az alacsonyabb légrétegekbe; a vulkántól délre és keletre húzódó, attól távolodó hamufelhő már nem emelkedik a felhőzet szintje fölé.
Image Credit: NASA, GSFC, MODIS Rapid Response Team. A kép nagyobb méretű változata
A fél nappal későbbi, vasárnap délután készült felvételen már nem látni kitörésből származó hamuoszlopot, azonban a vulkánból távozó hő így is megkavarja a felhőket (különös, gyűrűs kavargás a kép északkeleti, jobb felső részén). Az alacsonyabb rétegekig visszahulló hamu- és porfelhő a szigettől délre sodródik a tenger fölé, de csak kevés helyen marad a fehér színű felhőzet felett.
Bár a mostani kitörés intenzitása nagyobb, mint az európai légiforgalmat tavaly megbénító, szintén izlandi vulkáni működésé, a durvább szemcséjű hamu eddig inkább az alacsonyabb légrétegekben maradt, így - legalábbis eddig - csak a helyi fel- és leszállásokat akadályozza.
A felvételeket 2011. május 22-én készítette az Aqua műholdon elhelyezett MODIS-érzékelőrendszer.
Timár Gábor
Ajánlat: Képgaléria és film a kitörésről