Állandóan változik a Föld alakja - képek

A műholdas geodézia jóvoltából tudjuk, hogy bolygónk alakja nem gömb és nem is forgásellipszoid, hanem geoid, melynek alakját rendszeresen újraszámolják. Az utóbbi évtized precíziós geodéziája kimutatta, hogy ez az úgynevezett "Potsdam burgonya" időfüggő gravitációs változásokat mutat.

A műholdas mérésekből a Német Földtudományi Kutatóközpont (GFZ) legutóbbi, globális gravitációs modellje már olyan időjárásfüggő változókat is kimutat, mint a folyók, tavak vízkészletének alakulása, vagy a jégtömegek olvadása, vastagodása. A modellt a német kutatók a toulouse-i székhelyű francia geodéziai kutatóintézettel együttműködve dolgozták ki. A méréseket a LAGEOS, a GRACE és az ESO által kifejlesztett GOCE műholdak végezték, ezeket egészítették ki a földfelszíni gravitációs mérésekkel. Az új "Potsdam burgonya" térbeli felbontása 12 kilométer, ami negyede az előző változaténak.

Geoid 2011

A lézertükrökkel felszerelt LAGEOS műholdak pillanatnyi pontos helyzetét földi kutatóállomásokról kibocsátott lézerfény visszaverődésével állapítják meg. A lézer indítása és detektálása közötti időből a műhold távolsága, közvetve pedig környezetének gravitációs eltérése állapítható meg.

Geoid 2005

"Különösen fontos volt beilleszteni a GOCE műhold méréseit, melyekből a GFZ saját gravitációstér-számításokat végzett" - mondja dr. Christoph Foerste, a kutatócsoport vezetője. A pontosság növekedése a 2009 márciusában felbocsátott GOCE műholdon levő gravitációs gradiométernek köszönhető, mely lehetővé teszi, hogy a Föld nehezen megközelíthető területein (illetve azok felett) - mint Közép-Afrika vagy a Himalája - is pontosabban mérjenek. Mivel az óceánok feletti gravitációs tér is precízebben határozható meg az eddigieknél, megbízhatóbb dinamikus óceántopográfia nyerhető, azaz többet tudunk meg az óceánok felszínének a gravitációs egyensúlyi felszíntől való eltéréséről. Az óceánok felszínének alakulása függ a tengeráramlatoktól is, ezért ezek a mérések oceanográfiai és éghajlat-kutatási szempontból is jelentősek.

Geoid 1995

A modell a 2002 óta keringő GRACE ikerműhold méréseit is felhasználja. A GRACE két tagja, "Tom" és "Jerry" azonos pályán, de egymástól 220 km-re keringenek. A köztük levő távolság folyamatos méréséből határozzák meg a földi gravitációs rendellenességeket. A GRACE segítségével állapíthatók meg a földfelszíni tömegáthelyezésekkel járó hosszútávú gravitációs változások.

Gravitációs anomália 2005

A sarkvidéki régiók gleccsereinek olvadása és a folyók vízmagasságának évszakos változásai immár kimérhető gravitációs hatásúak, az új Potsdam burgonya már nem állandó, hanem időben változó felület. Az éghajlatváltozással kapcsolatos folyamatok hosszú távú rögzítése érdekében fontossá vált a 2015-ben lejáró GRACE küldetés meghosszabbítása. A különböző "Potsdam burgonyák" összehasonlítása 1995 óta egyértelmű minőségi ugrásokat mutat.

Geoid és gravitációs anomália 2005

A műholdak nevei az alábbi rövidítések:

GOCE: Gravity Field és steady-state Ocean Circulation Explorer
GRACE: Gravity Recovery and Climate Experiment
LAGEOS: Laser Geodynamics Satellites

Cikkajánló

Ahol a föld és az ég összeér		Óriásváros a világűrből		Ritka jó holdfogyatkozást láthattunk