Átalakul az apák agya, amikor gyerekük születik

Az állatokkal végzett kísérletek alapján nagyon valószínű, hogy az apák agya átalakul a gyerekük megszületése után: nemcsak új idegi kapcsolatok, hanem új idegsejtek is létrejönnek, amelyek pozitívan befolyásolják a babához való hozzáállást.

Az apai érzések gyökereinek felderítéséhez a kutatóknak először arra kellett rájönniük, hol is keressék ezeket, írja Brian Mossop idegkutató a Scientific American Mind legújabb számában. Felületesen nézve semmi közös nincs a megfoghatatlan apai kötődés és az anya gyermekéhez való viszonya között. A terhesség kilenc hónapja alatt oxitocin és más hormonok áramlanak a nő testében, és biokémiai kötődést is kialakítanak az anya és magzata között. Még az anya és a méhben lévő magzat szívverése is szinkronizálódhat. A születés után az anya teje szolgál természetes táplálékforrásként az újszülött számára.

Mire jók az apák?

Kevésbé nyilvánvaló, hogy mit nyújtanak az apák. Természetesen a férfiak nélkülözhetetlenek a megtermékenyítéshez, de utána nem létfontosságúak a gyermek életben maradása szempontjából. A kutatások azonban azt mutatják, hogy az apa-gyerek kapcsolat jelentős szerepet tölt be az utód egészséges fejlődésében. Ha a gyerek születése után az apa teljesen ráhagyja az utódgondozást az anyára, a gyerek sokkal több pszichés problémával - érzelmi labilitással, agresszióval és függőséggel - szembesülhet élete későbbi szakaszában, mint ahol egészséges az apa-utód kapcsolat. Ez azért is aggasztó, mert az Egyesült Államokban 2008-ban minden negyedik gyerek apa nélkül nőtt fel. Magyarországon valamivel jobb a helyzet, de így is minden hetedik gyerek egy szülővel (rendszerint az anyával) él.

Egészen a közelmúltig a nagy népességszámlálási kérdőívek jelentették a leghatékonyabb eszközt annak vizsgálatához, mennyire vesznek részt az apák a gyereknevelésben. Az agykutatás fejlődésével azonban a neurobiológusok kezdik felderíteni azt a biológiai mechanizmust, amely összekapcsolja az apát a gyerekével, írja Mossop.

Forrás: AFP

Vegyük például a babasírás hangját. Erich Seifritz, a Baseli Egyetem pszichiátere és csoportja funkcionális MRI alkalmazásával 2003-ban kimutatta, hogy az anyákéhoz hasonlóan az apák agyának bizonyos területei aktiválódnak a hang hallatára. Ugyanez nem figyelhető meg a gyermektelen férfiaknál. Azt nem sikerült megállapítaniuk a kutatóknak, hogy pontosan mi is változik meg a szülők agyában, de az biztos, hogy a szülők alkalmazkodtak a csecsemő komfortjához és életben maradásához létfontosságú hang felismeréséhez.

Az apák agyának átalakulása

Az agy nem változatlan szerv. A neuronok állandóan új összeköttetéseket alakítanak ki egymással az új tapasztalatok és a környezetünkben bekövetkezett változások hatására. Új neuronok is kialakulhatnak az úgynevezett neurogenezis folyamán. A neurogenezis folyamata nem teljesen tisztázott, de a kutatók általános véleménye szerint az új agysejtek képződése összefüggésben áll az új dolgok tanulásával, olvasható a Scientific American Mind cikkében.

A kanadai Calgary Egyetem két idegtudósa, Gloria K. Mak és Samuel Weiss egy sor egérkísérletet tervezett annak megállapítására, hogyan alakíthatja át az utód az apja agyát. A 2010-ben publikált eredményekből kiderült, hogy az egérapák agyában nemcsak az idegi kapcsolatok rendeződtek át, hanem új neuronok is kialakultak. A sejtek vadonatúj összeköttetéseket hoztak létre a kölykök megszületése után egy nappal. A szaglógumóban olyan új neuronok fejlődtek, amelyek kifejezetten a kölykök szagára reagáltak. Egy másik neuroncsoport az apa hippokampuszában - az agy létfontosságú memóriaközpontjában - alakult ki. Ezek valószínűleg a kölykök szagának eltárolásában segítettek a hosszú távú memóriában.

Ezek az új agysejtek azonban csak akkor alakultak ki, ha az apák a kölykökkel egy fészekben maradtak. Ha eltávolították őket a kölykök születésének napján, akkor agyuk változatlan maradt. Ez a tanulmány azt mutatja be, mondja Weiss, hogy a tapasztalat nemcsak a létezőt változtatja meg az agyban, hanem valami egészen újat is kialakít a kapcsolat szolgálatában. Az is kiderült, hogy a szülő-kölyök kapcsolat kiállja az idő próbáját. Míg az egerek pár hét különválasztás után már nem ismerik fel a korábbi ketrectársaikat, a kölykeikre - valószínűleg az új neuronok kialakulása miatt - jóval tovább emlékeznek.

Emberek esetében szintén megfigyeltek neurogenezist az agyban. Valószínűsíthető, hogy az emberi apáknál is lejátszódnak az egereknél leírtakhoz hasonló folyamatok, de ezt egyelőre még nem sikerült bizonyítani.

A hormonok szerepe az agy átalakulásában

A társas emlékek megszilárdításában nagy szerepet játszanak az újonnan képződött neuronok kapcsolódásait befolyásoló hormonok. Mark és Weiss azt tapasztalta, hogy az új agysejtek létrejöttében kulcsfontosságú a prolaktin hormon, amely a nőstényeknél a tejelválasztásban is nélkülözhetetlen. Ez a hormon a hímeknél is megtalálható, és ha megakadályozták az agy prolaktintermelését, az egérapákban nem képződtek új agysejtek.

Forrás: AFP

Számos tanulmány azt is kimutatta, hogy az emberi anya-gyermek kapcsolat kialakulásában jelentős szerepet játszó oxitocin az apákban is erősíti a kötődést az utódokhoz. Azok az apák, akikben magasabb az oxitocinszintjük, erősebb apai ösztönt és motivációt mutatnak gyermekük iránt a gyerek életének első hónapjaiban. Mivel mind a prolaktin, mind az oxitocin erősen kötődik a társas interakciókhoz, talán nem meglepő, hogy szerepet játszanak az apa-gyerek kapcsolatban is. Mint Elizabeth Gould, a Princeton Egyetem pszichológusa és munkatársai írják 2010 októberében megjelent összefoglaló cikkükben: a szexszel és a stresszel kapcsolatos hormonokat most már össze lehet kapcsolni az apai viselkedéssel is.

A csecsemők agya készen áll a kapcsolatra

Míg az apák agyát hormonok arzenálja készíti fel az utódhoz kötődésre, a csecsemők a jelek szerint kapcsolatra készen születnek, írja Mossop. Az elképzelés kipróbálására egy német kutatócsoport Katharina Braun, a magdeburgi Otto von Guericke Egyetem neurobiológusának vezetésével egy különleges családi életet élő rágcsálót, a degut kezdte vizsgálni. A deguanyák és -apák megosztják a szülői feladatokat. A deguapák - az emberi apákhoz hasonlóan - részt vesznek a kölykök alapvető gondozásában. Sürögnek körülöttük, hogy melegen tartsák őket, és szükség esetén óvatos nyalogatásokkal tisztítják őket. Ahogy a kölykök növekednek, az apák játszani kezdnek a totyogó utódokkal, kergetőznek és játékosan verekednek velük.

Braun és csoportja észrevette, hogy azokban a degufészkekben, ahonnan hiányzik az apa, az utódok szociális és érzelmi hiányban szenvednek, ugyanúgy, ahogy az emberi család dinamikáját is befolyásolja az apa hiánya. A kutatók kimutatták, hogy az apjukkal felnövő degukölykök agya normálisan fejlődik. Ha azonban az apát röviddel az utódok születése után eltávolítják a fészekből, akkor a kölykök agyának két területén kevesebb szinapszis (idegi kapcsolat) alakul ki. Ezek az agyterületek felelősek a döntéshozatalért, a jutalmazásért és az érzelmekért.

Noha a rágcsálókon végzett kísérletek eredményei nem vetíthetők ki egy az egyben az emberekre, érdemes megjegyezni, hogy a szinapszisok csökkent száma és a feldolgozási problémák jó magyarázatot adnak arra, miért látunk olyan apa nélkül felnőtt gyerekeket, akik súlyos viselkedési zavarokkal küzdenek.

Az apák agya a jelek szerint jelentős mértékben és gyönyörűen összefonódik az utódaikéval. "Egy dolog a két szülő megléte - mondja Weiss -, de a szülők és az utódok közt meglévő hatékony kapcsolat valami más. Valójában a kapcsolat hatékonysága számít igazán."