Pókhálók rejtett szépségeit fotózták

Őri Ágnes pókhálókról készült különleges fotóit a közelmúltban a nap felvételének választották az OPOD (Optics Picture Of the Day) című honlapon.

Napos időben a szabadban sétálva számos pókhálót láthatunk növényekhez, kövekhez, építményekhez rögzítve. A keresztespókok jellegzetes kerekhálói közismertek, a pókhálóra gondolva legtöbben ezt a ravasz szerkezetet képzeljük magunk elé. A kerekháló kétféle selyemszálból áll: a sugárirányban kifeszített, küllőszerű tartószálakból, és a rájuk spirálisan felszőtt fogófonalakból. A küllők sima felületűek, a fogószálakon viszont mikroszkopikus, ragacsos cseppecskék ülnek szabályos közönként. (Ezeket a ragasztócseppeket nem lehet látni, csakis mikroszkóp alatt, és ne tévesszük össze a párás időben a háló szálaira tapadó harmatcseppekkel.)

Ha a napfény megfelelő szögben éri a pókhálót, ragyogó színek jelennek meg a finom selyemszálakon. A spirálisan elhelyezkedő fogószál színeit a rajta elhelyezkedő mikroszkopikus ragacs-cseppekről visszavert, rajtuk elhajló fény interferenciája hozza létre. Képzeljük magunk elé nagy nagyításban a szálat: nagyjából azonos, a fény hullámhossztartományával megegyező nagyságrendű távolságban ülnek rajta a gömbölyded cseppek, amelyeken egyenként megtörténik a fény elhajlása.

A gömböcökön elhajló fény azután - azok távolsága miatt - olyan interferenciamintázatot hoz létre, amelynek köszönhetően a fény hullámhosszának különböző színű összetevői megfelelő irányból szemlélve erősítik egymást (másfelől nézve pedig kioltják) s így igen élénk, tiszta színek jelennek meg előttünk. Érdekesség, hogy amikor életlen a fotó a pókhálóról, akkor látványosabb lesz a háló színessége.

Hasonló okból látunk színes mintázatot például a CD- vagy DVD-lemezekről tükröződő fényben: ezen esetben a lemezek mikrobarázdái adják az interferencia alapjául szolgáló szerkezetet. Eltérő szögből nézve a pókhálót vagy a CD-lemezt, a színek is változni fognak attól függően, hogy a szemünkbe jutó fénysugár mely színt erősíti vagy oltja ki az adott irányban.

Kicsit más a helyzet a küllőszerűen megépített feszítőszálak esetében: ezekről hiányzik ugyanis a fogószálakon lévő ragacsos mikrocseppes mintázat, és maga a szál is durvább, elnagyoltabb felületű. Azonban a szál belső szerkezete itt is periodikusan ismétlődő, feltekerdett fehérjeszálakat rejt, valószínűleg ezek járulnak hozzá, hogy a feszítőszálak is színessé válhatnak.

Őri Ágnes fényképein a pókhálók e színeket teljes szépségükben mutatták meg, jó példával szolgálva a természetben rejlő fizikai és biológiai tulajdonságok szoros összefüggéseire. A képeket a közelmúltban a nap felvételének választották az OPOD (Optics Picture Of the Day) című honlapon, ahol további képeket is láthatunk Ágnestől.

Ha tavasszal ismét megjelennek majd a pókok, érdemes lesz megfigyelni a kerekhálók ragyogó színvilágát!

Landy-Gyebnár Mónika