Volker Deecker, a brit Cumbriai Egyetem kutatója véletlenül, alaszkai nyaralása alatt kapta lencsevégre, amint egy fürdőző barna medve (Ursus arctos) mancsában egy kagylókkal borított kővel a fejét vakarja. Deecker feltételezése szerint a medve viszkető bőrét próbálta megvakarni, vagy élelemmaradékokat igyekezett ledörzsölni a szőréről.
A kutató a Glacier Bay Nemzeti Parkban figyelte meg a fiatal felnőtt állatot. A medve egymás után több követ is kihalászott a sekély vízből, amiket aztán eligazgatott a mancsai között, majd megvakarta velük a nyakát és a pofáját. Deecker a megfigyelést az Animal Cognition folyóiratban publikálta.
A medve először eligazgatta a követ a mancsai között, majd megvakarta a fejét (Forrás: Volker Deecker)
Ez az első alkalom, hogy medvéknél, azon belül is barnamedvéknél eszközhasználatot figyeltek meg kutatók. Viszkető testrészeiket a medvék általában fához vagy sziklához dörzsöléssel vakarják meg, és Deecker szerint elképzelhető, hogy ezt a viselkedést ültette át a medve egy mozgatható tárgyra.
A barnamedvék életük nagy részét magányosan töltik. A ragadozó emlősök közül nekik van a legnagyobb agyuk a testükhöz képest, sokkal nagyobb, mint a társas ragadozóké. Deecker elmondta, hogy több elképzelés van arról, hogy a társas életmód hogyan befolyásolja az agyméretet és a kognitív (gondolkodással kapcsolatos) képességeket - azt feltételezik, hogy utóbbira a fejlett társas kapcsolatok pozitív hatással vannak. Ehhez képest meglepő ilyen kifinomult viselkedést megfigyelni a medvéknél. Deecker elmondta, hogy noha egyszeri esetről van szó, mégis felhívja a figyelmet arra, hogy milyen keveset tudni a barnamedvék kognitív képességeiről és általában a medvékről.
Az emlősök körében a főemlősökön kívül korábban tengeri vidrákról, ázsiai elefántokról, palackorrú delfinekről és púpos bálnákról publikálták, hogy alkalmanként eszközöket használnak, valamint nem olyan régen egy dingónál figyeltek meg spontán eszközhasználatot.